Munkás-paraszt családban született, édesapja Mészáros László, édesanyja Szentes Mária. Testvére, Sándor 1955-ben született.
Az általános iskolát Jászfényszarun végezte, majd a Lehel Vezér Gimnáziumban 1970-ben érettségizett. A pécsi Pollack Mihály Műszaki Főiskolán tett rövid kitérő után 1971. szeptember 2-től a Kalapgyár jászfényszarui üzemében helyezkedett el.
1972. november 25-én házasságot kötött Kiss B Zsuzsannával, aki ebben az időben szintén a Kalapgyárban dolgozott művezetőként. Felesége a Kalapgyár megszűnése után az Orionhoz, majd a GAMESZ-hoz került, és 2008-ban pénzügyi előadóként ment nyugállományba. Gyermekei: László (1974) távközlési mérnök, Zsuzsanna (1981) angol-matematika szakos tanár. Unokái: László (2002), Kata (2005) és Villő (2007).
1974. március 1-től a Községi Tanács V.B. Szakigazgatási Szervéhez került előadói munkakörbe. Munkáját elismerve csoportvezetőnek nevezték ki, és a vb-titkári feladatokat is ellátta 1979-1982 között. Munka mellett elvégezte a Tanácsakadémiát, 1977-ben az Államigazgatási Főiskolán szerzett igazgatásszervezői diplomát. 1999-ben közigazgatási szakvizsgát tett. Tudása, szakmai ismeretei gyarapítása végett folyamatosan képezte magát, melyet a munkatársaitól is elvárt. Munkáját mindig a szakszerűség, jogszerűség, igényesség jellemezte.
1990 novemberétől Jászfényszaru Nagyközség Önkormányzatának jegyzője. Vezetői munkája során a jó kollektíva, a munkatársai szakmai tevékenysége színvonalának javítása és munkájuk elismerése, az ügyfelek elégedettsége volt az elsődleges. Jegyzőként kiemelten kezelte az önkormányzat és bizottságai, valamint a polgármesteri hivatal törvényes működését. Jelentős szerepe volt az önkormányzati költségvetés és a települési fejlesztések előkészítésében, megalkotásában. Az Állami Számvevőszék vizsgálatai jegyzői működése alatt jogszerű, biztonságos és megalapozott önkormányzati gazdálkodást állapítottak meg.
A település és tágabb környezete közösségi életében aktívan vett részt. Több éven keresztül a Jászsági Áfész igazgatósági tagja. Az 1991-1995 között működő Jászsági Telefonfejlesztési Alapítvány kurátora. A Polgári Őrjárat Alapítvány megalakulásától 2005-ig annak elnöke. A FÉBE alapító tagja, és azóta titkára, a Jászfényszaruért Alapítvány elnöke.
A Jászfényszaru Város Önkormányzata által alapított Városfejlesztő Kft. Felügyelőbizottságának 2012 áprilisától – a Kft. megszüléséig – 2015 augusztusáig volt tagja, majd a Jászfényszaru Ipari Centrum Kft. Felügyelőbizottságában 2015 októberétől haláláig dolgozott.
Munkáját 1985-ben a Tanács Kiváló Dolgozója kitüntetéssel, 1994-ben a belügyminiszter által adományozott aranygyűrűvel, 1999-ben Megyei Önkormányzati és Közigazgatási Díjjal, 2002-ben Címzetes Főjegyzői címmel ismerték el. Jászfényszaru Város Önkormányzata 2011-ben Jászfényszaruért emlékérmet, 2019. augusztus 19-én „Díszpolgári cím”-et adományozott részére.
2011 végén 41 év, ebből 38 év közszolgálati munkaviszony, után vonult nyugállományba. Nyugdíjasként szívesen tölti idejét az unokáival, kertészkedik, szeret túrázni, és zenél az újjáalakult Golf zenekarban.
A „Díszpolgári cím” átadásán augusztus 19-i meg találkoztunk, beszélgettünk, a kitüntettettek fogadásán egy asztalnál ültünk, ekkor még nem gondoltam ez lesz az utolsó találkozásunk. A hatnapos balkáni útról 28-án éjjel jöttünk haza. Másnap délután kerestem őt telefonon, hogy tájékoztassam sikeres utunkról. A telefont fia vette fel, aki lesújtóan szólt édesapja állapotáról.
Még az nap este értesültünk a szomorú hírről Laci itt hagyott bennünket.
Jászfényszaru Város Önkormányzata döntött a településért kifejtett érdemei alapján a város saját halottjának tekinti.
A szeptember 3-i gyászmisén azt követő a Szent Kereszt temetőben tisztelőnek sokasága nem csak helyből, hanem a Jászság sok településéről kísérte el utolsó útjára. A temetésen részt vett a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Kormányhivatal Jászberényi Járási Hivatala vezetője dr. Dobos Róbert és helyettese dr. Gócza Tamás is.
A szertartás megkezdése előtt megható esemény volt, hogy a hivatal dolgozói – volt munkatársasak – egy-egy száll fehér rózsát helyeztek el a ravatalnál lévő vázába.
Az egyházi szertartás keretében Győriné dr. Czeglédi Márta városunk polgármestere így búcsúzott tőle:
„Tisztelt Főjegyző Úr! Kedves Laci!
Te az az ember vagy, aki teljes életet élt.
Azt tetted és azt tehetted, amit szerettél.
A sors ezer csodával ajándékozott meg Téged:
- Szerelmi házasság,
- okos és jó gyerekek, unokák.
- A család, ami a legfontosabb egy ember életében mindig körül vett és most is körül vesz téged.
