A Fényszaruiak Baráti Egyesülete - a sikeres 2015 évi Lengyelországi négy napos út folytatásaként - 2016 évi programjában Erdélyi ötnapos út megszervezését határozta el. Az egyesület az elmúlt évhez hasonlóan Jászfényszaru Város Önkormányzata külkapcsolati keret terhére pályázatott nyújtott be, mivel a programnak része volt Bors testvér település megismerése is. Az utat az önkormányzat 350 ezer forinttal támogatta, mely személyenként hét ezer forintot jelentett. A támogatást köszönjük.
A 2.200 km-es körutazás - általunk javasoltak szerinti - programjának összeállításával a Gredo Tours Utazási Irodát bíztuk meg. A szervező és koordináló munkát a FÉBE részéről Mészáros László és Tóth Tibor vállalta fel.
{jcomments off} Az út iránt jelentős érdeklődés mutatkozott, a meghirdetés és a helyi lapban történő felhívás megjelenését követően az 50 férőhely gyorsan betelt.
Az első nap programja sűrűnek ígérkezett, így július 30-án szombaton a művelődési házhoz fél öt órakor megérkezett az autóbusz, melyet Mészáros Attila tulajdonos vezetett. A gyors bepakolás után pontban 5 órakor útnak indultunk, egy pihenő után Ártándnál léptük át a magyar határt.
A testvértelepülésünkre, Borsra az ottani idő szerint 10 órakor érkeztünk meg.
A vendéglátóink az iskola előtti parkban fogadtak bennünket, 60-70 éves fűzfa árnyékában asztaloknál foglaltunk helyet. Bors községben július utolsó szombatján tartják a falunapot. A nagyszabású rendezvényre a környező településekről és még magyar honból is 5-8 ezer ember érkezik az 1500 lakosú - körzet központi szerepet is betöltő – községbe. Az iskolával szemben lévő sportpályán már ennek minden előkészülete látszott. A plakáton Fenyő Miklós és Wolf Kati nevét is olvashattuk.
Bátori Géza polgármester – a falunapi előkészületek közben – is szakított ránk időt. Nagy-Máté Enikő iskolaigazgató- képviselő társával és néhány pedagógussal szívéjesen fogadott bennünket. A kávé, üdítő elfogyasztása után a polgármester úr tájékoztatást adott a településről. Elmondta 26 éve vezeti a települést és a közel múltban még újabb négy évre kapott bizalmat. Úgy érzi, 30 év után némi korkedvezménnyel már jó lenne nyugdíjba vonulni, pihenni és élvezni, amit vezetésével a település elért. Bors község már a 13. században említve van a Váradi regestrumban, Bursa néven. A település kedvező elhelyezkedése folytán ipari parkjuk megtelt vállalkozásokkal, egyes szakmákban munkaerőhiánnyal küszködnek. A település az uniós csatlakozás, a nagyszámú vállalkozás eredményeit kihasználva nagyot fejlődött, az itt élők életszínvonala, életkörülménye sokat javult.
A FÉBE elnöke szólt az egyesület tevékenységéről, majd az egyesületi kiadványaiból 20-20 db-ot adott át az iskola igazgatójának, hogy település könyvtárai között osszák el
A település intézményeinek bemutatása során, először az emeletes iskolát, a tetőtéri beépítéssel kialakított kollégiumi szobákat néztük meg. A szaktantermek láthatóan jól felszereltek. Utána a bölcsödét, sport centrumot látogattuk meg, majd útba ejtettük a helyi tanács tulajdonában lévő négyhektáros szolárparkot. A település határában a tágas területen fekvő idősek otthonának impozáns épületével, és az ott lakók életkörülményeivel ismerkedtünk meg.
Visszaérve a fűzfa árnyékában közben a szorgos kezek ebédre terítették, erdélyi töltött káposztával és rétessel láttak vendégül bennünket. A szíves vendéglátást13 óra magasságában megköszönve búcsúztunk el a vendéglátóinktól és indultunk úti célunk következő állomására Nagyváradra..
