Drótszamáron lovagolok

Ráülök a drótszamárra,
elindulok az utamra,
bejárom a természetet,
mint madarak a légteret.

Kismadarak felröppennek,
jókedvűen csiripelnek,
néha-néha elkísérnek,
fáról-fára repülnek.

Figyelik a drótszamarat,
meg a poros utamat,
itt a tavasz, visszajöttek,
megtalálták a fészküket.

Fáradtan, ha megpihenek,
fához hajtom a fejemet,
a szemem is pihentetem,
közben az égboltot lesem.

Bárányfelhők útra kelnek,
szelek szárnyán lebegnek,
pihent már a szamaram is,
új utamra kelek én is.

1997. március