Boldogon április 2-án 11 órakor a szépen kialakított templom előtti téren több száz fős tömeg várta a Balázs tanyára (a csata helyszínére) induló felsorakozott hagyományőrzők köszöntését. Püspökiné Nagy Erzsébet a település polgármestere köszöntőjében szólt az 1848/49-es hősökről, felidézte a 162 évvel ezelőtti főbb eseményeket, majd így folytatta:
„…Véráldozatuk örök tanulsága ma is arra figyelmeztet, hogy a hazáért mindenkor tenni kell és amennyiben a helyzet azt követeli, bátran és emelt fővel kell küzdeni. E magasztos eszméket ma is büszkén valljuk: szabadságszeretet, a nemzethez való hűség és az áldozatvállalás.
A szabadság sikeres megőrzése és a nemzet felemelkedése más tulajdonságokat igényelnek, mint a szabadság megszerzése. Nem hősi önfeláldozást, hanem szívós, kitartó munkát. Nem egyéni harci virtust, hanem türelmes összmunkát. Nem lángoló, dühös támadásokat, hanem bölcs mérlegelést és megfontolt döntést. Nem testi erőt és bátorságot, hanem lelki erényt és becsületet. Nem a fegyverforgatás ismeretét, hanem szellemi felkészültséget arra, hogy megálljuk helyünket a nemzetek versenyében…” A színvonalas kultúrműsorban a helyi kishuszároknak öltözött óvodások, a népdalkör és a vendég Vadkan dalárda közreműködött. A helyi plébános ló áldását követően, az előjáró által megszemlézett csapat hosszú sora elindult a csata helyszínére. A vendégeket szállító hintó tulajdonosok között volt Pál János és fia is.
Szabó Zsolt Hatvan Város polgármestere, országgyűlési képviselő ünnepi köszöntője után kezdetét vette az osztrák és magyar csapatok ütközete. A csatamenetét történelmi hűséggel Dr. Hermann Róbert történész, publicista, író, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum főtanácsosa, szerkesztőségi igazgató kommentálta. A magyar csapatot erősítették a Szűcs Mihály Huszárbandérium három tagja. A csata során a magyar csapat részéről Ézsiás István párbajozott az osztrák csapatvezérével. A főlényes magyar győzelem, osztrákok visszavonulásával záródott.
Tóth Tibor
