A Fényszaruiak Baráti Egyesülete megalakulásától fontos feladatának tekinti, hogy a településért, az itt élőkért sokat tett lakosainak emlékét megőrizzük és ápoljuk az utókor számára. 2011. szeptember 4-én Jászfényszaru Város Önkormányzatával, a Római Katolikus Egyházközséggel közös szervezésben kettős jubileumi megemlékezésre került sor.
Az ünnepségen készült fotók
Koltai Józsefre születésének 100. évfordulója napján a Felsőtemetői Kápolnában 8.00 órakor kezdődő szentmisét Kiss Gábor esperes plébános, c. érseki tanácsos Koltay József és Dr. Hortáver József lelki üdvéért ajánlotta fel. Az ünnepség 9 órakor a kápolna falán lévő 2006-ban a család és az Egyházközség által elhelyezett emléktáblánál folytatódott.
Tóth Tibor a FÉBE elnöke köszöntötte az ünnepi megemlékezés résztvevőit, köztük Nováky Antalné Koltay Katalint, Koltay Zsoltot és családjaikat, Győriné dr. Czeglédi Márta polgármestert, Kiss Gábort, Dr. Kocsis Andrást, az egyházközség tanácsának világi elnökét.
Balassa Bence Lőrinci középiskolai diák az alkalomhoz illő Kárpáti Tibor: Gyöngyöt az embernek című megzenesített versét énekelte el.
A Rk. Egyházközség részéről Ézsiás Sándor megható és személyes gondolatokkal idézte meg Koltai József emberi nagyságát. Megemlékezését így kezdte: „Emlékezünk egy édesapáról, férjről és az Isten hű szolgájáról. Ki egy emberöltőn át szolgált hangjával és orgona játékával. A jó Isten és az emberek szeretete mindig mellette volt, hiszen szerették. Szerették, ha esküvő volt és szerették a gyász órájában. Mindig együtt tudott érezni az emberekkel. Én úgy emlékezem Rá, mint tanítómra, ki megajándékozott ének szeretetével, mely közelebb vitt a jó Istenhez, mondhatnám, úgyis aki énekel, az kétszer imádkozik…” Beszédét a következőkkel zárta: „Köszönettel tartozom Neki és az egyház közösség is, hogy idős kora ellenére is hűen szolgálta az egyházközséget. Remélem égi honban dicsőhelyen szolgálja a jó Istent. Örök nyugodalmat kívánok Kántor úrnak és feleségének.”
A technika és Réz Ferencné segítségével, aki a magnó kazettát rendelkezésünkre bocsájtotta kilenc percen át hallgathattuk Józsi bácsi felejthetetlen szép hangját. A hangfelvétel 1993. február 23-án készült, kántor úr ekkor már 82. évében volt és Levocs János búcsúztatóját énekelte. Hangjának hallatán, szem szárazon nem maradt. A búcsú énekkel nem csak Rá, hanem arra a közel 6000 fő helyi lakosra, elődeinkre is emlékeztük, akiket a felső és alsó temetőben elkísért utolsó útjára, a nyugvóhelyére.
Az emléktábla koszorúzásnál Pető Ottó, a FÉBE Szűcs Mihály Huszárbandérium tagja és Petőné Kapalyag Éva jászasszony közreműködött.
Elsőként a családnevében leánya Nováky Antalné és fia Koltay Zsolt helyezte el a szeretett koszorúját. Az Egyházközség Tanács nevében Dr. Kocsis András, Rimóczi Pál és Zsámboki Sándor testületi tagok; Jászfényszaru Város Önkormányzata nevében Győriné Dr. Czeglédi Márta, Lovászné Török Magdolna, Berényi Ferenc és Sándor Sándor képviselők; a FÉBE részéről Dr. Harangozó Imre és Pető Zoltán elnökségi tagok helyezték el a hála és emlékezés koszorúit.
Az ünnepség a Dózsa György út 13 szám alatti helyszínen az Orvosok emléktáblájánál folytatódott, melyet a Fényszaruiak Baráti Egyesülete 2001. október 21-én állította.
Tóth Tibor a FÉBE elnöke köszöntötte az ünnepi megemlékezés résztvevőit, köztük Dr. Kanizsay Endrénét, Dr. Tóth Károlynét, Horta Gábort és családjaikat, Győriné dr. Czeglédi Márta polgármestert, az egyházközség tanács tagjait, önkormányzati képviselőket és minden kedves jelenlévőt, aki eljött, hogy tiszteletét fejezze ki Dr. Hortáver József emléke előtt.
