Szeleczki Artúrnak van kötődése Jászfényszaruhoz, ugyan 28 éves, de érdekli a felmenőinek életútja. Apai ágon nagycsaládból származik édesapjának Kamilnak öt testvére volt. Szüleinek szintén ennyi gyermekük született Artúr ötödikként zárta a sort.
   Az apai nagy szülei Szeleczki Lajos és Trúdi (Varga Gertrud Anna) a felesége fiúkkal, Dáviddal és 3 éves kortól állami gondozásból kivett Róberttal 1993-tól 5 éven át a Kölcsey F. utca 25 szám alatt laktak. Trudi örökölte a szüleitől művészet iránti hajlamot, de tanulta is. Grafikusként és térképrajzolóként dolgozott, de a művészet minden ága érdekelte, idősebb korában szövőszéken szövéssel szeretett foglalkozni odahaza és tanította fényszarui fiatalokat a képzőművészeti napok során. Lajos szerszámkészítő géplakatos képesítést szerzett. Magán szorgalomból Bóna Kovács Károlytól szobrászatot, festészetet tanult, ügyesen faragott és bánt a lemezek domborításával. Úgy is fogalmazhatok „ezermester művésze” volt. A Jászfényszarui kertjüket már az első évben szépítették mesterséges tó és sziklakert ritka növényvilág, sokan csodálták meg, mert kapuk mindenki előtt nyitva állt. Gyorsan beilleszkedtek a település kulturális életébe. 1998-ban Gyömrőre költöztek. 1994-től halálukig a FÉBE tagjai voltak. 
   Szeleczki Artúr koránál fogva 1997-ben született nem járt Jászfényszarun, csak Gyömrőre emlékezik. A budapesti születésű 2014-ben kezdett el éneket tanulni Szilágyi Olga növendékeként. Több sikeres versenyszereplés után, 2017-ben jelentkezett a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem klasszikus ének szakkára, ahol Fried Péter kezei alatt szerezte meg alapszakos diplomáját. 2020-tól ugyanitt folytatta tanulmányait operaének mesterszakon és 2023-ban végzett Prof. Emer. Ks. Marton Éva tanítványaként. 2020-ban Nemzeti Felsőoktatási Ösztöndíjban részesült, több alkalommal vett részt az Új Nemzeti Kiválóság Programban és 2021-ben Junior Príma Díjjal ismerték el. A Magyar Állami Operaház (tenor) magánénekese. 
 
  A világhálón figyeltfel a VII Jászfényszarui Futófesztivál – In memoriam Maróti Istvánoktóber 4-i rendezvényre. Nem sokat gondolkozott nevezett a versenyre. Korábban örömmel fogadta a FÉBE felkérését a december 28-i Óévbúcsúztató műsorában történő fellépésre. 
Telefonon többször beszéltünk, de személyesen a futó fesztivál alkalmával a kezdés előtt a Városi Értéktárban találkoztunk. 
   Az üvegvitrinben és a falon megmutattam nagyszülei alkotásait, melyeket nagy becsben tartunk.
   Megkértem, hogy adjon egy gyors villám interjút olvasóinknak, melyre örömmel vállalkozott. 
   Egy 28 éves sikeres művésznek miért fontos, hogy keresse Jászfényszarun is az elődei gyökereit?
Hiszen mindenekelőtt nem művész vagyok, hanem szüleimnek a gyermeke. Ez az a kötelék, amely egész életemben a legfontosabb marad. Rájöttem, hogy érdemben a családunkkal eltöltött idő a legnagyobb ajándékunk az életünkben, ebbe pedig a csodálatos feleségemmel eltöltött jelen és jövő mellett beletartozik a múlt is! Érdekes így felnőtt fejjel újabb és újabb régi történeteket megismerni. Úgy érzem ez által a családomhoz húzó kötelékem is erősödik, valamint szüleim, nagyszüleim történetei velem, bennem élhetnek tovább. Én is jobban megismerem őket, min mentek keresztül, hogyan élték az életüket. Ezek a felfedezések pedig sokat jelentenek a számomra. Meg tudom még beszélni ezeket a történeteket a szüleimmel, kérdezni tőlük, meghallgatni, hogy ők még mire emlékeznek. Ennél jobb dolog nincs is
   Gondolom nem ez az első futóversenyed. Honnan a futásiránti vágy, szeretet versenyeken való részvétel? 
