Városi

Kőnig György családja a szegényebb zsidó kereskedőcsaládok közé tartozott. Kőnig György 1921. szeptember 2-án Szentlőrinckátán született. Szülei: Kőnig Mihály (1888–1930) és Blau Mária (1900–1944). Testvére, Kőnig Sándor már Jászfényszarun született 1926. április 5-én. A család minden bizonnyal 1921 és 1926 között települt át a szomszédos községből Jászfényszarura. Kőnig (Kuti) György visszaemlékezésében több esetben szülőhelyeként Jászfényszarut említette, hiszen kisgyermekként már emlékképei is csak ide kötődtek.

   Dr. Kuti György 1950-től 1990-ig képviselte Jászfényszarut a Szolnok Megyei Tanácsban, segítve a település fejlesztését, a várossá válás előkészítését. Jászfényszaruért, az itt élőkért tett múlhatatlan érdemeiért 2014. augusztus 19-én posztumusz Díszpolgári címben részesült, melyet három gyermeke: Katalin, György és Mária vett át.

 Papkastély udvarán készült osztálykép az 1957/58-as tanévben

  Az épületben 1956-tól 1966-ig alsó tagozatos iskolai oktatás folyt két tanteremben, valamint egy tanítói lakást is kialakítottak. Ezt követően 1971-ig iskolai napköziként működött, melyhez a szolgálati lakásból 1966-ban harmadik foglalkoztatási termet létesítettek.
   Az iskolai működés elején az 1957/58 tanévben készült csoportképet tesszük közkinccsé. A képen második osztályos tanulók láthatók, akik 1949-ben (évvesztesek), illetve nagy többségük 1950-ben született.

  Szolnokon a Megyeháza dísztermében július 31-én tartotta a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Polgárőr Szövetség a küldöttközgyűlését. Jászfényszarut a Polgárőr Egyesület elnöke, Pető István képviselte.
   Az összejövetelen Szabó Zoltán, a megyei szövetség elnöke az elmúlt évről számolt be, majd az idei év feladatait, céljait határozta meg. Megemlékezett arról, hogy az Országos Polgárőr Szövetség ebben az évben ünnepli megalakulásának harmincadik évfordulóját.
   A küldöttközgyűlés tagjai OPSZ-küldöttet, majd választási és jelölő bizottsági tagot választottak. Végezetül elismeréseket adtak át a kiváló munkát végző polgárőröknek.
   A küldöttközgyűlésen meghívottként jelen volt Víg Antal, a jászfényszarui Polgárőr Egyesület alapító tagja, aki a 2020. évben nyújtott kiemelkedő szakmai tevékenysége elismeréseként tárgyjutalomban részesült. Az erről szóló emléklapot dr. Rádi Norbert r. ezredes, rendőrségi főtanácsos, a Jász-Nagykun Szolnok Megyei Rendőr-főkapitányság vezetője látta el kézjegyével, illetve a tárgyjutalmat a megyei szövetség elnökével közösen adta át.
   Köszönjük a polgárőrök áldozatos munkáját, az elismeréshez gratulálunk, további eredményes munkát kívánunk.
Tóth Tibor

Képaláírás:

Víg Antal polgárőr átveszi az emléklapot és tárgyjutalmat. Fotó: Sebestyén Jenő (Facebook)

A Városi Értéktárban található a következő eredeti dokumentum, melyből pontosan tudjuk a VKTSZ megalakulásának idejét és az alapítók nevét.

   A Jászfényszarui Községi Tanács Végrehajtó Bizottságának 1951. július 27-én megtartott ülésén hozott 92/1951 V. B. határozat a következőkről rendelkezik:
   „A V. B. egyhangúlag úgy határozott, hogy községünkben a Vegyesipari Kisipari Termelő Szövetkezet megalakulását helyben hagyja, vagyis megalakulásához hozzájárul. Amelynek székhelye: Jászfényszaru. Tárgya: Szabó, cipész, fodrász, asztalos, kerékgyártó, bádogos, női szabó és villanyszerelő. Irányító szerve: Jászberényi Járási Tanács Ipari Csoportja.
Kisipari Termelő Szövetkezet tagjai:
Szabó: Berecz József, Korenkó Bertalan, Szászi László, Rácz Pál.
Cipész: Borbély Imre, Borbély Sándor, Deák Sándor, Szücs Imre, Krasznár Mihály, Kéri Sándor, Budai János.
Fodrász: Zentai István, Dugonics Sándor, ifj. Dugonics Sándor, Nádasdi Imre, Schmál János.
Asztalos: Varga József, Varga Antal, Dobák Pál, Szilágyi Ferenc, Marton István, Salamon Endre.
Kerékgyártó: Budai Antal, Csomor Nándor, Nádudvari Dezső.
Bádogos: Riesz Pál.
Női szabó: Nádudvari Ilona.
Ezen határozatról értesítést nyernek:
1./ Vegyesipari Kisipari Termelő Szövetkezet Jászfényszaru
Felelős: Antal Ilona v. b. elnök.
Határidő: Azonnal.”

