Az előadás egyúttal felvezetője volt a Jászfényszaruért Alapítvány által – negyedszázados jubileuma alkalmából megjelenő – 2019. december 14-én (szombaton) 10 órakor „A Jászság kapuja, Jászfényszaru – Régészeti tanulmányok Jászfényszaruról” című könyv városházi bemutatójának.
Az előadó a Jászberény és közvetlen környezetben az év elején feltár régészeti eredményeket taglalt.
Jászfényszarun áprilisban kezdődött el egy másik régészeti munka feltárása. Az önkormányzat egy területet akart eladni, és szerette volna megtudni, hogy van-e rajta régészeti lelőhely, és ha igen, akkor mekkora és milyen sűrű. Április-májusban 3.000 m2 területen végeztek munkálatokat, ahol egy római császárkori, szarmata telep részleteit tárták fel.
Az előadásból megtudtuk: „…a próbafeltárás után sor került a teljes felületű feltárásra június és augusztus között. A 3 hektáros feltáráson 1483 objektumot tártunk fel, amelyekhez 1947 bontási egység tartozott. Ezek nagy része egy szarmata település maradványai voltak. A településhez tartozott 35 épület és 11 kemence, melyek közül öt sütőfelülete összetört kerámiadarabokkal volt kirakva. Az épületek között sokféle szerkezet előfordult: a középoszlopos épületek mellett szelemenes–ágasfás szerkezetű, két- vagy háromcölöpös épületek, aszimmetrikus szerkezetek, illetve sokcölöpös megoldások is előfordultak. A kemencék külső kemencék voltak, több esetben a házak egyik sarkához hozzáépítve. Az épületek között volt egy hosszú, majdnem 20 méter hosszú és három méter széles épület, melynek a keleti falánál sűrűbben, középen és a nyugati falnál ritkábban helyezkedtek el a cölöplyukak.
A nyugati részen vastag, kemény, rátaposott réteg feküdt a felszínen, míg az épület keleti oldalán ez a réteg hiányzott. Meglátásunk szerint egy istálló maradványait tártuk fel. Közvetlenül mellette, hasonló tájolásban egy átlagos méretű, földbe mélyített épület maradványai húzódtak, amely a nagyobb épülettel egykorú lehetett. Az objektumok nagy része az épületekhez tartozó gödör és árokrendszer volt. Öt alkalommal egy-egy gödörben teljes kutyacsontvázat figyeltünk meg, melyeket anatómiai rendben helyeztek el a gödör aljára.
A terület középső, legmagasabb pontján egy nagy üres tér volt, melyet több, nagyobb oszloplyuk vett körbe. Meglehet, hogy egy karámnak a maradványait figyeltük meg. A terület északkeleti részén négy, egymáshoz közeli, nagyméretű kutat sikerült megfigyelni. Ezek a kutak széles, csekély mélységű kutak voltak, melyeket az állatok itatására használhattak. A település leletanyagának döntő részét a kerámiatöredékek teszik ki. A kerámia a szarmata településeken megszokott arányokat mutat: a redukált és oxidált égetésű (szürke, ill. vöröses árnyalatú), gyorskorongon formált edények látták el a mezőgazdasági termények és a folyadékok tárolásának funkcióit, az étkezésre használtak között tálaló-, étkező- és ivóedényeket különböztethetünk meg. A településkerámia egy része durva minőségű, kézzel formált kerámiából áll. Ezek az edények elsősorban a főzőedények szerepét töltötték be. A késő római korban az Alföldön elterjedt a korongon készült főzőedények, fazekak használata is. A lelőhelyről előkerült korongolt késő szarmata fazekak feltehetően közeli műhelyekben készülhettek, amelyek anyaga csak regionálisan terjedt el, mert közeli párhuzamaik publikációkból eddig nem ismertek. Az edényformák egy része alapján a település élete a korszak végéig, a késő szarmata–hun korig folytatódott.
