PostHeaderIcon XVI. FÉBE Honismereti és Helytörténeti Tábor

XVI. FÉBE Honismereti  és  Helytörténeti Tábor

2011. június 27.  -  július 2.

 

Verőfényes, napsütéses reggelre ébredtünk. 8-kor találkoztunk a gyönyörűen rendbe hozott TÁJHÁZ  udvarán. Nyüzsgő gyerekcsapat vette birtokba a játékokat. A bemutatkozások után átbeszéltük a hétre tervezett programot.

Tervbe vettünk egy szolnoki, egy gödöllői kirándulást és egy strand napot Jászberénybe. A tábor fő témájául választottuk a Jászfényszarun valaha lakott és itt élt zsidóság történetének feldolgozását. Mindenki kapott egy jegyzetfüzetet, tollat, hogy az utunk során látottakat, hallottakat le tudjuk jegyzetelni.

A feldolgozást az  alsó temetőben kezdtük a II. Világháború áldozatainak emlékművénél. A  márványtáblába vésett nevekből tudtuk meg, kik nem jöttek vissza - néma  főhajtással  tisztelegtünk emlékük előtt -  Megkerestük a temetőbe azok síremléket, akik a háború után visszatértek és  itt élték le életüket. Kutató munkánk során felkerestük - és  le  is  fotóztuk - azokat az épületeket ahol valaha laktak, üzleteik voltak.  Találkoztunk olyan idős emberekkel, akik még ismerték a családokat, jártak  boltjaikban, fatelepeiken, varrodáikban...

Beszélgetünk Dobák Pálné Bözsike nénivel, Ő nagyon sok családot ismert.

Mindenki elismeréssel szólt róluk, nagyon kedves, barátságos, segítőkész emberek voltak. Nagyon szerették a gyerekeket – boltjaikba betérve, mindig kaptak apró édességet.

Másnap Szolnokra kirándultunk ahol egy nagyon szép napot töltöttünk el. Megnéztük a - ma már képtárként működő - Zsinagóga épületét. Megcsodálhattuk kívülről és belülről egyaránt. Átmentünk a nemrég átadott a Tiszán átívelő gyaloghídon, egy nagyon szép sétát tettünk a Tisza parton, láttuk a gyógyfürdő épületét is. Ebéd után a Damjanich Múzeum kiállítását tekintettük meg. Nagy élményt jelentett a „Kunok és Jászok a magyarok között” állandó kiállítás.

„Jöttünk napkeletről” – a Kunok és Jászok bejövetele, a tatárjárás kora.

Korabeli ruhákba beöltözhettünk, fel lehetett próbálni a harcosok sisakját, kézbe venni kardját. Kipróbálni a kalodát, a pellengért…

A múzeumlátogatás után elmentünk a levéltárba. Itt nagyon értékes dokumentumokat, ott őrzött régi Jászfényszaru pecsétnyomókat, okiratokat láthattunk. Szemtanúi lehettünk az anyakönyvi bejegyzéseknek: kik azok az emberek, akik már Jászfényszarun születtek.

Szerdára strandolás volt tervezve, igaz szakadó esőben indultunk útnak a jászberényi strandra, de olyan csodálatos időnk lett, nagyon szuper medencék és egy felejthetetlen nap lett a végeredmény.

A következő napon Gödöllőt vettük célba. Először felkerestük az Izraelita Kegyeleti parkot. A régi zsidótemetőt hozták rendbe, itt állítottak fel az áldozatok neveivel kőbe vésett emlékművet, egy idézetet szeretnénk megosztani Önökkel:

„TESTVÉR,

KIT EGYKOR ELKÜLD HOZZÁNK A MESSZE FÖLD,

ÉLŐ TESTVÉR, KI ELJÖSSZ, HOGY SÍRUNK MEGJELÖLD,

DE SÍRUNK NINCS, CSUPÁN NEVÜNK ŐRZI E TÁBLA,

TESTVÉR, MIRE GONDOLSZ ELŐTTE ÁLLVA…”

Innen mentünk a - mostanában felújított és átadott – Királyi Váró épületét megtekinteni. 1867-ben kapta meg Ferenc József és Erzsébet királyné koronázási ajándéknak a GÖDÖLLŐI KASTÉLYT és uradalmat, s ettől kezdve rendszeresen vonaton utazott ide a királyi pár és kísérete. Ezért szükségessé vált egy új váró építése. 1882-ben épült meg neoreneszánsz stílusban. A tágas, középső helyiség a hercegi váró – bordó kárpit és tapéta – jobbra Erzsébet királyné várója (a sárga szalon), balra Ferenc József várója (a zöld szalon). A két világháború között Horthy Miklós kormányzó használta az épületet.  A gyönyörűen felújított Királyi Váróból múzeumi kiállító helyet, kávézót, és turisztikai centrumot alakítottak ki. Ebéd után a Városi Múzeumot tekintettük meg. Az 1760-asévekben Grassalkovich Antal építette fogadó céljára ezt a barokk épületet, amelyben ma a múzeum működik. A négy állandó kiállítás képet ad arról, hogy az őslakos református földművelők, a katolikus iparosok, az izraelita kereskedők, és a művésztelepen élők hogyan alakították, gazdagították a város képét. A történeti, a képző- és iparművészeti, a természetrajz és vadásztörténeti, és a magyar cserkésztörténeti kiállítás kápráztatott el bennünket. Hazatérve még a tájházban fogadtuk Ézsiás Istvánné Tecike nénit, élmény volt hallgatni előadását, visszaemlékezését.

Pénteken még a gyűjtő munka folytatása, fotózás és a meglévő anyag lerajzolása következett. Majd Pető Zoli és Farkas Kristóf Vince előadása következett. Az ebéd a tájházban volt. A menü: meggy leves, sóletbab, majd Petőné Katika rostélyos kalácsa zárta a sort. A nap zárásaként minden gyerek készített kelt tésztából egy barheszt, gyönyörűen megfonták, megkenték, mákkal meg lett szórva és úgy kisütve. Mindenki a saját készítésű kalácsát a végén jóízűen elfogyasztotta.

A hét zárásaként Jásziványba a XVII. Jász Világtalálkozóra utaztunk el. Sajnos az időjárás nem kedvezet a rendezvénynek – többször eleredt az eső. Csak elismeréssel szólhatunk a rendezvény szervezőiről. Mindent megtettek annak érdekében, hogy jól érezzük magunkat.

Egy szép hetet zártunk, nagyon gyorsan elszaladt ez a hét. Azzal búcsúztuk: JÖVŐRE, VELETEK, UGYANITT.

A szülői hozzájárulást a „Jászfényszaruért” Alapítvány és FÉBE támogatása egészítette ki. Köszönet a felnőtt kísérőknek, segítőknek: így Baráth Imrének, Nagyné Kiss Máriának, Varga Gábornénak.

Kép és szöveg: Berze Lászlóné Vityuka

Módosítás: (2017. március 22. szerda, 12:37)

 
Bejelentkezés
Levelezés

Be kell jelentkezni!

Beérkezett üzenetek

Be kell jelentkezni!

Jelenleg Online
Nincs
Eddig
Regisztrált tagok : 300
Utoljára regisztrált : margiewinter6424
Ma : 0 új regisztrált
A héten : 0 új regisztrált
A hónapban : 44 új regisztrált
Eseménynaptár
Regisztrált tagjaink