Ezúton szeretnék köszönetet mondani azoknak, akik az elmúlt időszakban „A JÁSZSÁGÉRT” ALAPÍTVÁNY kuratóriuma által a Jászságért díj adományozása alkalmából a világhálón, telefonon vagy személyesen gratuláltak, osztoztak örömömben.
Több mint öt évtizedes közéleti, kulturális munkásságomat életműként ismerték el. Köszönöm a díjat az alapítóknak, a díjra felterjesztőknek, a díjat odaítélőknek.
Teljesítményem egyik fele, különösen az utóbbi két évtizedben, egyéni tevékenység volt, könyvszerkesztés, írás és kiadói tevékenység, kulturális rendezvények szervezése. A közösségi munkám nagyobb része azonban közös eredmény, a közösségek tagjaival, támogatókkal, szponzorokkal és jó szándékú emberekkel valósulhatott meg.
Így érhettünk el szép sikereket a kulturális örökségvédelem és új köztéri alkotások létrehozásával. A kultúra területén a színházi nevelés, az amatőr színjátszás, a társastánc, a képzőművészeti napok, honismereti, helytörténeti és régész táborok, teleház, ifjúsági klub, kerékpáros klub, mind kötődött tevékenységemhez, illetve létrehozásukban és működtetésükben közreműködtem. Néhány tevékenységünk idővel intézményesedett, vagy érdeklődés csökkenésével megszűnt. Az ismeretterjesztés, konferenciák, kiállítások, bel- és külföldi utak szervezése, bonyolítása gazdagította városunk és a Jászság kulturális életét. A hagyományok felélesztésében és újak létrehozásában is tevékenyen részt vettem, segítve a Szűcs Mihály Huszárbandérium anyagi működtetését.
A közösségi munkám sikerességét a sok szülőhelyét, városát szerető ember, barát, a település mindenkori elöljáróinak segítése, támogatása nélkül nem járt volna ennyi eredménnyel.
A Jászsággal összefüggő munkámat, ismereteimet elősegítette, hogy 18 évet a Jászság fővárosában, Jászberényben dolgoztam, így kapcsolódtam be az ottani kulturális életbe is.
Hálás szívvel ezúton is köszönöm a szülői ház, a tanáraim, barátaim, volt munkahelyi vezetőim, a családom példamutatását, útmutatását, jó szándékú hozzáállását, segítését.
A kitüntetés, a közösségi munkám kapcsán sok ember elismerését is jelenti. Az eddigi életutamat a közösségért végzett önzetlen tevékenység, az emberek segítése, életük tartalmasabbá tétele vezérelte. Ez adott erőt a mindennapokhoz, néha a kudarcok elviseléséhez is. A hozzám közel álló idézeteket gyerekkorom óta gyűjtöm, ezek közül választottam kettőt: „A kihívások teszik életünket érdekessé; azok legyőzése ad értelmet neki.” (Joshua Marine), „Nem a szavaink vagy a gondolataink tesznek azzá, akik vagyunk, hanem a tetteink… vagy azok hiánya.” (Jane Austen)
Tóth Tibor
Fotó: A kitüntetés átadása