Nagyvárad a romániai Bihar megye székhelye, megyei jogú város a Partiumban, a Körösvidéken, a Sebes-Körös partján. A település a régió legnagyobb városa, 200 ezer lakossal, melynek egynegyede magyar ajkú. Itt már várt bennünket Kovács Levente, aki Csíkszeredán lakik, és ott tanárként dolgozik. Tíz éve kalauzol Erdélyben magyar turistákat, ebben az évben mi voltunk a 17. csoportja. Szerencsénk volt, hogy ilyen nagy tudással, gyakorlattal és tapasztalattal rendelkező felkészült idegenvezetőt fogtunk ki, nem is beszélve kellemes humoráról, mert szinte minden épülethez, helyhez kapcsolódóan rögtön elszórakoztatott bennünket egy székely viccel.
A Váradi püspökséget és a várost Szent László király alapította 1093-ban. Nagyvárad legszebb és barokk épületénél az 1752 - 80 között épült kéttornyú püspöki székesegyháznál ált meg autóbuszunk. A monumentális méretű épületbe belépve a látnivaló sokasága mindenkit lenyűgözött, a gyönyörű freskók, a színes ólomüveg ablakok, a falakat beborító carrarai márvány, a főoltár és az oldaloltárok szépsége, a Mária Terézia általadományozott orgona...
A padokban töltött rövid áhítat után a székesegyház galériáján berendezett egyházművészeti kiállítást néztük meg, melynek legértékesebb és legismertebb alkotása a 19. században készült Szent László herma (ereklye a szent királynak a győri hermában őrzött koponyacsontjából lepattintott darabja). A kincstárban még láttunk szebbnél szebb egyházi kegytárgyakat, főpapi miséző ruhákat, kisebb szobrokat.
A székesegyház mellett 1761-77 között épült püspöki palotához sétáltunk át. Az U alaprajzú kétemeletes, manzárdtetős 100 szobás építmény a 2. világháború után állami tulajdonba került, 1971-ben felújították. Itt helyezték el a Körösvidéki Múzeumot. 2005-ben a palota visszakerült a római katolikus egyház birtokába, felújítása jelenleg is folyik. A palota kertjét egzotikus fafajok díszítik. A palota és a székesegyház közötti téren 1923-tól áll Szent László király szobra, amely Tóth István alkotása.
Az autóbuszba szállva a Kanonok sor mellet haladtunk el, idegen vezetőnk folyamatosan sorolta Nagyváradon áthaladva az érdekes látnivalókat. A Királyhágó látványa lenyűgöző volt. Bánffyhunyadnál a főút mellett a közelmúltban épült és épülő „cifra palotái, kastélyai” érdekes látványt nyújtottak.
Délután 4 óra is elmúlt mire a Kis-Szamos völgyében, a Gyalui-havasok északkeleti előterében települt Erdély legnagyobb városába Kolozsvárra érkeztünk. Először a Farkas utcában lévő 1486-1516 között épült gótikus református templomot néztük meg, melyet híres erdélyi családok 17-20. sz.-i temetési címerei még érdekesebbé tették. A templom előtti teret a Kolozsvári testvérek, Márton és György 1373-ban készült Szent György szobrának másolata díszíti.
A 2010-ben új arculatot kapott főtérre a Szent Mihály-templomhoz sétáltunk. Az erdélyi gótika legszebb alkotása. A templom déli kapuja előtt Fadrusz János 1902 évben készült alkotása, a 2010-ben restaurált Mátyás király lovas szobor minden részletét megismertük idegen vezetőnktől, többek között azt is, hogy a szobor a 1901. évi párizsi Világkiállításon szobrászati nagydíjat nyert. Ma az UNESCO műemlékszobor-jegyzékén az ötödik. Megnéztük Mátyás király szülőházát is. Méhffi Jakab házában 1443. március 27-én született, amit 1888-ban elhelyezett emléktábla is hirdeti. A házban ma Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola működik. Városnéző sétánk során a Házsongárdi temető néhány híres ember nyughelyére is ellátogattunk, többek között Apáczai Csere János, Jósika Miklós, Reményik Sándor, Dsida Jenő, Kós Károly.
Némi szabadprogram után Kolozsvár után utunkat Nagyenyed felé vettük, mivel az éjszakát a Két Fűzfa Hostelben töltöttük.
