Jászfényszaru Város Önkormányzata, a Fényszaruiak Baráti Egyesülete megrendülten és fájó szívvel tudatja, hogy Dr. Kiss Á Ferenc nyugalmazott megyei laboratóriumi szakfőorvos 1933 -2010 Jászfényszaruért kitüntető emlékérem és Egyesületi munkáért kitüntető plakett, és számos szakmai kitüntetés birtokosa 2010. november 2-án elhunyt.
Temetése: 2010. november 5-én 12 óra 30 perckor a jászfényszarui Felsőtemetőben, a gyászmise a temetés napjánreggel 8 órakor lesz. Jászfényszaru Város Önkormányzata, a FÉBE emlékét kegyelettel megőrzi!
NEKROLÓG DR. KISS Á. FERENC (1933 - 2010)
Szegény paraszti család elsőszülött gyermekeként Jászfényszarun látta meg a napvilágot. A négy elemit helyben végezte, átlagon felüli képességére, szorgalmára tanítója Adamcsek Imre felfigyelt. A szülőknek javasolta, ha tehetik, középfokú iskolában tanuljon tovább gyermekük. Jelentős áldozatok árán a szülők is elfogadták, hogy tanítassák gyermeküket. Így került beíratásra 1943-ban a Hatvani Bajza József VIII. osztályos gimnáziumába. Tanárai ott sem csalatkoztak képességében 1952-ben kitűnő eredménnyel érettségizett. Még ugyan ebben az évben felvételt nyert a Debreceni Orvostudományi Egyetemre. Szorgalmát, átlagon felüli képességét professzorai is elismerték. V-VI. éves orvostanhallgatóként kutatási munkákkal és kisebb oktatói tevékenységgel is megbízták. Mindebből következett, hogy 1958-ban megszerzett summa com laude (kitűnő) minősítésű általános orvosi diplomával a zsebében felkérték, hogy maradjon tovább az egyetemen. Nem könnyen tudták marasztalásra bírni, mert mindig vágyódott vissza az emberek közzé, vagy is a minden napok gyógyítását szerette volna folytatni. Gyermekként nyolc évesen vesztette el Édesanyát és már akkor úgy gondolkozott, ha Ő orvos lett volna, nem hal meg. Kompromisszum született elfogadta a felkérést az Egyetem Anatómia Szövet és Fejlődéstani Intézetbe és adjunktus két évtizedet töltött szakmai-, gyakorlati oktatással. Mellette a megyében alkalmanként az orvos és betegkapcsolattal gyógyító szakmai ismeretét is szinten tartotta. Az egyetemen, szakterületén jelentős kutató munkát végzett, melyet később nagyban tudott hasznosítani. Az orvostanhallgatók között nagy népszerűségnek örvendett előadásai mindig teltház előtt zajlott. Embersége, segítőkészsége, magas fokú szaktudása, precizitása miatt tanítványai szerették. Nem felejtette el honnan jött, neki is mivel kellet megbirkózni tanulmányai során, így segített mindenkit. Nem elvtelenül, de ha megtudta, hogy ki jött a Jászságból, különösen szülőhelyéről, Jászfényszaruról azt „szárnyai állá” vette, kiemelt figyelemmel kísérte, segítette. Húsz év egyetemi munka után felkérték a Szolnoki Hetényi Géza Kórház Laboratóriumi osztályvezető főorvosának. Egyúttal ellátta a megyei laborok szakfelügyeletét is. Az új megbízatás kihívás volt számára, hogy igen mondott abban nagyban közrejátszott, hogy közelebb került a szülőföldhöz. Úgy érezte a két évtized alatt felhalmozott elméleti, gyakorlati tapasztalatait a minden napok során a betegek meggyógyítására a közjavára fordíthatja. Mert mindig az embert, a gyógyítást tartotta fontosnak. Számos szakmai kitüntetéssel ismerték el munkáját. Laboratóriumi szak főorvosként túl a nyugdíjkorhatáron ment nyugdíjba. Orvosként azonban soha, akkor teljesedhetett ki még jobban az orvos és a betegkapcsolat, mert Ő már évtizedekkel korábban látta a „házi orvoslás” fontosságát, a felismerésén túl a minden napokban úgy is cselekedett. Mindig volt ideje a beteghez, különösen a Fényszaruiakhoz a betegségen túl a múlt, a családi, rokoni kapcsolatok is felszínre kerültek. Ő nem csak a felírt pirulákkal, ha nem pszichésen is gyógyított. A gyilkos kór megjelenése előtti napokban is ügyelt és betegeket látott el. Kedvessége, udvariassága, mások iránti empátiája felülmúlhatatlan volt. Precizitása, pontossága, szorgalma az élete részévé vált. Család centrikus volt, szélkörű rokoni, baráti kapcsolatokat ápolt. Általános megbecsülésnek és szerettetnek örvendett nem csak a szülőhelyén, hanem annak határán túl is. A szakmáján kívül sok minden érdekelte, magas fokú általános műveltséggel rendelkezett, de szerénysége mindig gátat szabott hivalkodásának. Szeretett rajzolni, fotózni, az évek múlásával művészi szinten készített képeket, több fotója pályázaton díjnyertes lett. A Fényszaruiak Baráti Egyesületének megalakulását követően oszlopos tagja lett. Kezdeményezésére valósult meg 2001 októberében a Millenniumi Orvos találkozó és az orvosok emléktáblájának avatása, ebben múlhatatlan szerepet vállalt. Ez évben augusztus 2-én dr. Sándor Imréről születésének centenáriumának ünnepségén az emlékbeszédet Ő mondta. Apai ágon rokonságban is volt Dr. Sándor Imrével, de példaképnek is tekintette, úgy fogalmazott a pálya választásánál is szerepet játszott Imre bácsi biztatása, segítése. Dr. Kiss Á. Ferenc tevékenységét a FÉBE Egyesületi munkáért kitüntető plakettel ismerte el. Jászfényszaru Város Önkormányzata 2005. augusztus 19-én a település legmagasabb elismerését „Jászfényszaruért” Emlékérem kitüntetést adományozta számára példaértékű gyógyító munkájáért, a szülőhely irányt megnyilvánult lokálpatriotizmusáért, Jászfényszaru jó hírnevének öregbítéséért. A nekrológ 2010. november 5-én 13 órakor a sírjánál Tóth Tibor a FÉBE elnöke által elmondott gyászbeszéd rövidített, szerkesztett változata.
