Értéktári érdekességek

   Zsámboki Zsolt adományaként a Városi Értéktárba került egy érdekes okmány. A Budapesten, 1949. június 1-jén kelt irat működési engedélyt biztosít a Jászfényszaru Állami Általános Iskola 5605. számú „Dobó Katica” csapatának.
   Egy kis visszatekintés. A Magyar Úttörők Szövetsége 1946. június 2-án alakult meg. Az egyházi iskolák államosítása 1948-ban történt meg. A Magyar Cserkészfiúk Szövetsége szintén 1948-ban beolvadt az úttörőmozgalomba. A gyermekszervezet kiteljesülésére ezt követően került sor. Az általános iskola 2-4. osztályos tanulói kisdobosok, az 5-8. osztályos tanulói úttörők lehettek. A kisdobosoknak 6 pontban, az úttörőknek 12 pontban foglalták össze feladatukat. A pontok között voltak korabeli politikai ideológiai elemek, de többségében a cserkészekhez hasonló erkölcsi normákat fogalmaztak meg. A legkisebb egység az őrs 6-12 fő, a rajt 2-4 őrs alkotta, ezek osztályközösségek voltak. Az őrsök munkáját ifivezető (általános iskolából kikerült fiatalok), a rajok munkáját úttörővezető segítette, az iskolai szintű munkát a csapatvezető végezte. Az iskola rajai alkották a csapatot. A kisdobosoknak, úttörőknek külön jelképük és egyenruhájuk volt.
   Hogy Jászfényszarun, hogyan lett és mikortól a 5605 sz. Dobó Katica csapatból 1134. számú Ságvári Endre úttörőcsapat, ez további kutatást igényel. Tény, hogy a 289111 számú tagsági igazolványom 1963. január 20-án kelt, abban már az új csapatnév szerepel.    
   Félévenként 5 Ft volt a tagdíj, és Mészáros Tivadar volt a csapatvezető. A mozgalom döntően a szabadidő hasznos eltöltésével foglalkozott helyi, térségi és országos szinten. Korosztályom és a legalább 40 évesek emlékezhetnek a játékos őrsi és rajfoglalkozásokra, az iskolai úttörőtáborokra, a kulturális seregszemlékre, sportversenyekre, úttörőolimpiára.
   Sokan olvastuk a Dörmögő Dömötör, Kisdobos és Pajtás újságokat.
A rendszerváltáskor 1990-ben sok iskolában megszűnt az úttörőcsapat, így Jászfényszarun is. Az utolsó úttörőtábort 1990-ben Szarvason tartották. Kilencven fényszarui úttörő tíz napot töltött a Holt-Körös partján. Nádudvariné Jáger Judit tudósításából tudjuk: „A gyerekek sokat csónakáztak, úsztak, asztaliteniszeztek, moziba, diszkóban vettek részt, majd változatos játékokat szerveztek. Megismerték a környéket, Cserkeszőlőt, Békésszentandrást, Gyulát…”    
   Sok helyen települési szinten újjáalakult a cserkészcsapat. Fényszarun 1990. május 10-én 868. számú Csörsz Vezér Cserkészcsapat alakult, amely nyolc évig működött. Felnőtt vezető, segítő hiányában nem tudott már tömegessé válni.
   A Magyar Úttörők Szövetsége új arculattal, egyre csökkenő létszámmal ma is működik. Százas nagyságrendű csapat és néhány ezer gyermek és felnőtt úttörőként tevékenykedik. A mozgalom iránt elkötelezett felnőtt vezetők kiöregedése, pótlásuk jelent gondot.
   A cikk kapcsán ragadom meg a lehetőséget, hogy akinek személyes tulajdonában van a jászfényszarui úttörőmozgalommal kapcsolatban dokumentum, fénykép, ajándékozza a városnak, vagy egy másolás erejéig hozza be a Városi Értéktárba. Így megmenthetők az utókornak a helyi úttörőtevékenység négy évtizedének eseményei, történései, amely az itt élők életének elvitathatatlan része volt.

Kép és szöveg: Tóth Tibor

   „Isten áldja a tisztes ipart! Meghívó. A Jászfényszarui Rom. Kath. Legény Egylet 1938 április 17-én Husvétnapján és 20-án Szerdán  8 órai kezdettel a fiu iskola Nagytermében Jótékony célú Szinielőadást rendez, melyre kivülcimzett urat és k családját szeretettel meg hívja a RENDEZŐSÉG. Itt először! Zenés Énekes Vígjáték! Unatkozni nem lehet csak nevetni 3 órán át! Mindenkit szivesen várunk! I. ülőhely 80 fillér, II. ülőhely 60 fillér, III. ülőhely 40 fillér. Állóhely 30 Egyleti tagoknak 20 fillér.”  
  