Július utolsó napján időben keltünk, hogy 9 órakor már a Tordai Sóbánya Múzeum nyitására odaérkezzünk. A tordai sóréteg a nyugati vonulat részét képezi, amely északon Máramarosból indul, délen pedig Nagyszeben vidékéig húzódik. Ugyanezen vonulathoz tartozik a Désakna, Szék, Virágosvölgy, Marosújvár közelében található sókészlet is.
A Torda város É-K-i részén kezdődő sóréteg 45 km2- en terül el, vastagságának átlagértéke 250 m. A gyűrődés központi részén a sóréteg gyakran meghaladja az 1200 m vastagságot, 38.750 millió tonnára becsülhető. A sót takaró, szárazföldi származású képződmények 0,5 és 20-25 m vastagságúak. Virágosvölgy és a Sósvölgy vidékén a sót fedő réteg erodálódása miatt a só a felszínre bukkant, s emiatt a só megléte a legrégibb időktől kezdve köztudott.
A ma ismert legkorábbi, Erdéllyel kapcsolatos dokumentumot a magyar kancellária állította ki 1075-ben. A XIII. században említés történik a tordai sóbányáról. Eszerint 1271. május 1-én a „tordai sóbányát” Erdély káptalanja kapta adományként. A tordai Sóbánya tevékenysége 1918 után tovább hanyatlott, az 1932-ben bekövetkezett bezárásig.
A PHARE projektnek köszönhetően, melynek elsődleges célja a turisztikai központok felújítása volt, a Tordai Sóbánya Erdély egyik legismertebb turisztikai központjává vált. PHARE 2005 projekt 5,8 millió EUR összeget tartalmazott, amely 63% európai támogatás volt, a maradék összeget pedig a helyi és a megyei önkormányzat állta.
A sóbánya legmélyebb pontján óriáskerék, mini golf pálya, bowling pálya, csónakázás a földalatti sóstavon, sportpálya, koncertterem, biliárdasztal, asztalitenisz lehetőség is várta a turistákat. Közülünk néhányan a csónakázást próbálták ki. A fáradtabbak felfelé már a liftet választották, a bazársoron végig sétálva következő úti célunkhoz Marosvásárhelyre indultunk. Az autóbuszból megcsodáltuk a Tordai-hasadék mesés látványát.
Marosvásárhely a legmagyarabb város. Fő látványosságai közé tartozik a belváros, a Rózsák tere a számtalan barokk, szecessziós épülettel, mint a Keresztelő Szent János-templom, a Barátok templomának híres tornya, a Közigazgatási Palota vagy a Kultúrpalota. Csoportosan ezt az épületet néztük meg. A Kulturpalota 1911-1913 között épült 2093 nm területen, három emeletes. Komor Marcell és Jakab Dezső műépítészek alkotása, építészeti stílusa a XIX-XX. század fordulójára jellemző szecesszió. A tető Zsolnay-cserepei, külső domborművek, freskók látványa fogadja az arra járókat. Belépve a 45 méter hosszú előcsarnok carrarai márványból készült, a két végén hatalmas velencei tükrök állnak. Az előcsarnokból a 800 személyes hangversenyterembe léptünk be. Orgonája 1914-ban készült 4463 síppal és 63 regiszterrel, a terem akusztikája rendkívüli. Az emeletekre vezető lépcsőházak szépségét a történelmi személyiségek portréit ábrázoló ólomüveg ablakok színes ragyogása tette felejthetetlené. Az első emeleten két legjelentősebb helyi polgármester emlékszobái látható, a második emeleten a 200 személyes kamaraterem. A kiállató termekben jelentős festők képet és szobrászok kisebb plasztikáit, szobrait táthattuk. A két órás szabad programban a megyei jogú város számtalan egyéb látnivalója között nemzetközi viszonylatban is különleges műemlékek, templomok, barokk, klasszicista, neoreneszánsz, eklektikus és szecessziós stílusú középületek és lakóházak, múzeumok és galériák, valamint a köztéri szobrok és emlékművek sokasága közül ki-ki kedvére válogatott.
Egy pihenővel Jászfényszaruhoz legmesszebbre lévő Csíkszereda Hunguest Hotel Fenyő szálláshelyünkre érkeztünk. Vacsora után sokan a környék felfedezésére indultunk, kihasználva a kedvező időjárás minden percét.