Igazából szinte az első! Ez csak a harmadik! Nem voltam nagy futó, inkább más sportágak vonzottak. Ez egy igen újkeletű dolog a számomra. Természetesen edzés képpen sokszor futottam az életem során, de igazi edzéstervet nem követtem, tempó szerinti eredményeket nem hajszoltam. Tavaly elhatároztam, hogy magamnak lefutok egy félmaratont és mivel ez sikeres volt, ezért idén beneveztem első versenyemre, a budapesti Wizzair félmaratonra, ahol végül sikerült 2 óra alatt teljesítenem a távot. Igazából ennyit szerettem volna kihozni magamból, de az út során annyira beleszerettem ebbe a sportba, hogy már a maratoni távok felé is kacsintgatok! Ez a harmadik versenyem, szerettem volna megdönteni az eddigi 10 km-es csúcsomat és erre ez az esemény tökéletesnek szolgál! Amint felfedeztem, neveztem is!
   Fontos-e számodra a verseny eredmény vagy csak kitűzött cél teljesítése a fontos?
Én nem vagyok elit sportoló, nem is leszek már, úgyhogy az eredmény úgy, mint helyezés nem fog számítani. Viszont a magamnak kitűzött céljaim elérése annál inkább! Mentálisan nagyon fontosnak tartom, hogy az élet során próbáljuk meg a lehető legtöbbet kihozni magunkból. Az énekléshez is így állok hozzá és bármiben, amit komolyan veszek, nagyon maximalista tudok lenni!
   Az életedben mi volt előbb a sport vagy a zene és ének?Először a zene, lévén hogy zenei általánosba jártam. Ott trombitálni kezdtem, az éneklés pedig olyan 16 éves korom körül talált meg engem.
A sporttal furcsán álltunk egymáshoz, nem voltam egy atletikus srác, aztán 14 éves koromban elkezdtem a Tae Kwon Do-t, mivel ezt a sportot minden testvérem űzte egy darabig. Azóta pedig a sport mindig valamilyen szinten az életem része volt. Később a gym kultúra fertőzött meg, Boldizsár testvéremmel sokat jártunk edzőterembe. Viszont valami olyan sportra vágytam, ahol kézenfogható eredményeket tudok elérni. Úsztam, bicikliztem, de végül most a futás ragadott nagyon magával!
Nyílván mindenek előtt az éneklés életem legmeghatározóbb és legfontosabb hivatása és minden sport ez alá rendelődik. Meg kell találni azt az összhangot, amellyel az adott sportágat űzni tudom az éneklés mellett. Az úszást abba kellett hagynom, mert komolyan űzve sajnos nem tesz jót az arcüregnek, a biciklizés úgy szintén. Mivel nem fenyeget, hogy huzamosabban 20 km/h-s sebességgel fussak, úgy gondolom, ez még egészen biztonságos marad! Ezt próbálgatom most! Az éneklés abszolút egy élsport, amiben a lehető legjobb fizikai állapot fenntartása szükséges, vigyázni kell a hangszalagokra, az arcüregre, az izmokra. De mivel rengeteg törzsizom dolgozik az operaéneklés során, ezért azokat egyben művelni, erősíteni is rendkívül fontos. Ez egy olyan szimbiózis, amelyet személyre szabottan kell megtalálnunk. Kinek, melyik sport, melyik mozgásforma segít, és emellett nem árt.
   Udvariasságot fére téve, milyennek értékelted a verseny elkészítését, lebonyolítását az eddigi tapasztalataid alapján? Hagy emeljem ki, hogy az, hogy hivatalos időmérés van, és hogy ezért nem kell fizetni, ez egy hatalmas dolog! Nagy dicséret a verseny szervezőinek, hogy így tudják ezt az eseményt megrendezni! Ezek mellett minden nagyon rendben van. A pálya remek, annak biztosítása kiemelkedő, a frissítések pazarok, úgyhogy minden elismerésem mindenkinek, akinek köszönhető ez a nap! Az ifjúság számára pedig egy feledhetetlen élmény lehet!
   Milyen eredménnyel lennél elégedett?
52 perc alatti negyedmaratonra készültem, ez a cél!
Kedves Artúr! Ma kiderül, ebben a mezőben milyen futó vagy (51.35 eredménnyel zárt, ez elég volt az aranyéremhez) december 28-án pedig meghallják azok, akik eljönnek, az Óévbúcsúztatóra milyen hangod van. Talán az is garancia, hogy a mestered  Prof. Emer. Ks. Marton Éva világhírű énekes-tanárod volt. Köszönöm, hogy a 15 unoka közül eggyel személyesen én és az olvasók is megismerkedhettek. 
Tóth Tibor
Fotó:
1./ A Szeleczki nagyszülők - FÉBE archívum 
2./ Az indulás előtt a békás szökőkútnál Fotó: Tóth Tibor
2. A dobogó legfelső fokán Fotó: Glonczi Rudolf





