Jager Janos   Jáger János 1948. július 22-én, Jászfényszarun született, Jáger János és Szalai Margit harmadik gyermekeként. Szorgos, munkáscsaládban nevelkedett, általános iskolai tanulmányait helyben végezte, majd a jászberényi Lehel Vezér Gimnáziumban – bentlakásos tanulóként - folytatta, 1966-ben érettségizett. Előfelvételisként felvételt nyer a nyíregyházi Tanárképző Főiskolára. Pár hónapos jászberényi Aprító Gépgyárban töltött munkaviszony és a sorkatonai szolgálat letöltése után kezdte meg felsőfokú tanulmányait, 1971-ben diplomázott és lett biológia- és mezőgazdasági ismeretek és gyakorlatok szakos általános iskolai tanár. Tanári pályáját Pásztón kezdete, ahol két évig tanított, majd Török Sándornak, Jászfényszaru akkori tanácselnökének felkérésére 1973-ban visszatért szülőfalujába. A Községi Tanács hivatalában 1973. június 1-től személyügyi feladatokat látott el.

Egy munkahelyi továbbképzés alkalmával ismerkedett meg Gyólai Máriával, aki a Cibakházi Községi Tanácsnál dolgozott. 1975-ben feleségül vette és áthelyezését kérte Cibakházára, ahol a Községi Tanács alkalmazásában dolgozott. Családot alapítottak és két gyermekük született, Beáta és Viktor. 1977-ben a Cibakházi Általános Iskolában kapott állást és tanított. 1982-től általános iskolai igazgatóhelyettesként, majd 1985-től 1991-ig igazgatóként végezte munkáját. 1995-től nyugdíjazásáig újból igazgató helyettes lett. Szívügyének tekintette, és mindent megtett az iskola tornatermének felépítéséért. Családjában szerető és gondoskodó apaként, majd nagyapaként, - öt unokája született – terelgette a jó útra, és nevelte tisztességre a felcseperedő családtagokat. Terelgette és nevelte, hiszen igazi, vérbeli pedagógus volt, aki mindenkit tisztességes emberré kívánt nevelni. Ez volt a hitvallása, ez volt a szakmája és a sikerért mindent megtett. 2009. május 04-én vonult nyugdíjba.

   A cibakházi emberek érdekeit mindig szem előtt tartva, a település önkormányzati képviselőjeként több cikluson keresztül segítette a közösségek munkáját. Szülőhelyével mindig megmaradt a kapcsolata. 1993. április 2-án, a városavató ünnepség alkalmából megnyílt kiállításon Ő kezdeményezte, hogy az elszármazottak és szülőhelyük közötti kapcsolat váljék szervezetté, és alakuljon meg a Fényszaruiak Baráti Egyesülete. A délutáni városházi baráti beszélgetésen már megválasztották az ötfős előkészítő bizottság tagjának. Az október 30-án megalakult egyesület elnökségében három évet tevékenykedett.

   Akik ismerték, akár Cibakházán, akár Jászfényszarun, akár az ország bármelyik szegletében, egy mindig segítőkész, szorgos, nagy munkabírású embert ismertek meg benne, akinek jó humora szinte átragadt a körülötte lévőkre és mindig átsegítette őket a nehéz helyzeteken.

   Szakmai és közösségi munkájáért számos elismerésben, kitüntetésben részesült.

   Súlyos betegségben, 2019. szeptember 19-én hunyt el. Szerettei és tisztelői a Cibakházi temetőben, katolikus szertartás keretében, szeptember 25-én kisérték végső nyughelyére, búcsúztak a Családapától, a Tanár úrtól, Jánostól, Jancsitól, ki hogy hívta és ismerte.

„Amikor megszülettél, sírtál, és mindenki körülötted mosolygott.

Éld úgy az életed, hogy mikor meghalsz,

Te legyél az egyetlen, aki mosolyog, és mindenki körülötted sírjon.”

Sikerült. Emléked örökre megőrizzük!
Tóth Tibor

Fotó: Családi archívum