Zsámboki László: Arcok a ház falán című versét, - melyet a szerző 2001-ben az emléktábla avatásra írt - Magyar Krisztina adta elő.
Dr. Harangozó Imre nyugalmazott sebész szakfőorvos, a FÉBE elnökségi tagja emlékezett a példaképének is tekintett Dr. Hortáver Józsefre a község egykori orvosára születésének 125. és orvossá avatásának 100. évfordulója kapcsán.
A megemlékező így kezdte beszédét: „Ki volt dr. Hortáver József? Erdélyben született a görgényi havasok tövében, többgyermekes családban. A tehetséges gyermeket szülei Marosvásárhelyen íratták be a gimnáziumba. A gimnáziumi évek befejezése után Kolozsvárra került a nagyhírű Orvostudományi Egyetemen folytatta tanulmányait. Diplomáját 1911-ben vette kézhez, az egyetem szellemiségét magával vitte, Szásztyúkoson lett községi orvos. 1913-ban feleségül vette Popovits Mária tanítónőt. Két gyermekük született József és Magdolna. A világháború szörnyűségeit nem tudta elkerülni, frontszolgálatra hívták be katonának. A fronton emberek ezreit kellett megmenteni, miközben maga is megsebesült. A háború befejezése után az országot feldarabolták, így Erdélyt Romániához csatolták. Amint arra lehetősége volt, családjával Magyarországra költözött, így került 1922-ben Jászfényszarura községi orvosnak... Tennivalója akadt bőven. Első és talán legnagyobb feladata volt megküzdeni a magas csecsemő-halandósággal, mely miként az országunk más részein, Jászfényszarun is 30% körül volt...”
Dr. Harangozó Imre néhány személyes emléket, élményt is felidézett: „Szüleim mesélték, hogy a főjegyző úrral vasárnapi kártyázás során a partit sem fejezték be, ha beteghez hívták azonnal letette a kártyát kezéből és máris indult a beteghez. Szomszédunkba gyakran járt asthmás beteghez éjjel és nappal, amikor jött a ködös időben a roham. Nagyszüleimhez gyakori erős fejfájás, derékfájás miatt járt. Testvérem kisgyermekként kétoldali tüdőgyulladásba esett, magas lázzal, elesettséggel. Nagyon megijedtünk. Hívtuk Hortáver doktor bácsit. Penicillinre volt szükség. Magyarországon már létezett, de nem volt faluhelyen kapható. A Doktor bácsi Budapestről valahogyan megszerezte. Így két ízben megmentette testvérem életét, mely családomat örök hálára kötelezte…” Gondolatait a következő mondatokkal zárta: „Élt egy ember, egy kiváló orvos Jászfényszarun. Magával hozta a nagyhírű Kolozsvári Egyetem szellemiségét, adta emberségét, magas tudását és gyógyított településünkön több mint 40 éven át nagyszüleinket, szüleinket és sokunkat, akik itt vagyunk. Éjt nappallá téve dolgozott, gyógyított szegényt vagy jobb sorsban élőt, önzetlenül magát sem kímélve. Még azt is mondták, volt olyan alkalom, talán magasabb volt a láza, mint a betegé. Példát adott emberségből is. Mondhatjuk, mércét állított elénk is a községünkben született és az ország különböző területein gyógyító orvosok elé is. Itt állunk most háza előtt ahol gyógyított, s lerójuk hálánkat jó tetteiért. Hortáver doktor bácsi köszönjük.”
A koszorúzásnál Pető Ottó és Petőné Kapalyag Éva közreműködött. Elsőként a FÉBE nevében Dr. Harangozó Imre és Dr. Jakus Zoltán, majd unokái Dr. Kanizsay Endréné, Dr. Tóth Károlyné és Horta Gábor, a Jászfényszaru Város Önkormányzata nevében Győriné Dr. Czeglédi Márta, Lovászné Török Magdolna, Berényi Ferenc és Sándor Sándor képviselők; az Egyházközség Tanács nevében Rimóczi Pál, Sándor Sándorné és Zsámboki Sándor testületi tagok helyezték el a hála és emlékezés koszorúit az Orvosok Emléktáblájánál. Az ünnepségen Berze Lászlóné Vityuka általkészített fotók a www.febe.hu honlap galériájában megnézhető.
Tóth Tibor