A harmadik napon nyolc óra körül a Csíksomlyói kegytemplomhoz érkeztünk. Többségünk először járt itt. Az építmény története a 15. századig nyúlik vissza, ekkor telepedtek le itt a ferences szerzetesek. Az első gótikus templom 1442 és ’48 között épült fel. A templomot, Sarlós Boldogasszony tiszteletére szentelték fel, ez ma is a templom búcsúnapja. 1661-ben körbevett erős falak sem védték meg az épületet a török támadástól. A támadók a templomot és a kolostort felégették, az ide menekülteket, részben megölték, illetve fogságba hurcolták. Az épületeket a 17 - 18. században többször javították, bővítették. A templom 1802-re kicsinek bizonyult így új építése mellett döntöttek. Az új barokk templomot Konstantin Schmidt építész tervei alapján 1804-ben el is kezdik építeni. A homlokzaton álló Mária-szobor - réz-ötvösmunka - 1837-ben készült, a brassói Rothenbacher ötvösmester munkája. A templomot 1876. augusztus 20-án Fogarasy Mihály erdélyi püspök szenteli fel. 1948-ban XII Piusz pápa basilica minor rangra emelte. A templom berendezésének többségét, a szószéket is Papp Miklós brassói festő és szobrász készítette. A főoltár mellett még további hat oltárt szebbnél-szebb, neves festők oltárképei díszítik. Az orgonát 1931-ben egy temesvári mester építette, 2824 síppal Erdély egyik legszebb orgonája. A Szűz Máriát a kis Jézussal ábrázoló kegyszobor a templom legértékesebb tárgya. A hársfából faragott alkotás 1515 és 1520 körül készülhetett reneszánsz stílusban, amely 2,27 méter magasságával a világon ismert kegyszobrok legnagyobbika, alkotója azonban nem ismert. A Napba öltözött asszonyt ábrázolja, lába alatt a holdsarló, feje körül 12 csillagból álló koszorú, fején koronával, jobb kezében jogarral, balján a Megváltót tartja. A kegyszobor a Mária-zarándoklatok központja, a zarándokok előtte fejezik ki hódolatukat.
A következő úti célunk Madéfalva. Mária Terézia uralkodása alatt Erdélyben három székely és két román határezred felállítására adtak parancsot. A székelyek korábbi kiváltságaikra, hagyományaikra hivatkozva ellenálltak az ezredek erőszakos felállításának. Ennek megtorlására báró Siskovics József altábornagy parancsot adott katonáinak Madéfalva megtámadására, egy havas téli éjszakán 1764. január 7-én. Az ágyútűzzel indított támadásban mintegy 200 embert - gyermekeket, asszonyokat is - lemészároltak. A székelyek nem felejtették el a borzalmat és 1899-ban Csík-Madéfalván hatalmas kőoszlopot állítottak, melynek tetejére Köllő Miklós szobrát a kitárt szárnyú turulmadarat helyezték. A kőpiramis alján, egy táblán a SICVLICIDIVM szó olvasható. Ha a szó nagybetűinek római számértékét kivetítjük, azok összege éppen 1764, a madéfalvi veszedelem esztendeje. A szójátéknak a neve kronogramma.
Tovább haladva egyre feljebb emelkedtünk a hegyek csodálatos vonulatában gyönyörködhettünk, elterelve figyelmünket a szerpentines tűkanyarulatok sokaságától.
A Békás-patak völgyébe, a Békás-szorosba értünk, ami a Keleti-Kárpátok legszebb és leghosszabb 5 km-es szurdokvölgye. A szurdokba ereszkedve egy monumentális sziklaképződmény tűnt fel a tetején óriási kereszttel. A sziklaóriás az Oltárkő 1156 méter magas. A szorosnak három fő része van: a Pokol kapuja, a Pokol tornáca és a Pokol torka. A szoros a 200-300 méter magas sziklafalaival Európa egyik természeti ritkasága, és hegymászók paradicsoma. A szorosban a tüdőt gyógyító jó levegőn 1,5 km-es sétát tettünk.
