ertektari erdekesseg 201901 2   A Tanítók emlékművének 10 éves jubileumi ünnepségén jelen volt (mint 2002-ben az avatáson is) Darabos Pálné született Gál Ágota, Gál István tanító (1926-1941 között tanított Jászfényszarun) leánya és Kertész János tanító unokája. Gál Ágota 1931. augusztus 29–én Jászfényszarun született és itt élt 10 éves koráig. Édesapját 1941-ben Újvidékre a Repülőtéri Iskola igazgatójának nevezték ki, így került el család Jászfényszaruról. Anyai nagyapja Kertész János (1893-1927 között tanított Jászfényszarun) a Fő úton (a mai Szabadság úton) Pető Antal háza és hentes üzletével (a régi ház helyén épült házban ma leánya és unokája Ézsiás Istvánné és Ézsiás István lakik családjával) átellenben laktak, bal oldali szomszédjuk volt Szalaiék.


  

ertektari erdekesseg 201901 12012-ben, mint egy húsz fotót kaptam Darabos Pálnétól szüleiről, nagyszüleiről, néhány iskolai csoportképet és köztük a most közétett két fényképet is, melyeket a Városi Értéktár őriz.
   Talán a mai olvasónak is érdekes egy 80 évvel ezelőtti Jászfényszarui esküvői pár és a násznép csoport képe. Az akkori jó szokások szerint dátum szerepelt a fényképeken még a fiatal pár neve is, így nem volt nehéz a többi adatott megszerezni.
   A vőlegény Szalai Sándor és Ézsiás Erzsébet gyermekeként 1909. március 11-én (110 éve) Jászfényszarun született Szalai József földműves, a menyasszony Szalai Sándor és Dobák Viktória gyermekeként 2019. április 11-én (100 éve) Jászfényszarun született Szalai Terézia Apollónia, az esküvőjük 80 éve 1939. január 28-én (szombaton) volt. A két násznagy Bukó Pál és Dobák János helyi lakosok voltak. A fiatalpárt Gyila Ferenc főjegyző adta össze. Bukó Pál násznagy nagyvalószínűséggel Szalaiék szomszédságában lévő üzlet tulajdonos és működtető Bukó Pál kereskedő, gazdálkodó lehetett.
   A fotók 80 év után is kiváló minőségűek, a csoportkép – valószínű szerkesztett kép – a nádtetős ház elő műtermi díszítést tett a fényképész. A csoportképen szereplő öt kisgyermek közül még ma is élhetnek.                                
                                              Kép és szöveg: Tóth Tibor{jcomments off}