Gyenge Valéria (Garai Jánosné) (Budapest, 1933-) Kanadában elő olimpiai bajnok, magyar úszónő, fotóművész, író 2014. december 9-től január 5-ig közel egy hónapot töltött szülőhazájában. Édesapja Gyenge Imre szülőhelyére, a szűkebb szülőföldre, Jászfényszarura december 22-én az elszármazottakat is tömörítő Fényszaruiak Baráti Egyesület meghívására városunkba is ellátogatott. A FÉBE elnökségének tagjai Mészáros László, Tamus Béla és Tóth Tibor fogadta.
Tamus Béla, aki Budapesten Zuglóban él, lakásától néhány percre a Fogarasi út 107. szám előtt 9 órakor vette fel vendégünket. Magyarországi látogatási során évente egy hónapot tölt Budapesten, ekkor sógornőjénél Gyenge Józsefnénál tartózkodik.
Pontban 10 órakor a városháza hátsó udvarába gördült be a gépkocsi ahol az egyesület elnöke és titkára fogadta vendégünket. Némi meggyőzés után lifttel mentünk fel az első emeletre, ahol a kis tanácsteremben foglaltunk helyet. Megtörtént a bemutatkozás, egy csésze kávé és tea elfogyasztása után kezdtünk el beszélgetni.
Vendégünk elmondta 1956-tól Kanadában (a világ második legnagyobb országában), Torontóban él. Torontó Kanada üzleti központja és fő gazdasági motorja. Kanada legnagyobb városa, elővárosaival együtt, mint egy 5,5 millió lakossal. Lakosság sokszínűségét jelzi, hogy közel 100 nemzet képviselője, köztük sok magyar lakja.
Nyolcévi távollét után 1964-ben tért vissza először Magyarországra, ez éppen 50 éve történt. Édesapjának akkor egy oldal kocsis motorkerékpárja volt, aki két gyermekével, Valival és Józsival közölte most pedig lemegyünk Jászfényszaruba. Vali az oldalkocsiba ült, Józsi az apa mögé és megérkeztek a nagyszülők házához (ma Vasvári Pál út 46.). A nagyszülők egyike sem élt a nagyapa id. Gyenge Sándor 1941-ban, a nagymama M Kovács Anna 1957-ben hunyt el. A lakásban ekkor nagyapja testvérének fia Gyenge Imre, apja unokatestvére lakott. A nagyszülőkre is emlékszik, mert gyermekként nyaranta 2-3 alkalommal néhány napot töltött náluk.
Röviden vendégünket tájékoztuk Jászfényszaru társadalmi, kulturális, sport életéről, melyet érdeklődéssel hallgatott. Az ebéd előtti főtéri séta következett, de még néhány percre a díszterembe mentünk, megcsodálni Sisa József ötvös, iparművész Időszalag ötvöszománc faliképét.
Első utunk a római katolikus templomba vezetett, ahol már várt bennünket Zsámboki Sándor harangozó, sekrestyés, FÉBE-tag. A templomról készült legújabb könyvvel lepte meg vendégünket, melynek fotóiról, mint szakavatott elismerően szólt. A Mindszenty-emlékövet és a Bedekovich-emlékoszlopot érintve a IV. Béla király szobránál hosszabban időztünk, fotó is készült. A Rimóczi-kastély udvarán a Zenepavilon előtt is megálltunk, majd a Tanítók emlékműve felé haladtunk.
A déli harangszó után érkeztünk a platinás Régi kaszinó étterembe. Vali (kérésére így szólíthattuk) hagyta rábeszélni magát egy nem túl régi jászsági specialitásra, a pandúrgulyásra. A tartalmas leves után szintén csak rábeszélésre egy könnyű fél adag második fogást rendelt, a harmadik fogás a desszert elmaradt.
Kocsiba ülve városnéző körútra indultunk. Az első megálló a Szent József szabadidőparknál volt, a Cigányzenészek emlékművét néztük meg, Bercsényi utcán haladva, a Sportkomplexum után a Petőfi Sándor Művelődési Ház és Könyvtár épületébe mentünk be. Az előtérben felállított szépen feldíszített fenyőfa jelezte a karácsony közeledtét, ahol a színházterembe tértünk be.
Itt jegyzem meg, hogy három könyvét az 1998-ban kiadott Két asszony élete című, a 2000-ben megjelent Ígéret – Egy legendás olimpiai bajnok valós történetén alapuló regényeit, valamint 2010-ben a Barátnők című kötetett a könyvtárnak adományozta, így az újság olvasói kikölcsönözhetik Gyenge Vali könyveit. Megköszöntük adományát.
Gyenge Vali polgári foglalkozása fényképész volt. 1952-56 között a MÁV (Magyar Állam Vasutak) fotóosztályán dolgozott, itt ismerkedett meg a fényképezéssel. Kanadában elvégzett egy négyéves távoktatói programot és Torontóban „Real Image Photography Ltd.” fotócéget alapított. Első fotóalbuma „Hangulatok és fények” címmel 1979-ben jelent meg Torontóban. Kiállításai voltak Torontóban, Sydneyban, Párizsban, Los Angelesben, Ottawában és Budapesten.
Második fotó albuma 1989-ben Széchenyi Könyvkiadó gondozásában Keresztury Dezső bevezetőjével a Kner Nyomdában, Ikonoroex speciál matt papírra, Garamond betűvel A/5 ív terjedelemben készült, 46 fotót tartalmaz. Az albumot Illyés Gyula gondolatainak szövegtöredékei gazdagítják. A költő műveit legjobban ismerő feleség: Flóra asszony válogatta össze nagy szeretettel és hozzáértéssel. A 12. kép: Ősz a Városligeti tó partján fotóhoz „Milyen hamar megszokod a fákon a lombot; milyen hamar megszokod, ha a lomb lefoszlott; milyen könnyen véglegesnek veszed a nyarat, telet; milyen hamar elfogadnád öröknek az életet…” (Illyés Gyula: Összegyűjtött versek II./ Milyen hamar…) Az albumot a következő dedikálással látta el: Tóth Tibornak köszönettel „Andris” ért szeretettel Gyenge Vali
A művelődési háztól a nagyszülők házához mentünk, igaz már nincs meg az ámbitus, befalazták, a házvégén lévő két kisablakot szigetelt nagyobbra cserélték. A ház előtt fénykép készült, hogy a Torontóban elő öt unokájának meg tudja mutatni az ükszülők lakhelyét.
A Dobó István úton kifelé haladva az ipari park keleti részét, majd a Samsungot jártuk körbe, befelé haladva az Orvosi rendelőnél álltunk meg. Az újépület belső szépsége meglepte vendégünket, megjegyezte Torontóban sem látott különbet. Kiss József Helytörténeti gyűjteményhez érve szemerkélt az eső, mire végig néztük az épület helységeit az eső is elállt. A Felvégen áthaladva tértünk vissza a városházához, a kapott könyveket helyi egyesületi kiadványokkal viszonoztunk.
Búcsúzáskor Vali hálásan köszönte a szép napot Jászfényszarun, megjegyezte: „A gyökerekhez visszatérni, mindig egy nagy élmény.” Köszönte a vendéglátást és viszont látással búcsúzott. Fiatalosan beszállt Béla kocsijába és délután négy órakor vissza elindultak Budapestre.
Lacival megjegyeztük nem minden nap fordul elő, hogy hat órát tölthetünk, együtt egy olimpiai bajnokkal, így nem csak Valinak volt nagy élmény, hanem nekünk is.
Tóth Tibor
