Nemrégiben olvastam egy könyvet [Molnár V.A. (szerk., 2018): Élet a halál után. A temetők élővilága. – Debreceni Egyetem Természettudományi és Technológiai Kar Növénytani Tanszék, Debrecen. 216 pp.], mely a temetők természetvédelmi értékek megőrzésében betöltött szerepét mutatja be, és – nem kis meglepetésemre – az egyik fejezetben hangsúlyos módon említették Pusztamonostort és Jászfényszarut. Szinte azonnal azon kezdtem el törni a fejemet, hogy ezt milyen módon osszam meg Fényszaru lakosságával, és ennek eredményeképpen született meg az alábbi írás.

Az „Élet a halál után” c. könyv szerzői 17 országban több mint 2800 temetőt (köztük Magyarországon 990 temetőt) kerestek fel, és mérték fel a temetők növényzetét. A vizsgált temetők 47 %-ában találtak legalább egy védett növényfajt (például törpe mandula, apró nőszirom, tavaszi hérics, orchideák), és a temetők történetét vizsgálva azt találták, hogy azok a temetők, melyek területe már a XIX. században is temetőként/erdőként/gyepként funkcionált (tehát nem vonták művelés alá), gazdagabbak védett fajokban, mint azok, melyeket korábban szántóföldként műveltek. Mindez arra hívja fel figyelmünket, hogy bár az elmúlt évszázadban egyre intenzívebben művelés alá vonjuk és beépítjük a minket körülvevő táj nagy részét, a temetők menedékhelyként szolgálhatnak az eredeti természetes növénytakaró fajai számára.

Csipkés gyöngyvessző telepe az Alsó temetőbenA könyv 6. fejezete a csipkés gyöngyvesszőről (1. ábra), egy Magyarországról korábban kipusztultnak hitt cserjefajról szól, melyet 2000-ben dr. Udvardy László kertészmérnök talált meg újra Pusztamonostor temetőjében. A könyv szerzői a hazai temetők felmérése során további 13 temetőben is megtalálták a csipkés gyöngyvesszőt (Abádszalók, Csákvár, Dabas, Hajdúszoboszló, Jászfényszaru, Nagykálló, Nyírbéltek, Nyírmada, Tetétlen, Tiszaörs, Tiszaszentimre, Tiszaszentimre-Újszentgyörgy, Újfehértó). Feltételezik, hogy ez a faj egy letűnt korszak utolsó hírmondójaként maradt fenn Magyarországon: ugyanis az Alföld területe a honfoglalás korában még nem megművelt pusztaság volt, hanem ún. erdőssztyepp vegetáció borította, azaz erdős és fátlan területek váltották egymást mozaikszerűen, és ennek a tájnak egyik jellegzetes növényfaja volt a csipkés gyöngyvessző, mely mára Magyarországon már csak alig néhány élőhelyen maradt fenn.

A csipkés gyöngyvessző leveleMaga a növény kb. 1 m magas, felálló szárú cserje, a levelek lemezén 3 határozott, többé-kevésbé párhuzamos ér fut (2. ábra). Apró fehér virágai kb. 2 cm széles félgömbökbe tömörülnek. A csipkés gyöngyvessző (kertekben gyakran ültetett rokonához hasonlóan) májusban virágzik és akár több négyzetméteres sarjtelepeket is alkothat: a Jászfényszarun található egyik telep a második legnagyobb az országban! A cserje fennmaradásához kulcsfontosságú, hogy ne bolygassák: a legtöbb lelőhelyen a temetők „elhanyagolt”, akác és orgona által sűrűn benőtt részein találták meg, ahol nem zavarja fejlődését a rendszeres kaszálás. Érdemes lenne a csipkés gyöngyvessző élőhelyét a Hortobágyi Nemzeti Park munkatársaival együttműködve megjelölni, a környezetében az orgona kiirtásával teret biztosítani a telep növekedéséhez, és a jövőben ezen a helyen korlátozni a fűkaszálást. Erre követendő példákat látunk Pusztamonostoron, Nagykállón és Újfehértón is, ahol már tájékoztató táblával és körülkerítéssel óvják ezt a különleges növényt, sőt korábban Pusztamonostoron Gyöngyvessző fesztivált is rendeztek.

Ahogy a csipkés gyöngyvessző, úgy más védett és ritka növényfajok temetői megmaradását is több tényező veszélyezteti: a temetők beépítése, a vegyszeres gyomirtás, a túlságosan gyakori és alacsony magasságú kaszálás, a cserjeirtás és az idegenhonos fajok túlzott elszaporodása.

Hogy mit tehetünk annak érdekében, hogy temetőnk minél több különleges növényfajnak adhasson otthont?

  • érdemes gyepes sírhantokat hagyni, ne betonozzuk le a sírok tetejét
  • ne alkalmazzunk vegyszeres gyomirtást
  • ritkábban kaszálni, magasabb tarlóval
  • őshonos, hagyományos dísznövények telepítése (liliom, tulipán, rózsa, rozmaring, borostyán, muskátli, citromfű, menta, levendula)

Hatalmas értékkel bír az, hogy Jászfényszaru temetőjében menedéket talált egy védett és különleges növényritkaság. Úgy érzem, kötelességünk mindent megtenni annak érdekében, hogy még évtizedek-évszázadok múltán is gyönyörködhessenek leszármazottaink eme ritka növény és a környező táj szépségében.

Kép és szöveg: dr. Ouanphanivanh-Kiss Noémi Kensy

1. ábra Csipkés gyöngyvessző telepe az Alsó temetőben (fotó: dr. Ouanphanivanh-Kiss Noémi Kensy)
2. ábra A csipkés gyöngyvessző levele (fotó: dr. Ouanphanivanh-Kiss Noémi Kensy)