balkan1A Fényszaruiak Baráti Egyesülete 2019. augusztus 23 és 28 között ötödik alkalommal szervezett 50 fő részére három országot (Bosznia-Hercegovina, Horvátország, Montenegró) érintő Balkáni kirándulást.
   Korán 4 óra 30 perckor indultunk, mert első célállomásig sok kilométert kellett megtenni. A hosszú utazás fáradalmait kompenzálta a magyar határt elhagyva és délre haladva a táj, a hegyek látványának leírhatatlan szépsége. Egy alföldi ember számára ez igazi kánaán volt.

Bosznia-Hercegovina déli részén lévő kisvárosba, Mostarba, mint egy 720 km autóbuszozás után a késő délutáni órákba érkeztünk meg. Legelőször a helyi gasztronómiával ismerkedtünk meg. Az étterem teraszáról a mellette folyó Neretva szépségét, a kicsit távolabb volt látható az „Öreg hídról” kapta a város a nevét. A település a környékének története röviden. Mostar területén az őskorban is éltek emberek, a Római Birodalom idején a Dalmácia provincia része volt. A Római Birodalom bukása után a város a Hun később a Frank Birodalom része lett. Jött a török megszállás, 1468-ban érkeztek a városba. Az Osztrák-Magyar Monarchia foglalta el a területet és 1878-ban véget ért a török uralom. A Monarchia felbomlása után Szerb-Horváth-Szlovén Királyság, 1945-től Jugoszlávia részévé vált. 1992-ig a város második aranykorát élte, majd Horvátország után itt is kitört a polgárháború. A háború a városban óriási pusztítást végzett több mint 1000 halálos áldozat, épületek semmisültek meg, váltak romhalmazzá. A több száz éves Öreg híd is megsemmisült. A híd elemeit az 1990-es évek végén a SFOR csapatának magyar tagjai emelték ki a Neretvából. Az Öreg híd visszaállatása 2003-ban kezdődött el, 2005 júliusában adták át, így ismét az UNESCO világörökségi listán szerepel. Ma is látható momentumként meghagyott egyes épületek háborús romja, melyet a természet igyekszik vissza venni magának. Több épület homlokzatain a háború okozta golyók sebei is megmaradt az utókor számára. Idegenvezetőnk Máté Csongor, aki a Balkán országok specialistája megismertetett bennünket az Óvárossal, megtekintettük az Öreg-hidat, Karadoz bég dzsámiját, Biscevica utcát és a Tabánt. Késő este a Hotel Hercegovinában szálltunk meg.
   A második napotHorvátországban töltöttük. Az utunk Dubrovnikba, a dalmát tengerpart egyik legszebb városába vezetett. A hegyek után megpillanthattuk, majd utunk során sokáig gyönyörködhettünk a tenger színének és hullámzásának szépségében. Dubrovnik, régi magyar nevén Raguza 43 ezer lakosú város és kikötő, Adria gyöngyszemének is nevezik. A virágkorát a 15. és 16. században élte, amikor a 40 ezer lakosával Európa legnagyobb városai közé tartozott. I. Lajos magyar király 1358-ban megszerezte Velencétől és 168 éven át a magyar korona tulajdona volt. Jelentős magyar emlék, hogy Szent István király állkapcsát és koponyadarabját a Domonkos, Szent László jobbját a Ferences kolostorban őrzik. A város védőszentje Szent Balázs, sok szobra látható és a város legnagyobb templomát is róla nevezték el. A várost a délszláv háborúban 1991 októberétől 1992 májusáig lőtték a szerb és montenegrói csapatok, műemlékekben jelentős károk keletkeztek, de az UNESCO segítségével helyre állították. Városnéző sétát tettünk az 500 éves Stradun-on az egyetlen széles utca az óvárosban. A 300 méter hosszú főutcában kávézókat, üzleteket láttunk, melyek megőrizték korabeli kinézetüket. Megnéztük az Orlando-oszlopot, mely Orlando vitéznek állít emléket. A Városfalat a 13. és 17. század között építették, 1940 méter hosszú és 25 méter magas, vastagsága 4-6 méter, a tengernél 3 méter körüli. Betértünk a XVIII. század elején épült Szent Balázs barokk stílusú templomba és a Szűz Mária tiszteletére felszentelt dubrovniki katedrálisba. Fejünket – Montenegróban Budva településen a tengerparthoz 400 méterre lévő – Hotel Podostronban hajtottuk állomra.
   Budva a montenegrói turizmus metropolisza, az óváros egy kicsiny félszigeten fekszik és a kulturális örökség bölcsője. Tengerpartja 21 km hosszú 17 stranddal.
   A harmadik nap felejthetetlen élményekkel volt teli, úgy is fogalmazhatnák „tömör gyönyör”. Egésznap külön hajóval körbe jártuk a Kotori-öblöt, a hajón ebédeltünk, itt többen életükben először kóstolták meg a tengeri kagylót, többször kikötve a szigeteken, illetve a településeken sok szép látnivalóban volt részünk. Az öböl folyóvölgyként jött létre, 30 kilométer hosszan hasított utat magának a hegyek között. Legnagyobb szélessége 7 km, legkisebb 340 méter ez a Verige-szoros. Legmélyebb pontján 60 m, átlagosan 27,3 m mélységű. A körutazáshoz helyi idegenvezetőt is kaptunk.
Elsőként a Szirti Madonna szigetet kerestük fel, amely egy mesterséges sziget, zarándokhely, múzeum és egyedülálló ezüst plakett gyűjteményéről híres. Ezek után az öböl névadó városa, Kotor következet, mely tökéletesen megőrizte középkori jellegét. A monarchia egykori hadikikötője sokak számára a hírhedt matrózlázadással kapcsolódik össze. Városnézés idegenvezetőnkkel (Fegyverek tere, Szt. Tripun katedrális, Szt. Lukács templom), majd szabad program: kávézás, séta az óváros ódon falai között. Végül Perastot látogatjuk meg, a valamikori városköztársaságot, ami ismert tengerészek, hajóskapitányok városa. Megtekintjük a Szt. Miklós katedrálist, majd lehetőség nyílik egy kis barangolásra az ódon házak között. Visszaúton elhajózunk Prčanj, Stoliv, Lepetane előtt. Autóbuszunkkal visszaérkezés a szállásra.

Tóth Tibor

Fotó:
A kép aláírása a fáj névben szerepel

Fotósok: A fáj név végén

AFNÉ= Agócs Ferencné
BB= Both Béla
TT=Tóth Tibor
ZSJNÉ= Zsólyomi Jánosné
VJ= Vas József