Január 19-én 18 órakor a Fényszaruiak Baráti Egyesületének elnöke Tóth Tibor köszöntötte a Petőfi Sándor Művelődési Ház színháztermébe megjelenteket a Magyar Kultúra Napja alkalmából. A FÉBE 2006-tól városi szinten rendszeresen meg ünnepli ezt a napot. Felkérte Bordásné Kovács Katalin kormánytisztviselőt, a BLNFT Drámapedagógiai Műhely vezetőjét ünnepi gondolatatinak elmondására.
Bordásné Kovács Katalin ünnepi köszöntője:
Magunknak, egymásért, jövőnkért
14 éve annak, hogy minden év január 22-én megünnepeljük a magyar kultúra napját. De mi is a kultúra? Iskolai tanulmányaim során egy egész szemesztert szánt a képzés a fogalom meghatározásának. Mindenki használja ezeket a kifejezéseket, hogy munkakultúra, beszédkultúra, lakáskultúra, stb.
Hiszen mindennek van kultúrája: viselkedésünknek, tevékenységeinknek, környezetünknek. Saját értelmezésemben a kultúra az a minőség, ahogyan élünk önmagunk, valamint szűk és tágabb közösségeink gyarapítása, gazdagítása érdekében. Az a szellemi és tárgyi produktum, amellyel mindezeket szolgálhatjuk. Jászfényszaru város igyekszik ehhez a megfelelő feltételeket biztosítani, amelyet bizonyít többek között lakókörnyezetünk megújulása, az intézményeink színvonalas működésének lehetősége, a civil közösségek és nagy rendezvények támogatása, a sok-sok pályázati forrás megszerzése is.
A kultúrán szűkebb értelemben a művészeteket értik. Ennek gyakorlására is számos lehetőséget találunk városunkban a művészeti iskolától kezdve az öntevékeny művészeti körökig. A személyiség továbbfejlődéséhez nélkülözhetetlen az esztétikummal való rendszeres találkozás és a befogadói aktivitáson túl a cselekvő, alkotó, művészeti jellegű aktivitások kibontakoztatása.
Megfontolásra méltónak tartom Hankiss Elemér gondolatát: „az értékszocializációs gyakorlatban ki kellene tűzni célul a hagyományos értékek védelmét a további pusztulással szemben és fel kellene erősíteni a mindennapi emberi együttélést biztosító értékeket, illetve normákat. Ezenkívül fékezni kellene a társadalom további atomizálódását és ezzel a további, elvadult individualizmus erősödését. Szükséges lenne erősíteni a hatékony és felelősségteljes cselekvés, az emberi öntudat és autonómia értékeit, ugyanakkor semlegesíteni a kelet-európai modernizációs folyamat alattvalói tudatra szocializáló, személyiségromboló és közönyössé torzító hatását. Erősíteni kellene továbbá az emberi személyiség, a közösségek és az igazi társadalmi szolidaritás kibontakozását elősegítő értékeket. Ezen értékszocializációban olyan készségek szükségesek, mint az önismeret, az emberismeret, a belső és külső konfliktusok oldásának képessége, a demokratikus viselkedés készsége és így tovább.”
Miért is ünneplejük mi a magyar kultúra napját? Erre Babits Mihály szavai híven válaszolnak. „Magyar vagyok. Lelkem, érzésem örökséget kapott, melyet nem dobok el. A világot nem szegényíteni kell, hanem gazdagítani. Hogy szolgálhatom az emberiséget, ha meg nem őrzök magamban minden színt, minden kincset, ami az emberiséget gazdagíthatja, a magyarság színét, a magyarság kincsét.” S mi a magyarság kincse?
Nincs még egy olyan nemzet, amely 100 ezernél több népdalt gyűjtött volna össze. Büszkék lehetünk a 15 magyar és magyar származású Nobel-díjasunkra, nagy gondolkodóinkra, csodálatos épített és természeti értékeinkre, s önmagában arra a tényre, hogy minden ellenhatás, zivataros évszázad ellenére több, mint ezer éve „él nemzet e hazán”.
Vagy vegyük például a nyelvünket. Aki kíváncsi végtelen gazdagságára, csak olvassa el Gyimóthy Gábor Nyelvlecke című játékos versét, amelyben közel 80 szinonimát számoltam meg a halad szóra. A legújabb kutatások szerint 2100-ra a világon beszélt 6-7 ezer nyelv fele kihal, de a magyar nyelv nem jut erre a sorsra, mert tud alkalmazkodni a modern kor kihívásaihoz, amely részben Kölcsey öröksége is. Anyanyelvünk képes integrálni azon szavakat is, amelyeknek nincsen pontos magyar megfelelője. Fontos azonban, hogy ne a divatos idegen szavakat - mint a lájkol, shop - használjuk a modern élet mindennapjaiban. Ne hagyjuk, hogy eluralkodjon beszédünkben a trágárság, az egysíkúság! Tudatosítsuk gyermekeinkben, hogy attól nem lesz valaki népszerűbb, ha minden mondatában használja a nemi érintkezés szavait. Minden egyes ember személyes felelőssége, mit ad át a következő nemzedéknek örökül!
S hogy szűkebb hazánkra tekintsünk, sokmindenre lehetünk büszkék Fényszarun is! Kiválóan tanuló diákokra, tehetséges művészekre, növendékekre, tudósokra, lelkiismeretes szülőkre, szorgalmas dolgozókra, jól működő közösségekre, művészeti csoportokra. Felsorolni is sok lenne azt a számos elhivatott, lokálpatriota polgárt, akik a település jelenének, jövőjének alakításában, az élhetőbb kisváros érdekében - túllépve szűkös önnön érdekükön - nap mint nap teszik szürke eminenciásként dolgukat. Ez is kultúra! Köszönet érte! Nekik már nem kell magyarázni Gandhi gondolatát: „Önmagunk váljunk azzá a változássá, amit környezetünkben látni szeretnénk.”
Sokan irigylik Jászfényszarut a sok színes programért, a gazdag civil életért, a jó körülményekért. Hogy ki hogyan él ezekkel a lehetőségekkel, a saját dolga és felelőssége. Ne várjuk mástól a megoldásokat! S ha nem megy egyedül, keressünk segítőket, társakat! A jászfényszarui közösségi, kulturális élet minősége csakis rajtunk, fényszarui polgárokon múlik. A mi dolgunk az, hogy megtegyünk minden tőlünk telhetőt, amivel szebbé, gazdagabbá tesszük életünket a családunkban, városunkban. Hiszen az ember közösségben tud kiteljesedni, s a közösség adja azt a megtartó erőt, ami segítségével - ha elkalandozunk is a nagyvilágban - mindig visszatérhetünk gyökereinkhez. Teremtsük meg magunknak mindazt, amire szükségünk van, hogy jól érezzük itt magunkat! Egy ilyen aktív, kezdeményező, közös célokért együtt dolgozó szövetségre hívunk, várunk mindenkit a várossá avatás 20. évfordulóján! Nagy László szavaival élve: „Műveld a csodát, ne magyarázd!”
Hiszem, hogy városunkban minél többen gondolkodnak és tesznek majd így „együtt, egymásért, és soha ellen!”
Bordásné Kovács Katalin