A Gyilkos tónál hosszabb időt töltöttünk. A tó 1837-ben földcsuszamlás, völgyelzáródás folytán keletkezett. Neve a felette emelkedő Gyilkos-hegy nevéből való. A tóból még ma is kiállnak a völgy elöntött fenyőcsonkjai. A legnagyobb mélysége 11 m. A tó a Kárpátok egyik legfestőibb tava, melyet 1000 m feletti sziklacsúcsok határolnak. Közülünk a bátrabbak csónakáztak is. A Gyilkos-tó és a Békás-szoros 1996-ban nemzeti park rangra emelkedett.
Útban szállásunkra megtekintettük Csíkszereda Millenniumi templomát. Az építmény külsőleg különleges a múlt és jelen igényes ötvözete. A templom megálmodója Darvas-Kozma József plébános 2001-ben kérte fel a világhírű magyar építész, Makovecz Imrét a templom megtervezésére, aki Bagos Ernő csíkszeredai építészre bízta a részletes terv kidolgozását. Az alapkő 2001-es letétele után két évre felépült templomot 2003. október 18-án Nagyboldogasszony és a magyar szentek tiszteletére felszentelték. A kéttornyú centrális templom a magyarság múltját és jövőjét övezi. A tornyok előtti kapubejáratok fölött öt-öt kereszt jelképezi a keresztény magyarság tíz évszázadát. A kapuk a székely porták jellegzetességei, kapuk díszítőmintái a műemlék templomról valók. A belsőtér púpos jurta alakú, mennyezetén 5x5 méteres üvegkupola. A tomplom belső modern, praktikus, de őrzi az egyházművészeti hagyományokat is.
A negyedik napunk is bőven tartogatott programot számunkra. Utunk során sok szép székely kaput láttunk, fotósaink többet mégis örökítettek az utókor számára. Bátran állíthatom a székely kapuk „Mekkája” Máréfalva, 95 díszes székely kapu áll a kistelepülésen.
Székelyudvarhely a hajdani Udvarhelyszék anyavárosa, a későbbi Udvarhely vármegye székhelye volt. Székelyudvarhely Hargita megye második legnépesebb városa, az erdélyi magyarság egyik szellemi fellegvára. A főtéren, mint egy órás sétát tettünk, jártunk az Emlékezés Parkjában, ahol 13 történelmi és közéleti személyiség bronz másának szobrát 2004-ben leplezték le. A szobrok a következő történelmi személyiségeket ábrázolják: Báthory István, Bem apó, Bethlen Gábor, Bethlen István, Csaba királyfi, Fráter György, Hunyadi János, Kós Károly, Nyírő József, Rákóczi Ferenc, Szent László, Wesselényi Miklós, Vándor Székely.
Székelyudvarhelyen áthaladva tőle 13 km-re északnyugatra Farkaslaka településre érkeztünk. Több híres szülötte van a községnek, többek között Fancsali Dániel (1769-1838), V. Ferdinánd király gyóntatója, Suka Sándor (1921-1993) magyar színész, Tamási Áron (1897-1966) székely író. Megálltunk a tisztelegtünk az író sírjánál, mely két cserfa között a templom mögött áll, síremléke egy kvarcitkődombormű, Szervátiusz Jenő és Tibor alkotása. Szülőházában emlékmúzeumot rendeztek be.
Újabb nevezetes helyre Korondra érkeztünk. A fazekas mesterséget 1613-tól tartják nyilván. Itt található a székelyföldi híres gyógyfürdők egyike. A négy borvízforrás egyikéből többen merítettek. Az országút mellett állandó kirakodóvásár van a falu termékeiből, többségében cserép és fából készült eszközöket és sok minden mást is árusítanak. Itt vettük meg (jó pénzért) a vásár fiát is az itthon maradottaknak.
Utunk következő állomása Szováta Medve tó, amely 1875 évben keletkezett, a világ legnagyobb heliotermikus tava. Alakja kiterített medvebőrre hasonlít, innen kapta a nevét. A tó sótartalma a felszínen 100g/l, mélyebben 220-300g/l. A vize gyógyhatású, a helioterm jelenség következtében 35 °C-ra is felmelegszik. A tavat körbe sétáltuk és megnéztük az erózió folytán már a felszínre került só kősziklákat.