Mit rejt a ládafia


   Lantos Péter – Lantos Pál és Szabó Terézia szülők gyermekeként – Szentesen, 1936. július31-én született. A ceglédi középiskolában jeles eredménnyel érettségizett. A budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán 1958-ban magyar-történelem szakos középiskolai tanári diplomát kapott. 1958 nyarán feleségül vette Gönczöl Terézia biológia-földraj szakos általános iskolai tanárt, aki már egy éve Fényszarun tanított.
   1958. augusztus 1-jével ő is ebben az iskolában állt munkára. Igaz azzal a szándékkal, hogy majd olyan várost keresnek, ahol működik középiskola és ott fog majd tanítani. A fényszarui diákok örömére végleg itt telepedtek le és kezdetben a magyar irodalmat és nyelvet, később csak a történelmet – középiskolás fokon – tanította az általános iskolai diákoknak. Egyetemi végzettsége révén széleskörű tárgyi tudással, alapos pedagógiai felkészültséggel rendelkező nevelő. Tanítási óráit a dinamikus óravezetés jellemezte. Kiemelt gondot fordított az oktatott anyag összefüggéseinek feltárására, a tanulók ítéletalkotó, véleménymondó készségének pozitív alakítására.

Jászfényszarun közel 100 éves múltra tekint vissza e tevékenység. Az önkéntes tűzoltókat a település lakói mindig megbecsülték, hiszen az itt élők anyagi javaik védelméért önzetlenül dolgoznak. A jászfényszarui Tűzoltó Egyesület elnökét Palócz Gábort május 28-án országos elismerésben részesítették, ennek kapcsán beszélgettem vele.
   Palócz Gábor
1988-ban – Palócz Miklós és Hornyák Margit – gyermekeként született. A helyi általános iskola elvégzése után, a jászberényi Liska József Szakközépiskolában folytatta tanulmányát. 2006-ban érettségizett, majd 2008-ban automatizálási technikus, PLC-programozó képesítést szerzett. Diákként 15 éves korától nyári szünetben a Samsungban dolgozott. Miután technikusként végzet, 2008-ban felvételt nyert a gyárba és a felületszerelt lapgyártásnál lévő gépek karbantartását, javítását és fejlesztését végzi jelenleg is.

1925-ben elkezdődött a tanítás a Homok-tanyai (Winkler-tanyai) iskolában. 1926-ban felépült a teleépülés déli részének vasúton túli tanyavilágban élők gyerekeinek oktatására a Vasút-tanyai rk. elemi népiskola.
   A Városi Értéktárban megtalálható az első tanító minősítési lapja. A lap személyi adatok részéből tudjuk, hogy az első tanító Geng Márton Túrterebes, településen született (ma Romániában, Szatmár megyében, Szatmárnémetitől 25 km-re északkeletre, a Túr folyó bal partján található) 1881. november 2-án, tanítói képesítését a Kiskunfélegyháza állami tanítóképző intézetben 1901-ben szerezte. 1914-től a 12. honvéd gyalog ezred kötelékében harcolt az orosz, szerb, román és olasz fronton, megsebesült, mint hdgy. szerelt le 1918 novemberében. Károly csapatkeresztet (a IV. Károly király által 1916-ban alapított háborús emlékérem, amelyet az első világháborúban teljesített katonai szolgálat során lehetett kiérdemelni) és II. o. ezüst vitézségi érmet kapott. Segédtanító kinevezést Fegyvernekre majd Nagykörűbe szólt. 1903-ban a Somogy megyei Juta községben rendes tanító, majd Tiszakürt és Jászberény következett.

 Jászfényszaruért Alapítvány gondozásában 2013-ban jelent meg Leader pályázati támogatásból – a város 20 éves jubileuma alkalmából – Elöljárók - Élenjárók Választott és elismert személyek Jászfényszarun 1903-2013 című kötet. Az elöljárók kutatását 2012 és 2013-ban Farkas Kristóf Vince végezte. A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltárban kutatva talált meg egy régi határozatot.
   1921. április 16-án Apponyi Albert születésének 75., közéleti tevékenységének 50. évfordulója alkalmából országos politikai munkásságának elismeréséül Hebrony Kálmán (1903-1936 között) jászfényszarui plébános javaslata alapján a képviselő-testület Jászfényszaru díszpolgárává választotta. A fényszarui adományozás nem egyedi jelenség, Apponyi gróf ünneplése országos mozgalommá vált. Sok nagy és kisebb város, település díszpolgára lett.

 Gondűző elnevezéssel a település egykori szélén, közel 40 m2-es pincében „butellázó” – pálinka- és borkimérés – működött. A Szűcs Mihály (1823-1903) főbíró tulajdonában lévő pincét és a hozzá tartozó földterületet halála után özvegye, Berze Terézia (1827-1913) hagyta Hebrony Kálmán (1903-1936) plébánosra. A plébános saját részére 1915 körül kastélyszerű (kúria) építményt építtetett. Ezzel egy időben ültették a kertben a ma is álló 12 fát, köztük 10 fekete fenyőt.
Az ingatlant 1945 után államosították, a település kezelésébe került. 1950 és 1955 között a Lenin Tsz használta.
   Az épületben 1956-tól 1966-ig alsó tagozatos iskolai oktatás folyt két tanteremben, valamint egy tanítói lakást is kialakítottak. Ezt követően 1971-ig iskolai napköziként működött, melyhez a szolgálati lakásból 1966-ban harmadik foglalkoztatási termet létesítettek.