Február 10-én péntek este 17 órára gyülekeztek a Városháza dísztermében Ézsiás László tisztelői, a versek barátai.
Az ünnepséget megtisztelte jelenlétével Csikós Miklós regnáló Jászkapitány, Győriné dr. Czeglédi Márta polgármester, Győri János Bertalan alpolgármester és Zsámboki Sándor önkormányzati képviselő, bizottsági elnök.
A bemutatón jelen volt Grecsó Krisztián József Attila-díjasköltő, író, dr. Sződy Szilárd a Magyar Rádió nyugalmazott „nívódíjas” dramaturgja, rendezője, aki 1963 óta rendszeresen foglalkozik versmondókkal. Az est során a bemutatót színesítették a közreműködők: Bereczky Szilárd népdalénekes, országos hírű versmondó, Magyar Csaba zongoraművész, és Szabó Krisztina énekművész.
Tóth Tibor az est házigazdája bejelentette, hogy az ünnepség két jeles eseményt is jelent. A FÉBE szabályzata szerint tagjait kerekévfordulós születésnapjuk alkalmából köszönti. Ma a 70 éves Ézsiás Lászlót köszönjük, és ebből az alkalomból megjelentetett verses CD lemezének bemutatására is sor kerül.
A FÉBE a támogatók segítségével születésnapi ajándékként szánta az ünnepeltnek a lemezt, de valójában verseivel, versmondásával Ő ajándékoz meg bennünket ezzel a kiadvánnyal.
Röviden a lemezről. A 76 perces CD lemezen 27 vers hallható, ebből 15 vers saját költemény, míg 12 egy-egy költő verse. A lemezen elhangzik többek között a szerzőtől a Jászokról, a szülőföldről szóló három, az Édesanyának emléket állító négy vers, két szerelmet felidéző költemény, megemlékezik két tanáráról, Hesz Ernőről és Kiss Józsefről. Gyásznap címmel Göncz Árpádra is emlékezik. Két helyi versíró Agócs Zsuzsanna és Zsámboki László, három már elhunyt vak költő Gyengéné Fogarassy Margit, Kerekes Géza, Juhász Imre, valamint körünkben lévő Grecsó Krisztián, és nagyjaink József Attila, Juhász Gyula, Nagy László, Petőfi Sándor, Vörösmarty Mihály, Zelk Zoltán egy-egy verse is felkerült a CD lemezre.
A verseket stúdiójában Bayer Sándor hangmérnök rögzítette, grafika Koppány Design, a nyomdai munkálatok és a lemeznyomás a VTCD Videoton Kft. Székesfehérvári gyárában készült.
Főtámogatók: Jászfényszaru Város Önkormányzata, Jászfényszaruért Alapítvány. Támogatók: Ákos Master Bt. prof. Dr. Dobák Miklós, FÉBE, Magtápker Kft. Cserháti Vencel, Szűcs Mihály Huszárbandérium, Telek Sándor, és Tóth Zoltánné. Felelős kiadó, producer: Tóth Tibor
A CD borító előlapjának hátlapján 22 sorban, 1500 karakterben tömörítettük életútját, vagy is 22 betű egy év. A bemutató során 12 kérdésre beszélgetés formájában adott válaszból jobban megismerhették Ézsiás Lászlót a jelenlévők.
