nyugalmazott általános iskolai tanár, a FÉBE alapító tagja
Jászfényszaru, 1935. szeptember 10. – Jászberény, 2019. július 1.
Szegény kisiparos családban, Palócz Anna és Zsámboki János szülők hatodik, legfiatalabb gyermekeként született. Testvérei János, Ilona, Irén, Kornélia és Miklós. Édesapja külhonban is tanulta a kovácsmesterséget, családalapítás után saját műhelyt nyitott Jászfényszarun.
Általános iskolai tanulmányait helyben végezte. A középiskolát Pécsett, a Nagy Lajos Gimnáziumban kezdte, majd 1954-ben Hatvanban, a Bajza József Gimnáziumban érettségizett. A középiskolai évek alatt iskolája és lakóhelye labdarúgócsapataiban játszott. A Selypi Cukorgyár megyei első osztályban játszó labdarúgócsapatába játékosokat kerestek. Állásajánlattal keresték meg, a bérosztályon alkalmazták. Munka mellett edzésekre, hétvégeken meccsekre járt. 1955 őszétől két és fél évig tényleges katonai szolgálatát töltötte. Budapesten 1958 tavaszán 18 hónap alatt autószerelői szakmunkás végzettséget szerzett. A Pest megyei tanács műhelyében szakmájában helyezkedett el. Itt keresték meg a jászfényszarui tanács és iskola akkori vezetői, hogy jöjjön haza tanítani, és játsszon a labdarúgócsapatban. Képesítés nélküli tanítóként döntően testnevelést tanított.
1961-ben házasságot kötött Dajkó Ida tanítónővel. Egy fiuk Zsolt született, aki Budapesten az Egészségügyi Főiskola közegészségügyi szakát végezte el, majd pályaelhagyóként a Magyar Rádió által meghirdetett kétéves médiakommunikációs képzésre jelentkezett, mely képzés során már a Duna TV hírszerkesztőnek alkalmazta, majd a Magyar Rádió bemondója lett. Jelenleg az Infó Rádió műsorvezető szerkesztője. Két unokája, András és Dávid egyetemi diplomát szereztek.
1962-ben felvették a szegedi Juhász Gyula Pedagógiai Főiskola levelező tagozatára. Itt két tanári diplomát szerzett, először a gyakorlati ismeretek, majd a testnevelés szakot végezte el.
Kezdetben több tantárgyat tanított, majd később, 1995. évi nyugdíjazásáig testnevelést. Öt évig volt a Jászberény járási körzeti testnevelési munkaközösség vezetője. Az iskola nyári táborai közül tizennyolc táborban vett részt és többségét vezette.
A sport területén végzett tevékenysége kitöltötte egész életét. Az iskolai sportban elért eredményekkel sikerült eljutni néhányszor az országos versenyekig. Kivette részét a község sportéletéből, a labdarúgócsapatban 12 évig játszott. Néhány évig volt sportköri elnök, szervezte a felnőtt női és férfi kézilabdacsapatokat is, akik megyei szinten játszottak.
Az 1993. október 30-án megalakult Fényszaruiak Baráti Egyesületének alapító tagja lett. Munkásságát a Jászfényszaru diáksportjának története című könyvben összegezte, melyet a FÉBE 2008-ban jelentetett meg.
Régóta ír verseket, főleg a településhez, az itt élőkhöz és róluk szólnak. A FÉBE által 2003-ban kiadott gyűjteményes kötetben több mint száz verse olvasható. Életében ezernél is több verset írt, jegyzett le. A FÉBE több mint negyedszázados történetének sok eseményét, valamint személyeket verseiben örökített meg az utókor számára.
Haláláig aktívan sportolt, hetente 300 km-t is megtett kerékpáron.
A Magyar Úttörők Szövetségének Országos Tanácsa által adományozott két legmagasabb kitüntetés birtokosa: 1992-ben Magyar Diáksport Tanács elismerésében, 1995-ben Pedagógus Szolgálati Emlékéremben részesült. Jászfényszaru Város Önkormányzata 1997 évben „Jászfényszarun a köz szolgálatáért” díjban részesítette.
Tisztelőinek sokasága 2019. július 5-én a jászfényszarui Szentkereszt temetőben katolikus szertartás keretében vett tőle végső búcsút.
A volt kollégai, iskolája nevében Lovászné Török Magdolna, a IV. Béla Katolikus Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola igazgatója, mint tanítvány, később kollégája összegezte életútját. Megható beszédében tolmácsolta Ézsiás László költő, előadóművész által erre az alkalomra írt Búcsú Zsámboki Lászlótól című versét. Búcsúbeszédét egy Emilisac román költő verséből szóló idézettel fejezte be. 
A város lakossága nevében, és mint volt tanítványként is Győriné dr. Czeglédi Márta polgármester búcsúzott a város elismert és megbecsült tanárától, a sportra nevelés egyik meghatározó személyiségétől. A megemlékezések sorát prof. Dr. Dobák Miklós Jászfényszaru Város Díszpolgára Németh László író gondolataival zárta.
Sírt a koszorúk, virágok sokasága borította el, köztük volt a város és FÉBE koszorúja is.
Tóth Tibor
Ézsiás László: Búcsú
…kedves költőtárs, Zsámboki László!...
Petőfi azt írta... elhull a virág, eliramlik az élet…
én azt írom: nem foglak feledni téged…
verseidben mosolyog a jóság és a szeretet…
mert amikor írtál, Isten fogta a kezedet…
lelki-világunk összeért egy kötetben,
hol verseink egymásnak integetnek…
mikor 15-ben átfogtad a vállam…
jólesett, hogy így vezettél oda, hol elmondtam egy verset…
most pedig angyalok vezetnek téged Istenhez…
s kórusban éneklik: Uram… álld meg e szép lelket!...
Budapest, 2019. július 3.
Ismét találkoztunk!
(Az utolsó verse az 1966-ban végzett
diákok osztálytalálkozójára)
Hogy el szállt ez az év!
Ismét találkoztunk,
hogy egymást láthassuk.
És mint a gyerekek,
örültünk egymásnak.
Emlékeinkből idéztünk,
a régen történtekből,
mert köztünk volt sok jó,
de néha szomorú is.
De olyan az ember,
hogy a jókat megőrzi,
a szomorúakat,
igyekszik feledni.
Örömmel jöttünk mi
erre az ünnepre,
hogy rátaláljunk
a régi ismerősökre.
Mert ünnep ez nekünk,
kedves évfolyam társak,
kik az iskolában
sokszor együtt voltak.
Nem győztünk mesélni
a régen történtekről
mik eszünkbe jutottak.
Élmények, esetek,
vidámak, szomorúk,
ki-ki mire emlékezett.
De eltelt az idő,
sok minden szóba jött,
örültünk egymásnak,
mert sok „diák” eljött.
Köszönet mindenért
a két szervezőnek,
Marikának és Tibornak*,
és segítőknek.
Jászfényszaru, 2019.05.31.
Zsámboki László
*Kuti Mihályné Boros Mária és Kiss Tibor
