Lisztest sok zenével
A Fényszaruiak Baráti Egyesülete - a Jászfényszaruért Alapítvány, az Alapfokú Művészetoktatási Intézmény csatlakozásával – a 19. század egyik legjelentősebb romantikus zeneszerzője, minden idők egyik legnagyobb zongoraművésze születésének 200. évfordulója tiszteletére emlékestet rendezett.
A fotókat Berze Lászlóné készítette.
Október 18-án este a Kisiskola színházterme megtelt érdeklődő fiatal és idősebb zenebaráttal. A FÉBE elnöke köszöntötte az est résztvevőit, majd bemutatta a közreműködőket Kaskötő Marietta muzikológust és Szekér Bernadett zongoraművészt.
A Liszt életét, pályáját bemutató zenetörténész Juhász Gyula: Liszt Ferenc emlékezete című versének tolmácsolásával vette kezdetét a rendezvény. A vers ötödik versszaka, így hangzott:
„Áldott művész, ki bennünket szerettél,
Dicsőségedből ó tekints ma ránk,
Melyet világhír karján nem feledtél,
Nézd: büszkén épül, szépül kis hazánk.
Magyar művészet: lelkünk boldog éke,
Ragyogni kezd, erős, szép, fiatal,
A népek nagyszerű hangversenyében
Új indulót próbál ma a magyar!
S hódító és örök zenéje mellett
Ünnepli első hősét: Liszt Ferencet!”
Az előadó a zeneszerző, zongoraművész életét hat szakaszra osztotta. Szólt a csodagyerekről, a vándorévekről, Weimarban, Rómában töltött évekről, Magyarországi és a budapesti Zeneakadémiai tevékenységéről, magán életéről, haláláról. Megtudtuk, hogy Jókai Mór nevezte Lisztet a „százfogú szörnyeteg”-nek. 1874. március 16-án bemutatták A holt költő szerelme című Liszt-Jókai melodrámát, Laborfalvi Róza szereplésével.
Egy-egy szakasz között Szekér Bernadett lenyűgöző, virtuóz zongorajátéka varázsolta el a jelenlévőket. A következő Liszt műveket hangzottak el:
VI. Consolation (Vigasztalásokból)
123. Ász dúr Petrarca szonett
104. É-dúr Petrarca szonett
Un sospiro (Sóhaj)-koncertetüd
Erdőzsongás-koncertetüd
A mester a műveinek nagy részét zongorára komponálta, ezek zömének eljátszásához rendkívüli technikai tudás szükséges.
Végül, mint egy keretbe foglalva Kaskötő Marietta 1840-ben Vörösmarty Mihály által írt költeménnyel a Liszt Ferenchez cíművel zárta a 70 perces zenés beszélgetést.
„Hírhedett zenésze a világnak,
Bárhová juss, mindig hű rokon!
Van-e hangod e beteg hazának
A velőket rázó húrokon?
Van-e hangod, szív háborgatója,
Van-e hangod, bánat altatója?
És ha hallod, zengő húrjaiddal
Mint riad föl e hon a dalon,
Melyet a nép millió ajakkal
Zeng utánad bátor hangokon,
Állj közénk és mondjuk: hála égnek!
Még van lelke Árpád nemzetének.”
A közönség tapsa jelezte az est sikerét.
Tóth Tibor bemutatta a Szabó Imrefia Béla szobrászművész által megálmodott és gipszmintába öntött Szabó Géza szegedi Éremverdéjében elkészített Liszt Ferenc Jubileumi Emlékérmet.
Az érem előlapján Liszt Ferenc időskori képe, a portré körül a Rákóczi-induló kottaképe, a portrétól balra kézjegye, születése és halálának éve látható.
A hátoldalán Jászfényszaru római katolikus temploma, alatta a település jelenlegi címere, a „Jászfényszaru Város” felirattal. A szövegmezőt osztja az 1831-es várospecsét, amelyet az akkori mezővárossá nyilvánítás alkalmából készítettek, s ennek felirata:”Jászfényszaru várossa petsétje 1831.” Mindkét oldal pereme gyöngysorral szegélyezett.
Az érmet bronz, ezüstözött, aranyozott és ezüst változatban lehet megvásárolni.
Az érem verőtőkéjének árát Jászfényszaru Város Önkormányzata, a Jászfényszaruért Alapítvány és a FÉBE finanszírozta, így annak ára nem épült be az érem költségébe.
Az estről Berze Lászlóné (Bp.) által készített fotók a www.febe.hu honlap galériájában nézhető meg.
Tóth Tibor