Laci 11 hónaposan vesztette el édesanyját, így idős nagyszülőkhöz került azok nevelték. Két kiskorú bátyja édesapjával maradt. Nyolc éves sem volt, amikor apját is elveszítette. A 8. osztályt 4,5 eredménnyel végezte. Rusai Pál orosztanár, osztályfőnöke többször megkereste a nagyapját, hogy a gyerek jó képességű, éles eszű tanítani kell. A nagyszülők idős kora, anyagi helyzete ezt nem tették lehetővé. Biztonságban, és a további költségektől mentesen kívánták biztosítani az unoka jövőjét. Így Budapestre egy szakmunkásképző intézetbe és kollégiumba adták, ahol a létfenntartáshoz elegendő ösztöndíjban részesült. Két szakma a lakatos és esztergályos közül választhatott. A felvételinél közreműködő tanár mikor meglátta a bizonyítványát - a jeles számtan -, és a vézna magas fiút az esztergályos szakmát ajánlotta. Így szabadult fel a Csepeli Vasműveknél 1964-ben, ahol a gyakorlati idejét töltötte. Itt dolgozott 1970-ig, - ekkor a nagyszülők háza lakatlan volt már -, amikor hallotta a helyi tsz esztergályos keres és haza jött. Látása gyorsan romlani kezdett és 1970 őszére teljesen elhagyta. Szerencsére bekerült a budapesti Vakok Intézetébe, a sorstársaktól érőt kapott, megtanulta a Braille-írást, kitűnő eredménnyel leérettségizett. Tanulhatott volna tovább, de Ő a telefonközpont kezelést választotta, onnan ment nyugdíjba.
Elmondta gyerek korában nagymamájával a temetéseken felfigyelt, Koltay József kántor rímbe szedett búcsúztatóira, odahaza hasonlókat költött, megírta a nagymama búcsúztatóját is, aki ezt nem díjazta. Mai szóhasználattal jó parodista érzékkel volt megáldva, bárki jellegzetes hangját utánozni tudta, így a kántor úrét is. Később a Vörösmarty: A vén cigányát Latinovits hangzással is elmondta.
Verseket a hetvenes évek elején, majd a 90 évektől kezdett el írni, a szülőföldhöz, személyekhez kötődően. A bemutatón a CD címadó verse, az Óda a szülőföldhöz, a verspályázaton külön díjat nyert Igazolatlan hiányzás, a XX. FÉBE bálra írt költemény, és több első díjat kapott Vörösmarty Mihály: A vén cigány című versek hangzottak el előadásában.
Legelőször nagy nyilvánosság előtt 1993-ban a Naptévé adásában mondott verset, ahol a reggeli adásban három versmondó szerepelt. Szinetár Miklós Kossuth-díjas és kétszeres Jászai Mari-díjas rendező, érdemes és kiváló művész tanácsokkal ellátva tovább jutatta a középdöntőbe, innen a döntőbe. A versmondói pályáját a versenyek során Bánffy György, dr. Sződy Szilárd és Bács Ferenc útmutatásai segítették.
A beszélgetések közé beágyazva, azt színesítve Szabó Krisztina énekművész az Úgy szeretném meghálálni és A szeretet az egyetlen című dalokat adta elő.
Magyar Csaba zongoraművész, a díszterem zongoráján a Beethoven: Für Elise-t és Shopin: Desz-dúr keringőjét játszotta el.
Grecsó Krisztián Ézsiás László versíróról, egy hiteles emberről szólt. Idézet a beszédéből: „Ézsiás László keserédes derűje, életszeretete, lángoló nosztalgiája, társas magánya úgyan egy folytonos filozófiai létállapot, de most érdemes megállni, ha már ilyen csinos és kerek az évek száma. Lacival egyébként is mindig számadásra és számvetésre készül az ember, de most különösen szép alkalom van rá.
Javaslom, hiszen hozzá ez méltó, mindezt ne nehezen vagy nehéz lélekkel tegyük, hanem az ő fanyar humorával, komisz és évődő figyelmével, aggódásával, szeretetével megtámogatva.
Tudod, barátom, nem a hetven év számít, pontosabban az nem számít, hanem, hogy egy költő, előadóművész és egy hiteles ember, csupa nagybetűvel megünnepeltetik azért, ami a legtöbb, mi elérhető az életben: hogy méltósággal, egyenes emberként kitart, művészetét lelki és szellemi hitelével támogatja meg.