Utolsó Erdélyi szálláshelyünk Segesvár felé vettük az útirányt. Megérkezésünk után a Világörökség részét képező segesvári vár felfedezésére indultunk. Segesvár a középkorban egyike volt Erdély legfontosabb városainak, mind gazdasági, mind egyházi szempontból. A középkori utcákkal, régi házakkal borított várhegy minden oldaláról díszes tornyok és csipkézett bástyák néznek le a várhegy alatt elterülő városra. Gyerekként valahogyan így képzeltem el egy várat, ahol laknak, élnek. Itthon osztálykirándulásokon csak romos, életnélküli várakat láttam. Segesvár fő látványosága a máig lakott középkori vár. A vár egykori közel húsz tornyából és bástyájából kilenc a mai napig épen áll, amelyeket 930 m hosszú várfal köt össze. A város szimbóluma az óratorony, amely a város minden részéből látható. A várba is az egykori főbejáraton, az óratorony kapuján át sétáltunk be. A Vár óráján 12 apostol ezüst szobra sétált körbe. Ma múzeum van benne. A várkertben megnéztük az ötvenes években készült Romulus Ladea szobrászművész alkotását, Petőfi Sándor mellszobrát, melyet a közel múltban újítottak fel. Petőfi első szobrát 1897-ben Segesváron avatták fel, amely Köllő Miklós alkotása. A szobrot 1922-ban Kiskunfélegyházára menekítették az óta is ott áll a főterén, ez alapozta meg a két város testvérkapcsolatát. A várnézés után foglaltuk el szálláshelyünket és gyertyafényes vacsora fogadott bennünket a Rex Hotelben.
Ötödik napon hazafelé Dél-Erdély északi peremvidékén a szász települések mentén vezetett az utunk, amely szép tájjal és rendezett települések látványával ajándékozott meg bennünket.
Az első pihenő hely Torockó a legszebbnek tartott erdélyi település az Erdélyi Szigethegység keleti részében, a Székelykő és az Ordaskő sziklavonulatának szűk völgyében, Kolozsvártól délre fekszik. A falu eredeti lakói német vasművesek voltak, akiket az Árpád-házi királyok uralkodása idején a Thoroczkai család telepített ide. Ennek köszönhető, hogy a modern vasipar megjelenése előtt Torockó Erdély legjelentősebb vasműves központja volt, mely hosszú ideig biztosította a lakosok jólétét. Vasművességének köszönhetően bányavárosi rangra emelkedett. Erre a jellegére utalnak az 1870 táján, egy tűzvész után épült híres "fehér házai". A település fölé emelkedő Székelykő jellegzetes formája miatt Torockón kétszer kel fel a nap, ahogy ezt Jókai az "Egy az Isten" című regényében megírta. A szikla nevének eredete a tatárjárás idejére nyúlik vissza. A védekezéshez a falu urai a közeli Aranyosszékről székelyeket hívtak segítségül, akik ennek fejében megkapták a hegytetőn akkoriban álló várat és környékét. A falu ékességeit, a festett bútorokat, a háztartási eszközöket, a páratlan torockói népviseletet, a keresztszemes és rámánvarrott kézimunkákat csodáltuk meg a múzeumban. Sétát tettünk a templom mögött szépen felújított és funkcionáló szász házak utcájában.13 óra magasságában a Kolozsvártól mindössze 18 km-re lévő Gong Villa éttermében ebédeltünk. Itt búcsúztunk el Kovács Levente Csíkszereda-i idegenvezetőnktől, akinek köszönjük, hogy az öt nap során minden rétről, hegyről, épületről tudott nekünk új ismeretekkel szolgálni.
A Kolozsvártól, Nagyváradon át a határig vezető út már ismerős volt. Magyarországra érve többen már a FÉBE következő jövő évi külföldi útját szorgalmazták. A Mészáros Attila vezette autóbusz este fél 10 órakor megérkezett Jászfényszarura. Köszönet a kulturált, segítőkész vezetésért, munkatársainak az út lebonyolításáért. Elismerés az utastársainknak a pontos, fegyelmezett magatartásáért.
Tóth Tibor
