A képen az első tanító Geng Márton látható.
Az iskola megnyitását követő 2-3. tanévben készült a csoportkép (1929-1930), melyen 47 leány látható,
köztük baloldalt a második sor első diákja az 1920-ban született Bognár Jusztina (Szilágyi Jánosné Bordás Mária édesanyja).
A fiúkról külön csoportkép készült.
1925-ben elkezdődött a tanítás a Honok-tanyai (Winkler-tanyai) iskolában. 1926-ban felépült a teleépülés déli részének vasúton túli tanyavilágban élők gyerekeinek oktatására a Vasút-tanyai rk. elemi népiskola.
A Városi Értéktárban megtalálható az első tanító minősítési lapja. A lap személyi adatok részéből tudjuk, hogy az első tanító Geng Márton Túrterebes, településen született (ma Romániában, Szatmár megyében, Szatmárnémetitől 25 km-re északkeletre, a Túr folyó bal partján található) 1881. november 2-án, tanítói képesítését a Kiskunfélegyháza állami tanítóképző intézetben 1901-ben szerezte. 1914-től a 12. honvéd gyalog ezred kötelékében harcolt az orosz, szerb, román és olasz fronton, megsebesült, mint hdgy. szerelt le 1918 novemberében. Károly csapatkeresztet (a IV. Károly király által 1916-ban alapított háborús emlékérem, amelyet az első világháborúban teljesített katonai szolgálat során lehetett kiérdemelni) és II. o. ezüst vitézségi érmet kapott. Segédtanító kinevezést Fegyvernekre majd Nagykörűbe szólt. 1903-ban a Somogy megyei Juta községben rendes tanító, majd Tiszakürt és Jászberény következett.
1926. december 13-án a jászfényszarui iskolaszék VII/3 fizetési osztályba 1927. január 1-től a Vasút-tanyai rk. elemi iskola rendes tanítójává nevezték ki. Megkapta a két szoba, előszoba, konyha, kamra, pince résszel rendelkező szolgálati lakást. Feleségével, Csima Juliannával és kilenc gyermekével László (1907), Mária (1908), Anna (1910), István (1912), Kálmán (1913), Ilona (1918), Márton (1919), András, Antal (a két utóbbi 1925-ban született ikrek voltak) költözött be az iskolával összeépített lakásba. Geng Márton ekkor már 46 éves volt, 13 éven keresztül 1939. szeptember 1-i nyugdíjazásáig egyedül, váltott tanítással délelőtt, délután tanított leányokból és fiúkból álló összevont elemi osztályt illetve azt követően két ismétlő évfolyamot. Az első létszám adatok 1928-ból valók 100 fő, 1929-ben 121 fő, 1930-ban 150 fő tanuló járt a Vasút-tanyai iskolába, ebből 32 fő volt az ismétlő, aki a hat elemit már befejezte.
Az 1940 évi XX. törvény rendelkezett a nyolcosztályos népiskola bevezetéséről, amely együtt jár a tanítói létszám 2 főre, majd 3 főre való emelésével. Az iskola egy tanterméhez, „mint egy L betű talpaként” a végébe vályogból újabb tantermet és egy kisebb helységet (szertárnak) építettek. Ez a kisebb szobát később átmenetileg tanítói lakásként, az állandó délelőtti tanításra való átallásnál osztályteremként is használták.
A VIII. általános bevezetésével I és III., a II és IV. osztály egy tanteremben, az V-VI-VII. osztályok a felső tagozat másik tanteremben összevontan jártak. A VIII. osztályt a Jászfényszarui belterületi iskolába végezték a tanyai diákok is.
Becsléseim szerint a 43 év alatt 1000 – 1100 fő közötti tanuló járt az iskolába, melyből jelenleg legfeljebb 200 - 240 élhet szerte az országban, a legfiatalabb is 54 éves, a legidősebb, akiről tudunk Bognár János Hatvanban 91 éves.
A vasút-tanyai iskolában időrendi sorend szerint a következő tanítók kerültek kinevezésre: Rácz Sándor (1938-1941), Kolb Győzőné Bíró Erzsébet (1939-1841), Kolb Győző (1941/42), Thury Anna Katalin (1942-1948), Kispál Sándor (1945-1947), Görbe Emánuel (1945-1948), Fónagy Sándor (1947-1951), Molnár István (1948/49), Horváth Erzsébet (1948/49), Nagy Vilma (1949-1951), Ficzere Istvánné (1950/51), Horváth Terézia Margit, Benke Imréné (1951-1955), Fónagy László (1952-1965), Sztojkov Erzsébet, Nagy Lászlóné (1954-1960), Mészáros Tivadar (1957-1963), Bodnár Klára, Dr. Borbényi Zoltánné (1960-1965), Nagy Antalné (1965-1970). Betegség, katonai szolgálat esetében az átmeneti helyettesítést a belterületi iskolából oldották meg.
Az 1962/63-as tanévben – a gyermekek létszámának folyamatos csökkenése miatt – a felső tagozatban a tanítás megszűnt. Hét éven át a 1969/1970 tanévig összevont alsó tagozatban még jártak diákok. 1970 szeptemberétől már valamennyi tanuló a nagyközségi iskolában kezdte meg illetve folytatta általános iskolai tanulmányait.
Az iskola nagyterme a tanyai emberek kulturális, szórakozási közösségi tere szerepét is betöltötte. Az ötvenes évektől aggregátorral működő filmvetítő segítségével nézték a mozifilmeket, a vetítéskor könyvkölcsönzésre is lehetőség nyílott. A belterületi műkedvelő színjátszók itt is előadták színdarabjaikat, de néhány estbe a tanyai fiatalokból is verbuválódott színjátszók is itt mutatkoztak be. Magam is többekkel együtt első színházi élményünket itt élhettük át, ma is élénken emlékszem az Eisemann Mihály: Bástyasétány 77 operett vagy a Kosztolányi Dezső: Édes Anna című színelőadásokra.
Később Harangozó Imre bácsi, mint a tanyai lakosságot képviselő tanács-tag, sokáig bonyolította a községi könyvtárból hozzá kihelyezett könyvek kölcsönzését.
A tanítás befejeztével a kőépülethez későbbi vályogból épült toldalékot elbontották.
A tanács 1984 évben az épületet szükséglakásként jelölte ki, egy család a kőépület szolgálati lakását, a másik család a tantermet kapta meg. Néhány évvel később a bérlők a lakásrészüket megvásárolták így a volt iskola magántulajdonba került. Az épület szolgálati lakásrészét több mint 20 éve nem lakját, a tantermi részt tavasztól őszig használják.
A 90 éves épületnek a téglafala és a hozzátartozó csekély földterület jelent ma már értéket.
Tóth Tibor {jcomments off}