Továbbra is arra kérlek, taníts minket, hogy adj még sokaknak példát, a soha el nem múló, és hetvenéves korodra sem fáradó lelkesedéseddel, mutasd, hogy bármi történik, lehet szeretni a magyar nyelvet, a magyar mondatot. Különösen, ha a te zengő hangodon szólal meg, vagy amikor az alanyi verseidben keresi önmagát.
Laci itt van velünk, erőben, egészségben, de ha már arra kértek, hogy köszöntsem, elmondok valamit helyette. Ézsiás László nem akarta ezt az utat, nem vágyott önmaga hőse lenni. Kemény, néha szinte kegyetlen sors lett az övé, és ebben a harcban találta meg a pálya, az élete értelme. A magyar nyelv és a magyar költészet. Talán ő maga sem hitte volna, hogy mostanra számtalan döntős helyezéssel, sőt az utóbbi években – remek formában van – már fontos, jegyzett szavalóversenyek megnyerésével jut fel a csúcsra. Ad reményt, lendületet, életerőt, jókedvet, látóknak és nem látóknak egyaránt.
Vagy, hogy verseivel az a szülőföld, Jászfényszaru vigasztalódik majd, ahonnan olyan nehéz szívvel távozott. És ahová most, ezen a gyönyörű kerek évfordulón és születésnapon is, természetesen nem először, hazatalál. Az ünnepi lemez, amit szülővárosa gondozott, egyszerre mutatja be őt költőként és előadóként, tükrözi ezt a szép pályát, mutat ízlést, ragaszkodást klasszikushoz és modernhez. Az életet adó, a helyette is látó magyar mondathoz. Gyakran hallani, ha valaki sokoldalú és nagylelkű, hogy az illető intézmény. Ézsiás László nem az. Laci hét évtizede ugyanaz, maradt, aki volt – és miközben egyszerre remek előadó és sokaknak reményt adó alkotó – továbbra is: egy nagyszerű, hiteles ember…”
Dr. Sződy Szilárd, aki - versmondó versenyeken találkozott először vele – előadói munkásságáról szólt. Lacit különleges tehetségnek tartja, aki a szakemberek tanácsait magáévá tudta tenni és az elmúlt két évtizedben folyamosan fejlődött és jelenleg csúcs formában van. Amelyik versenyen indult az utóbbi két évtizedben az első három helyezett egyike sok estben az első.
Bereczky Szilárd versmondó barát, felolvasta József Tibor kaposvári lakos, látássérült versíró Lacinak a 70. születésnapjára írt - a FÉBE-hez eljutatott - A hetvenkedő című versét, majd saját nevében népi születésnapi dallal köszöntötte az ünnepeltet.
Magyar Csaba zongora kíséretével a közönség egyesített kórusként felállva énekelte Halász Judit a Boldog, boldog, születésnapot című dalát.
Győriné dr. Czeglédi Márta polgármester elsőként a város, a jelenlévők nevében köszöntötte és adott át egy kis hazai ízeket tartalmazó ajándékcsomagot.
Az ünnepelt köszönet képen sajátmagának írt évfordulós versét - mely a CD-re is felkerült - a Hetvenéves vers vagyok címűt mondta el.
Az előfizetők, a támogatók, közreműködők köszönetképen megkapták Ézsiás László verses CD lemezét.
A rendezvényen a mosoly, derű, a meghatódottság és a méltósság teljes ünnepi pillanatokegyaránt jelen voltak.
Laci Isten éltessen még nagyon sokáig, kívánjuk a jövőben is szülessenek új írások és versmondói sikerek.
A verses CD 1200,- Ft-os áron a 3A Takarékszövetkezet helyi kirendeltségén Hangosiné Réz Máriánál, vagy a Városi Értéktárban Tóth Tibornál megvásárolható.
Tóth Tibor
A CD bemutatón készült fotók megtekintése>>> {jcomments off}
Fotókat készítette: Glonczi Rudolf