A feltárás során több, a Jász Múzeumhoz szorosan kötődő fémkeresős segítette a munkát. A segítségükkel egyéb fémtárgyak, fibulák mellett több olyan érmét is sikerült megmenteni, melyek a település életének idejét segítenek meghatározni. A legkorábbi, a lelőhelyen talált római pénz egy Marcus Aurelius (161–180) billon denarius volt, majd Gallienus (253–268), Salonina (Gallienus felesége), Claudius Gothicus (268–270), Quintillus (270) és Galerius (293–311) császárok érméit találták meg a múzeum fémkeresősei.
A jászfényszarusi feltáráson meglepetésünkre több honfoglalás kori sírt is sikerült feltárnunk. Ásatásunk nagy eredménye volt, hogy feltártuk a Jászság első szablyás sírját. A középkorú férfit hosszú, 96 cm-es szablyájával és tarsolyával temették el, aminek a tarsolyzáró lemeze megmaradt. Ez volt ekkor a 4. bronz tarsolyzáró a Kárpát-medencében, és ennek a tárgynak nagyon jó párhuzamai vannak a Volga-Ural folyók környékén. A férfi mellett egy fiatal fiú feküdt nyilakkal eltemetve, valamint az övén egy nagyon ritka tárgy, egy kecskeszarvból készült pontkörös díszítésű bogozó lógott, amelyet hálókészítéshez használhatott. A későbbiekben még két honfoglaláskori sír került a felszínre. Egy fiatal fiú részleges lovastemetkezéssel eltemetett sírja, ruhadíszekkel, valamint egy nő teljesen szétszántott sírja. Az utóbbinak az az érdekessége, hogy 2 éve Kovács Péter a Damjanich Múzeum régésze már próbálta megtalálni, mikor az ő fémkeresőseik több rozettás lószerszámveretet találtak a környéken. A próbaárkukat is megtaláltuk, amellyel kutatták a területet. Azonban mi találtuk meg a sírt, ahol további rozettás lószerszámveretek voltak, valamint 2, Berengár király idejére keltezhető érmével, amelyekkel sikeresen meg tudjuk határozni a rozettás lószerszámveretek használati idejét.
A feltárás során még egy korszak emlékeit sikerült a felszínre hoznunk. A humuszolás közben több őskőkori kőeszköz került a felszínre. Egy helyen, ahol 4 ilyen pattinték volt, ott Kerékgyártó Gyula megvizsgálta a területet, és még 16 kőeszközt és egy oszlophelyet sikerült feltárni. A területen Milák Imre kutatott tovább, és összesen 96 kőeszköz, magkő és pattintékot tártunk fel. Emellett még egy oszlophelyet. A terület kb. 12-14.000 évvel ezelőtt egy vadásztábor volt. A lelőhely különlegességét az adja, hogy nagy felületű feltáráson nem szoktak paleolit emlékeket találni. Nekünk sikerült megfogni egy ilyen vadásztábor maradványait, amihez nagy köszönettel tartozom Kerékgyártó Gyulának és Milák Imrének…”
A továbbiakban az ősz folyamán, Pusztamonostoron, Jászjákóhalmán, Jászdózsa – Kápolnahalmon, Jászboldogháza – Csíkos határrészében, Jászfelsőszentgyörgy – Pusztakerekudvaron folyt ásatásainak eredményéről szólt.
A december 14-én (szombaton) a városháza dísztermében 10 órakor kezdődő könyvbemutatón a 17 tanulmányt szerzői közül 4 fő szóban ajánlja írását a jelenlévőknek.
A 232 oldalas kiadvány, sok képpel a bemutatón 1500 forintos bevezető áron megvásárolható és a szerzőkkel dedikálható.
A szakmabelieket és minden érdeklődőt szeretettel várjuk a könyvbemutatóra, egyúttal ekkor ünnepeljük meg a negyedszázada megalakul Jászfényszaruért Alapítvány gazdag tevékenységét, melyet Jászfényszaruért az itt előkért végzett.
Kép és szöveg: Tóth Tibor
