Először elhangzott: 2014. szeptember 20-án Jászfényszarun a Kiss József Helytörténeti Gyűjteménynél rendezett ünnepségen.
Mintha tegnap történt volna,
mikor Magyarország térképét a táblára tetted,
és a pálcával megmutattad hol születtél, hol születtem.
Ez a kék csík itt ni, ez a Galga.
Látjátok ez a másik ez a nagyobb, ez pedig a Zagyva.
A kicsi belesimul a nagyba,
ahogy gyermekét öleli az anyja.
Itt élünk mi, akik jászok vagyunk,
és minél több szép emléket hagyunk,
annál jobban szeretjük e falut,
édes szülőföldünk, Jászfényszarut.
Míg e szókat mondtad Tanár úr, mosoly-rózsák nyíltak arcodon,
És a szülőföld szeretete szállt szívünkbe kedves hangodon.
Jó földbe ültetted Tanár úr a magot,
oda fentről láthatod nincsen parlagon.
Lehunytad a szemed, hogy felnyisd a miénket,
megbecsüljük kincseid minden szép emléked.
Sok kincset gyűjtöttél és jól tudjuk az óta,
értékes ember a lokálpatrióta.
És a falu; ugye hogy látod már, milyen szép, fejlődő város,
bizony nem keveset, te is tettél érte,
díjakat kaptál, azért is megérte.
Ám a legnagyobb díj mégiscsak az a szeretet,
mellyel ápoljuk Tanár úr minden értékedet.
Ez a szép hagyomány, ez a nagy szeretet,
újult erőt ad sok-sok jász embernek.