A Fényszaruiak Baráti Egyesülete Honismereti táborra 17. alkalommal nyújtott lehetőséget a diákoknak, hogy néprajzzal bővítsék tudásukat. Idén ezt a hat napot a régi mesterségek feltérképezésére szántuk.
Fotó: Berze Lászlóné Vityuka
A tábor megszervezését és lebonyolítását Berze Lászlóné Vityukának, Tóth Tibornak, Nagyné Kiss Máriának, Varga Gábornénak és Barát Imrének köszönhetjük. A költségek felét a Fényszaruiak Baráti Egyesülete és a „Jászfényszaruért” Alapítvány fedezte.
Hagyományokhoz híven július 7-én városunkat képviselve részt vettünk a XVIII. Jász Világtalálkozón Jászfelsőszentgyörgyön.
Az időjárás előrejelzést figyelembe véve hétfőn tartottunk strandolós napot Jászberényben, amit ismerkedésre szántunk az új táborozókkal és a felnőttekkel.
Kedden reggel indultunk Szentendrére, a Pap-sziget Campingben szálltunk meg. Az első napon, Szentendrén városnéző sétát tartottunk. A belvárosban betértünk a Karácsony Múzeumba, ami furcsa hangulatot varázsolt most, a nyár derekán. A település nevezetességeit néztük meg, templomokban érdeklődtünk a helyi mesteremberek munkásságáról - így tudtuk meg, hogy a Keresztelő Szent János-plébániatemplomban látható freskókat is ők készítették. Fontos megemlíteni a tornya alatt lévő egyedülálló csillagászattörténeti napórát, amelyet kőből faragtak még az 1300-as években. Végül Kovács Margit Kerámia Múzeumát látogattuk meg. A gyűjteményének jelentős részét maga a kerámiaművész ajándékozta a Ferenczy Múzeumnak, ezt tekintettük meg. Újdonságnak számít, amit még sok múzeumban nem tettek lehetővé, hogy néhány kiállítási tárgy a vakok és gyengén látók számára is elérhető, érzékelhető.
A második nap a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeumban telt. Az ott közlekedő kisvonattal jutottunk el az egyes tájegységekre, amiket végigjártunk. Itt tudtunk meg legtöbbet a mesterségről: a kékfestőtől kezdve a tímáron át a kovácsig. Számomra meglepő volt, de a mádi kereskedőházban ráleltünk tavalyi témánkra, a fényszarui zsidóság életére vonatkozó utalásokra, mert a házban egy vegyeskereskedést rendeztek be. Emellett hangulatos volt minden tájegység falusi elrendezése. Úgy járhattuk körbe a házakat, a portákat mintha eredeti helyükön látnánk őket. A jóízű ebédet a műemlék Jászárokszállási Fogadó hasonmásában fogyasztottuk el.
Csütörtökön a visegrádi Királyi Palotában jártunk, ahol idegenvezetőnk sok érdekes és fontos történelmi információt osztott meg velünk. A gyerekeknek ezek közül legjobban a lovagokkal kapcsolatosak tetszettek, mert új megvilágításba helyezte a középkori emberek életét. Ezen a napon utaztunk haza is, miután egy órát töltöttünk a Mátyás király Történelmi Játszóparkban.
Pénteken, a Kiss József Helytörténeti Gyűjteménynél tartottuk a záró napot, amikor összegeztük a mesterségekről tanultakat. Tibi bácsi az édesapja kovács mesterségéről saját élmények alapján mesélt bővebben, majd Terike néni egy újabb szakmát, a fodrászatot mutatta be nekünk régi eszközeivel. Ebéd előtt saját magunk készíthettünk lúdgége, csiga és cérnametélt tésztát. A pénteki ebédet köszönjük a lelkes szülőknek és nagyszülőknek, így Dombiné Ivett, Nyersné Kati, Cserhátiné Kati és Petőné Kati néniknek. Végezetül a keleti városrész új játszóterén váltak el útjaink.
Ezúton szeretnénk kifejezni köszönetünket azoknak, akik bármilyen segítséggel hozzájárultak 17. FÉBE Honismereti Tábor megvalósulásához.
Varga Dorottya
