Május 20-án délelőtt, gyorsan terjedt a szomorú és tragikus hír, városunk közismert és tisztelt polgára Tamus Béla élete tejében elhunyt. A megdöbbenés, a fájdalom után fülemben csengett a jól ismert dal egyik sora „…mindig a jók mennek el…”
r
Jászfényszarun született, itt végezte alapfokú tanulmányait. A hatvani Bajza József Gimnáziumban érettségizett. Felsőfokú tanulmányait Gyöngyösön folytatta, ahol 1975 júniusában szerzett növénytermesztői üzemmérnöki diplomát. A föld, az állatok szeretetét otthonról hozta, a pályaválasztását is ezek befolyásolták. Szülei büszkék voltak Rá, hogy tanult, hogy taníthatták.
Először 1975 augusztusában találkoztam vele, amikor kezdő agrárszakemberként a Béke Mg Tsz-be felvételre jelentkezett. Szerette a szülőföldet, Jászfényszarut, nem tudta volna elképzelni máshol az életét. Gyorsan beilleszkedett a szövetkezeti kollektívába, végig járta a ranglétrát, egyre összetettebb feladatokra kapott megbízást. A növénytermesztés minden területén, ha szükség volt rá az állattenyésztésnél is helyt állt. A szövetkezetben közösségi emberré vált. Munkáját több kitüntetéssel ismerték el.
A rendszerváltozás után az egyéni gazdálkodás adta új lehetőségeket is ki akarta próbálni. 1992. szeptember 30-án kivált a tsz-ből, az üzletrészéért megkapta a Lehel II. telepet. Vállalkozást folytatott, előnevelt és vágásra kész csirkét nevelt.
Az 1995-ben 53 taggal létrejött 220 ha területen az Erdőbirtokossági Társulat, amely 1997 évben elnökének választotta. Az új szakmai munkát kihívásnak tekintette és a tagság megelégedésére végezte munkáját. 2012. április 20-án újabb három évre bizalmat kapott.
1990-ben a lakosság szavazatával önkormányzati képviselővé választották, melytisztségre 1994 és 1998 évben is újra megválasztották. A település fejlődéséhez, az itt élők helyzetének javításához képviselőként végzett 12 éves munkája is hozzájárult.
1993. február 15-én a Földkiadó Bizottság tagjává, majd a tagok elnökükké választották. Tagja volt a Fényszaruiak Baráti Egyesületének is.
A természet szeretete, védelme is közrejátszott abban, hogy 1990-ben vadász lett. Hat éve alakult meg a Jászfényszarui Földtulajdonosi Közösség, melyben a tagok bizalmából elnöki tisztséget látott el. A közösség összetartásáért sokat fáradozott, szívesen közreműködött, és személyesen is dolgozott a városért, közösségi célokért. Soha nem felejtette el honnan jött.
Közvetlen, segítőkész személyisége, kedves mosolya környezetére a vele kapcsolatban állókra mindig hatással volt.
A családját szerető gondoskodó férj és apa volt, gyermekeit közösségi emberré nevelte. A család mellet, közösségünket is nagy veszteség érte.
Tóth Tibor
