Szeleczki Lajos (szerszámkészítő) és felesége Trudika (grafikus) 1994 nyarán költöztek le Budapestről, a Kölcsey út 25 szám alatti házba. Gyorsan bekapcsolódtak a település közösségi életébe, tagok lettek a Bedekovich Lőrinc Népfőiskolai Társaságban és Fényszaruiak Baráti Egyesületében. Állandó résztvevői, foglalkoztatói voltak a Fényszarui Képzőművészeti Napok programjainak, de kézműves foglalkozásokat is vezetek.
Lajos bácsi szakmájából adódóan, de felmenői révén is jó kézügyességgel, művészi adottságokkal rendelkezett. Jól bánt fával, ecsettel, fémmel, sőt felesége (2003) halála után meg tanult szőni is. Keze munkája látható a nagyiskola emeleti folyosóján, a Jászok címere bronz dombormű, melyet 1995. május 5-én a Redemptio 250. évfordulója tiszteletére készített. Bronzból a FÉBE címere és a bál szépe korona szintén az Ő alkotása.
1996. december 7-én a FÉBE tevékenységének sokoldalú segítéséért, a város művészeti szellemiségének gazdagításáért, a Fényszarui Képzőművészeti Napok segítéséért, az Egyesületi Munkáért Kitüntető Plakettben részesült.
Öt év után – közelebb a gyerekeikhez - Gyömrőre költöztek. Kapcsolatuk Jászfényszaruval azután is megmaradt. A hosszú életet is állandó tevékenykedésének köszönhette. Haláláig aktívan dolgozott. Még ez év nyarán a Gyömrői óvodának nagymérető fajátékot faragott. Lakása alkotásainak igazi tárházává vált.
2011. november 22-én a Rákoskeresztúri új köztemetőben szülei mellé helyezték örök nyugalomra. Emlékét kegyelettel megőrizzük.
Tóth Tibor
