2023

 Három évtizede a Jász Múzeumban, mint a Jászság egyik fontos szellemi műhelyében, határozták el – a redemptio 250. évfordulójának ünnepi előkészítése kapcsán – az újság kiadását.  Az első megbeszélésen a még élők közül jelen volt Dr. Suba Györgyné Kocsis Julianna, Mihályi József és Tóth Tibor. A lap kiadója kezdetektől a Jász Múzeumért Alapítvány volt, a szerkesztőbizottságot a múzeum mindenkori munkatársai alkották, a szakmai hátteret a Jász Múzeum biztosította. A lapindító szerkesztő Muhoray György, 1997-től Kiss Erika és 2006-tól Hortiné dr. Bathó Edit. Az újság A/4-es nagyságban, kezdetben 12 oldalon, majd 16, 20, 24, 28 és jelenleg 32 oldalon, 2006-tól a Nemzeti Kulturális Alap pályázati támogatása folytán színesben jelenik meg. A jubileumot a laphoz kötődő cikkírók, terjesztők, technikai segítők közösen, bensőséges családi hangulatban szeptember 7-én a Jász Múzeumban ünnepelték.

Petárda

Szikrákat szór az eldobott petárda,
fényét visszaveri a sötétség világa.
Robaja messze szól, riadt csend kiséri,
füstös ködfelhőjét a szél tova viszi.
Az ebek bújnak, ólokban lapulva
vonító hangjukat ösztönük sugallja.
Kóbor macskák futnak, kapualjba bújnak,
hangos dörrenésre fára felszaladnak.
Közeleg a hajnal, fogytán a petárda,
korán kelő kakas nyújtózik óljába.
Elmúlt a félelem, előbújhat újra,
félénk állatokat csendesebb nap várja.

1992. január

Vonaton

Ülök a vonaton,
közben nézelődök,
figyelem a tájat,
abban gyönyörködök.

Vonat kerekei
zaklatva járnak,
egy-egy állomáson
az utasok várnak.

Elsuhan az idő,
mint a viharos szél,
rohannak az évek,
de mi lehet a cél?

Elérni mindenkor
azt a szép állomást,
ott, ahol az ember
jól érzi magát.

Sokáig maradni
azon a helyen,
élni az életet
azzal, akit szeret.

Nem gondolni arra,
hogy futnak az évek,
mert a szeretetünk
sosem érhet véget.

1999. január

Temetői gondolatok

Tétován bolyongok
 a sírhantok között,
- mennyi sok jó ember,
Ki ide „költözött”.

Kőbe vésett nevek,
évek, kopott számok,
néhány síremléken
fájó emléksorok.

Rokon és ismerős,
szülők és testvérek,
ott nyugszanak csendben,
- az élet ennyit ér!?

Egyszer majd mindenki
itt leli a helyét,
ki előbb, vagy utóbb,
nem tudni idejét.

2007. január

Tűz a templomban

Füstfelhő gomolyog
a bejárat felől,
vajon mi az oka?
-megnézem közelről.

Döbbenten szemlélem
embertársaimmal,
állunk, - mind tétován,
tanácstalan arccal.

A hirdetőtábla,
ami porrá égett,
ettől a füstfelhő,
az aggódó tekintet.

Korom és a füstszag
a főbejáraton,
-ez maradt belőle,
és az aggodalom.

Mai világunkban
minden megtörténhet,
-templomgyújtogatás?
-mily szégyenletes tett!

Vajon ki tehette?
-tesszük fel a kérdést,
a választ nem tudjuk,
csak szomorú sejtést.

Reméljük megkerül,
ki ilyenre képes
megbűnhődik érte
az igazi tettes.

2009. február 19.