A GOLF együttes szóló gitárosaként zenéltél, énekeltél, szabad lehettél – és ez csak nagyon keveseknek adatik meg – és nem is adják ingyen. Kellett a kitartó folyamatos tanulás, tudás és a munkaszeretet. Kellett az önmérséklet, de a biztos önbizalom is. Végtelen kitartás és önuralom, elhivatottság jellemzett téged. Az élet egy ajándék volt számodra. És te magad is úgy éltél, hogy te is ajándék lehess a környezetednek és mi azzal igyekszünk viszonozni mindezt, hogy megélhetted az eredményeidet, életed folytatását a családodban, a munkában, a köz szolgálatában, a barátságokban.
Lásd, itt vagyunk veled és itt mi valamennyien tudjuk, hogy egyel kevesebb lett azok száma, akik szeretnek bennünket.
Hidd el, hogy az életmű, amit megvalósítottál tiszteletet is ébreszt bennünk, mert ahogyan Te magad fogalmaztad meg Jászfényszaru főterén: Becsülettel szolgáltál, mi pedig igyekeztünk hogy ezt mások is tudják meg… …30 évet dolgoztunk együtt a hivatalban, de te nekem nem csak a munkatársam voltál, hanem a társam a munkában, amelyet mély barátság követett. Mindig egyetértettünk, ha a település fejlesztése volt a tét.
Nyitottak voltunk a kihívásokra, az innovációra Jászfényszaruért. A kislányodnak azt mondta nemrég, hogy mi úgy dolgoztunk és olyan különbség volt köztünk, mint a mágnes két vége. Talán ez kellett ahhoz, hogy sokat alkothass az általad oly nagyon szeretett Jászfényszaruért. Tudtál örülni minden új lámpatestnek, virágnak, a fáknak és a főtérnek, kiegyensúlyozott harmonikus stílusod nem engedte, hogy büszkélkedj, de tudom, hogy belülről nagyon büszke voltál a mi kis városunkra.
Emlékszem az utolsó apparátusi karácsonyi vacsorára (én akkor tudtam már, hogy abbahagyod) arra kértelek ne búcsúzz. Jól tetted, hisz az elmúlt időszakban is folyamatosan része voltál Jászfényszaru közéletének – köszönjük!
Kedves Laci!
Én sem búcsúzom most el, inkább hiszek egy új, más egy más dimenzióban történő találkozás biztos örömében!
Azt tartják, hogy ha valakinek a temetésén esik az eső, még az ég is megkönnyezi.”
Tóth Tibor a FÉBE elnöke, a város díszpolgára is búcsúzott tőle:
„Szeretett barátom, munkatársam, Laci! Most utoljára szólok hozzád! Nehéz a szívem, amikor tőled búcsúzom, hiszen általános iskolás korunk óta többször haladtunk egymás mellett életünk útján. Osztálytársam voltál, de ettől is több, mert egy padban ültünk… …A várossá nyilvánítás előkészítésében, az ünnepség lebonyolításában már közösen tevékenykedtünk, melynek eredményeként született meg 1993. október 30-án a Fényszaruiak Baráti Egyesülete. Szakértelmeddel elkészült az egyesület alapszabálya, és mint megválasztott titkár feladatul kaptad a Jászfényszaruért Alapítvány alapító okiratának megszövegezését. Természetes volt, hogy a kuratórium vezetésével is Téged bíztunk meg. Ettől kezdve a civil szférában szoros munkatársi kapcsolatba kerültünk.
A FÉBÉ-ben 26 év, az alapítványnál 25 év fémjelzi tevékenységedet, ennyit dolgoztunk együtt karöltve Jászfényszaruért, az itt élőkért. Közben 1998-tól négy cikluson keresztül, mint képviselő, bizottsági elnök, a várossal kapcsolatos ügyekben is együtt tevékenykedtünk.
Nyugdíjba vonulásunkat követően munkakapcsolatunk még szorosabb lett. Természetessé vált, hogy a diákkori pajtási viszonyból öt évtized alatt mély, őszinte barátság alakult ki közöttünk.
Félszavakból is értettük egymást, a világról alkotott véleményünk is hasonló volt.
Számomra és sokak számára példa volt szorgalmad, szívós kitartásod, másokhoz viszonyult emberséges magatartásod.
A munkád mellet legalább olyan fontos volt számodra a család. Amit emberileg lehetett megadtál feleségednek, gyermekeidnek, unokáidnak.
Betegségedről keveset beszéltél, nem kívántad környezetedet terhelni. Élni akarásod mindennél erősebb volt, soha nem adtad fel. Mészáros László köztiszteletben álló személy volt, életét születésétől haláláig Jászfényszarun töltötte. A 41 munkával eltelt évből 38 éven át a közt szolgálta. Nyugdíjazását követően is még közel 8 nyolc évet az itt élőkre szánta.
Abraham Lincoln gondolatát idézve „A legvégén nem az fog számítani, hogy mennyi év volt az életedben, hanem hogy mennyi élet volt az éveidben. Mészáros László élete teljében távozott körünkből, de a megélt 67 év alatt sokat hagyott az utókor számára. Munkássága örökre bevésődött szülőhelye történetébe.” fejezte be beszédét a szónok.
A beszédeket követően szívbemarkoló volt – hangfelvételről - részletett hallani Kerekes „PIKI” József szerzeményéből. A Távolodom című dalt Laci énekekével a GOLF Együttes sokat játszotta az elmúlt 25 évben.
A sírnál a zenésztársak játszották a Ne félj, mert megváltottalak című egyházi dalt, melynek eléneklésében a helyi Egyházi kórus jelenlévő tagjai is bekapcsolódtak.
A sírt a koszorúk és a virágok sokasága borította el.
Laci nyugodj békében, Isten legyen veled, nem feledünk!
Tóth Tibor
