Értéktári érdekességek

Kiss Tibor (1952-) Jászfényszaru, Dózsa György út 10. szám alatti FÉBE-tagtól kaptam ezt az „ELSŐ SZENTÁLDOZÁSI EMLÉK” képet, melyet 1959. május 24-én Zelena Miklós hitoktató, káplán írt alá. Ez emléklaphoz szorosan kapcsolódik ugyan e napon a Régi plébánián  (2017-’18-ban felújított önkormányzati tulajdonú épület) készült csoport kép.
    A fotón Hafner Dezsőné 1958/59 tanév első osztályos tanulói látható. A 39 fős osztályból, 28 fő először járult a szentáldozáshoz. A képen látható (balról jobbra) haladva Tóth Sándor, aki 1953-1960-ig volt itt káplán, Réz Dezső, aki Jászfényszarun 1890-ben született, 1922-ben szentelték pappá, 1946-1960 között volt Jászfényszaru plébánosa, 1971-ben hunyt el. A harmadik felnőtt Zelena Miklós, aki 1958-1960 között teljesített itt lelki szolgálatot.
   1958 és 1960 között volt három papja a településnek, ezt követően egy káplán tevékenykedett az egyházközségben, az utolsó az 1967/68-as évben Szabó István Miklós személyében. 1968-tól egy plébánosa van az egyházközségnek.
   A fotón a képet adományozó Kiss Tibor az első sor balszélén látható. Talán 61 év múltával sokan felismerik magukat.
   Az egyházi információk Jászfényszaru plébánia honlapjáról származik.
                                                    Kép és szöveg: Tóth Tibor

   

Az 1945 előtti állatorvosokról a Városi Értéktárban kevés információ áll rendelkezésre. Találtam egy fotót, – a dr. Sándor Imre (1910-1985) az első jászfényszarui születésű orvos leányától Sándor Csilla FÉBE tagtól kaptam – melyen négy személy állatorvosként dolgozott. Az értéktárban a kapott íratok között, két korabeli kiváltott receptet is felleltem.  
   A településen a földművelés mellet az állattenyésztés jövedelme is fontos szerepet játszott a megélhetésben. A XIX. század végén és a XX. század elején kialakult tanyák lakossága nem csak önellátás célra, hanem főleg értékesítésre is foglalkozott állattartással. A tanyák nagy részének fokozatos megszűnésével jelentősen csökkent az állatállomány. Az 1959-es szövetkezetesítés tovább csökkentette az egyéni állattartást, viszont fokozatosan nőtt a szövetkezetekben az állatállomány. A szövetkezet mellet főleg az egyéni sertés-, az első húsz évben tehéntartás többsége megmaradt, egyrészt a háztájiban termesztett takarmány feletetésére tartottak jószágot, melynek értékesítésében (sertés) a tsz. közreműködött. A XX. század végére és az elmúlt húsz évben az egyéni állattartás a településen belül szinte teljesen eltűnt. Ez nagyban összefügg a várossá válással, a családok megváltozott élet- és munkakörülményeikkel. A külterületen kb. egy tucat magángazdálkodó különböző állatfajtát tenyészt és tart, többségük kiegészítésképen a növénytermesztés mellett.

A Városi Értéktárban található a több mint hetven évvel ezelőtt keletkezett „Őstermelői igazolvány” melyet Budapesten 1950. május 16-án állították ki Rimóczi Sándor Jászfényszaru, Dózsa György úti lakos részére.
   Az igazolványba bejegyzésre került, hogy a termelő terményei egy k. hold* öntözéses konyhakertből és hat k. hold szabadföldi zöldségterületből származik. Az igazolvány tulajdonosa és bejegyzettek jogosultak a budapesti vásárcsarnokokban és egyéb piacokon árusítani.
   Az igazolványban a tulajdonos Rimóczi Sándor és leányának Rimóczi Mária fényképe is szerepel.

 A Tanítók emlékművének 10 éves évfordulója kapcsán 2012. szeptember 1-jén megtartott ünnepség után megkeresett Darabos Pálné Gál Ágnes. A felmenői közül többek között édesapja Gál István és nagyapa Kertész János itt tanítottak. A Kertész nagy szülők sírja a Szentkereszt temetőben  a második stáció mögött 5-6 sorba található. A 2002 évi emlékműavatáson beszédet is mondott, telefonon e-mailben 2015 évi haláláig rendszeres kapcsolatot tartottunk. Ez volt az utolsó személyes találkozásunk ekkor kaptam tőle eredeti és másolati fényképeket, amelyek csoportképek és Jászfényszarun készültek.
   Egyik értékes darabja ez az eredeti 23 cm x 16 cm nagyságú és keménypapírra felragasztottfénykép, a hátlapján elmosódóan, de tisztán látható a felírat Jászfényszaru, 1919. III. 8.

   A Városi Értéktárban fotó tárában találtam a közelmúltban erre a régi fényképre. Számomra egy személyen kívül mindenki ismerős volt. A baloldali idősnek öltözött hölgyet meglátva Kiss Manyi (1911-1971) színművész képe a Kurázsi mamából jutott eszembe, de tudtam Ő nem lehet. Sok embernek megmutattam, többen a jobb szélen lévő bajuszos fiatalembert sem ismerték fel. Nekem könnyű volt, hiszen mikor kikerült a tanítóképzőből az 1958/59-es tanévben a Vasút-tanyai Iskolában a tanító bácsi, vagyis Mészáros Tivadar tanított az első osztályban, majd a 3. osztályban is.Őt fiatalon és később idősebb korban több területen, így az önkormányzatban képviselőként is együtt dolgoztunk.
   A darabot 1960 vagy 1961-ben Koltai Józsefné rendezésében mutatták be. Végül a 23 fős szereplő dárdából a fotó négy főszereplőt örökített meg balról jobbra Plichta Mária, Papp Lászlóné, Morvai Ferencné és Mészáros Tivadar.                                                                                               
                                                            Kép és szöveg: Tóth Tibor