PostHeaderIcon A Redemptio 272. évfordulóján emlékeztünk

   20170506 redemptio 1 20170506 redemptio 2

A Fényszaruiak Baráti Egyesülete az elnökségi ülését megelőzően a Redemptio 272. évfordulóján május 6-án 14 órakor az Óvárosháza falán lévő Redemptió-emléktáblánál tartotta megemlékezését.
   A FÉBE elnöke köszöntötte a jelenlévőket, majd felkérte Dr. Kiss Dávid Sándor egyetemi adjunktust, a FÉBE elnökségi tagját beszédének megtartására.

   Idézet az ünnepi megemlékezésből: „A jászok magyarországi történelmük már legkorábbi szakaszában kiváltságokat szereztek és ezeket folyamatosan bővíteni igyekeztek a XIII-XVI. század során. A jász kiváltságok közül a legfontosabbak:
- Nem kerültek a földesúri hatalom alá, hanem közvetlenül a király alá tartoztak,
- Maguk választhatták elöljáróikat, a jászkapitányokat (szabad tisztviselőválasztás)
- Közvetlenül a királynak tartoztak katonai szolgálattal és az adókat is közvetlenül neki fizették.
- Mindezzel valójában nemesekké váltak, jogaikat pedig vérükkel váltották meg a katonai szolgálat révén (vérnemesség).
- Fontos kiváltság: csak saját kapitányaik bíráskodhattak felettük (1323-tól). Sőt a király és nádor is csak a jász bírák bevonásával ítélkezhetett felettük (pallosjog).
- Saját és külön a keleti népekre jellemző katonai jellegű, tízes beosztású társadalmi, közigazgatási rend.
- Papjaikat maguk választhatták, az egyházi hierarchián kívül helyezkedtek el (szabad lelkészválasztást).
- Vámmentesség (és révmentesség).
Mindezek az örökös és stabilnak vélt kiváltságok az 1600-as évek legvégén komoly veszélybe kerültek. Habsburg I. Lipót (uralk.: 1655–1705) császár gazdasági meggondolásból és hatalomféltésből gondos értékbecslést követően (Pentz-féle összeírás, 1699) teljes mértékben elzálogosította, és 1702 március 21-én eladta a Jászságot (a két Kunsággal együtt) a Német Lovagrendnek.
Az adás-vétel következtében a Jászság jogilag lesüllyedt, a nádor is elvesztette fennhatóságát, a teljhatalmú úr a lovagrend lett. Ezzel együtt a megvásárolt föld lakói jobbágyokká lettek, helyzetük mind jogilag, mind gazdaságilag (adózást tekintve) elviselhetetlenné és megalázóvá vált; kiváltságuktól megfosztattak.
A küzdelem a kiváltságok visszaszerzésére szinte azonnal megkezdődött. Így nem csoda, ha 1703-ba az elsők közt találjuk jász őseinket Rákóczi oldalán (Jászezred). A szabadságharc bukása után az adók egyre gyötrőbbé váltak, a terhek és a megaláztatás egyre fokozódtak. Jászfényszarut a lakosság 30%-a elhagyta (1703-1735), az elvándorlás következtében pedig a gazdaság teljes hanyatlásnak indult. Részben emiatt a Lovagrend szintén csalódott, hisz nem tudta kitermelni a várt jövedelmet a Jászságból.
Míg végül 1740-ben elhunyt II. Károly és Mária Terézia örökölte a trónt. Ekkor megcsillant az esély a kiváltságok visszaszerzésére. A Lovagrend 500 000 (kamatokkal: 575 900) rajnai (rénes) forint és 1000 felfegyverzett lovaskatona kiállítása ellenében hajlandó volt átadni a Jászkunságot.

Az első megállapodások alapján ezen összeg felét a király állta volna. Ettől azonban az uralkodó anyagi nehézségekre hivatkozva elállt. Így végül a jászkunok magukra maradtak, a hatalmas összeget teljesen önerőből kellett előteremteniük. Ebből Fényszaru területére 13 000 Ft (9000 Ft Jfsz. + 4000 Ft Karapuszta fele) esett. Földet a község lakói ki-ki anyagi helyzetének megfelelően igényelhetett.
(Összehasonlításképpen 1 rajnai forint egy mai szép fizetéssel ér fel, 13 000 Ft pedig hozzávetőleg min 6-700 millió Ft-nak feleltethető meg. Ennyit kellett őseinknek Fényszaru földjéért és a jász kiváltságokért fizetni.)
Fényszarun összesen 157 család(fő) élt a lehetőséggel, és hatalmas kölcsönök árán is, de jelentkeztek a földmegváltása. Akik elő tudták teremteni a földért vállalt összeget, nem pusztán földhöz jutottak.
Ők redemptussá („önmegváltottá”) váltak, visszanyerték ősi jogaikat, privilégiális kiváltságaikat, nemességüket, és bekerültek a redemptusi jogokkal rendelkezők nyilvántartásába a liber fundiba.
Akik pedig nem tudtak részt venni a megváltásban, azok „irredemptusok” lettek. A redemptioról szóló oklevelet Mária Terézia 1745 május 6-án adta ki. Erre emlékezve a magyar kormány 2012-ben hivatalos emléknappá nyilvánította május 6-át.
A redemptioval sok család nagy áldozatot vállalt. A megváltásért hatalmas kölcsönöket vettek fel: az egyháztól, a parókusoktól, az eperjesi kereskedőktől, az aszódi uraktól, a helyi nemesemberektől.
A kölcsönök miatt nem egy család hosszú évtizedekre eladósodott, és több generáción át ható anyagi nehézségek jellemezték a megváltottakat. A későbbi leírásokból ezek is mind világossá válnak. Sőt, a hatás, egyes elemzések szerint 100-150 év után is érezhető volt a redemptus és irredemptusok között.
A bámulatosan részletes és pedáns jász dokumentációnak köszönhetően ismerjük a földet igényelt és az azt elnyert családfők nevét, és az általuk igényelt földterületek nagyságát.
Csupán példaként, hagy említsem meg itt felmenőim közül Kiss Györgyöt (1712-6?; ükapám ükapja) és Bassa Györgyöt (1690-?; ükapám szépapja), akik szintén redemptusoká (megváltottakká) váltak 1745-ben.
A redemptio a jászkunok félévszázados küzdelmét zárja le és koronázza meg. Az önmegváltás: egybekovácsolta a jászokat, megerősítette nemzettudatukat, büszkeségüket. Méltán, hiszen ilyen mérvű összefogás Európa-szerte páráját ritkítja.
A mai napon tehát emlékezzünk jász mivoltukra büszke őseinkre, akik összefogásban megváltották ősi földjüket, hogy szabadon élhessenek, ők és utódaik egyaránt, generációkon át. (A jászok és a kunok területi és igazgatási autonómiája egészen 1876-ig állt fenn.)”
   Az emléktáblánál Mészáros László, Nagyné Kiss Mária és Tóth Tibor koszorút helyezett el.
                                                                                                                  Tóth Tibor

 
Bejelentkezés
Levelezés

Be kell jelentkezni!

Beérkezett üzenetek

Be kell jelentkezni!

Jelenleg Online
Nincs
Eddig
Regisztrált tagok : 313
Utoljára regisztrált : rtkilpeseqj1987
Ma : 0 új regisztrált
A héten : 0 új regisztrált
A hónapban : 1 új regisztrált
Eseménynaptár
Regisztrált tagjaink