A meghívót Tiszárovits Lajos szabómesternek (Tiszárovits Ilona édesapjának) címezték meg. A fiúiskola, vagyis a mai Kisiskola jobbszárnyának 2. és 3. osztályterme úgy volt kialakítva, hogy szükség esetén összenyitható legyen. Ez volt a nagyterem. A meghívó 2. oldalán olvasható, hogy az Darabont Lajos jászfényszarui nyomdájában készült.
   A darabot a meghívó szerint Cserháti Lajos írta. Vers: Barnász István. Zene: Sörös Béla. A részletes szereposztást a meghívó 3. oldala tartalmazza.
   A belépőjegy értékét mutatja, hogy az Eger Vármegyei politikai napilap ára 8 fillér volt. Az újság 1938. április 24-i számában Joó Gyula (Eger, Deák F. út 2.) hirdette saját termésű borát, 1 liter fehérbort 44-60 fillérért.  
   A képen nyilván a címszereplő Erzsike huszárkisasszony, vagyis Tiszárovits Ilona (1920–1998) és Kutassy főhadnagy Oldal Károly (1907–1986) látható.
    A fénykép hátlapján Oldal Károly írásával olvasható a dátum és a darab címe.
    A képet Csizmadia Bálintné Tiszárovits Zsuzsanna volt kolléganőmtől 1996-ban,
az eredeti meghívót a napokban a meghívó címzettjének unokájától, Tiszárovits Ilona leányától, Budapestről, Balogh Krisztinától kaptam, melyet ezúton köszönök.

Tóth Tibor

Fotók:

1./ Két szereplő a darabból
2./ A nyomdai meghívó 1.- 2. -3. oldala

Kiss Tibor (1952-) Jászfényszaru, Dózsa György út 10. szám alatti FÉBE-tagtól kaptam ezt az „ELSŐ SZENTÁLDOZÁSI EMLÉK” képet, melyet 1959. május 24-én Zelena Miklós hitoktató, káplán írt alá. Ez emléklaphoz szorosan kapcsolódik ugyan e napon a Régi plébánián  (2017-’18-ban felújított önkormányzati tulajdonú épület) készült csoport kép.
    A fotón Hafner Dezsőné 1958/59 tanév első osztályos tanulói látható. A 39 fős osztályból, 28 fő először járult a szentáldozáshoz. A képen látható (balról jobbra) haladva Tóth Sándor, aki 1953-1960-ig volt itt káplán, Réz Dezső, aki Jászfényszarun 1890-ben született, 1922-ben szentelték pappá, 1946-1960 között volt Jászfényszaru plébánosa, 1971-ben hunyt el. A harmadik felnőtt Zelena Miklós, aki 1958-1960 között teljesített itt lelki szolgálatot.
   1958 és 1960 között volt három papja a településnek, ezt követően egy káplán tevékenykedett az egyházközségben, az utolsó az 1967/68-as évben Szabó István Miklós személyében. 1968-tól egy plébánosa van az egyházközségnek.
   A fotón a képet adományozó Kiss Tibor az első sor balszélén látható. Talán 61 év múltával sokan felismerik magukat.
   Az egyházi információk Jászfényszaru plébánia honlapjáról származik.
                                                    Kép és szöveg: Tóth Tibor

   

Bodony Béla (1937. június 22-én Jászfényszarun született), itt járt óvodába, általános iskolába. Budapesten autószerelő, majd kereskedelmi és vendéglátói képesítéseket szerzett, és a fővárosban dolgozott. Nyugdíjas éveinek elejét feleségével Jászfényszarun töltötték, majd visszaköltöztek Budapestre. Mindketten tagjai a Fényszaruiak Baráti Egyesületének.
Édesapja Bodony Béla hetes és mészáros volt. A szülői ház és hentesüzlet a mai Ady Endre úton, a templomtól haladva az utca közepe felé bal oldalon ált (66. házszám), és némi átalakítás után ma is áll a ház, a húsfeldolgozó és az üzlet.
   Bodony Bélától kaptam egy 1942-ben készült óvodás képet. Elmondása szerint egy gyerekeknek szóló színdarabot tanított be velük Márkus Mária óvónő. A szerepnek megfelelő öltözetben láthatók. 78 év távlatában óvodás társai nevének többségére ma is emlékszik. Az első sor (balról jobbra) Sugár Judit (fehér nagy masnival a hajában), ?, ?, Pető Ferenc, Bodony Béla, Penczner Kornélia, Ézsiás Ilona (Mezei Zoltánné), a második sorban a kalapos fiúk mögött szintén kalapban Hungler Károly.

Tóth Tibor

Fotó: Városi Értéktár fotóarchívumából való

Az 1945 előtti állatorvosokról a Városi Értéktárban kevés információ áll rendelkezésre. Találtam egy fotót, – a dr. Sándor Imre (1910-1985) az első jászfényszarui születésű orvos leányától Sándor Csilla FÉBE tagtól kaptam – melyen négy személy állatorvosként dolgozott. Az értéktárban a kapott íratok között, két korabeli kiváltott receptet is felleltem.  
   A településen a földművelés mellet az állattenyésztés jövedelme is fontos szerepet játszott a megélhetésben. A XIX. század végén és a XX. század elején kialakult tanyák lakossága nem csak önellátás célra, hanem főleg értékesítésre is foglalkozott állattartással. A tanyák nagy részének fokozatos megszűnésével jelentősen csökkent az állatállomány. Az 1959-es szövetkezetesítés tovább csökkentette az egyéni állattartást, viszont fokozatosan nőtt a szövetkezetekben az állatállomány. A szövetkezet mellet főleg az egyéni sertés-, az első húsz évben tehéntartás többsége megmaradt, egyrészt a háztájiban termesztett takarmány feletetésére tartottak jószágot, melynek értékesítésében (sertés) a tsz. közreműködött. A XX. század végére és az elmúlt húsz évben az egyéni állattartás a településen belül szinte teljesen eltűnt. Ez nagyban összefügg a várossá válással, a családok megváltozott élet- és munkakörülményeikkel. A külterületen kb. egy tucat magángazdálkodó különböző állatfajtát tenyészt és tart, többségük kiegészítésképen a növénytermesztés mellett.