Egy értekezlet ürügyén

Az októberi ősz ide is elérkezett,
A hangulat egyre inkább kiélezett.
Sárgul és hull le a levél,
Tovább viszi az őszi szél.

Fiatalok, idősebbek érkeznek,
Fázósan, ridegen beszélgetnek.
Miért is a feszültség?
Talán a hideg és az értetlenség?!

Miért a békétlenség?
Oka tán a félreértés!
Egy a gondunk, egy a bajunk,
Nekünk közösen kell gondolkodnunk.

Céljainkról, terveinkről beszélgetünk,
Csoportokban gondolatunk kicseréljük.
Ugyan mi a helyes irány?
Majd az idő eldönti tán?!

Józan eszünk azt diktálja,
Üljünk le a tisztelt házba.
Itt talán majd nyugodtabban,
Vitázhatunk barátian.

A nyugodt légkör nagyon fontos,
Csak úgy jönnek fel a gondok.
Ezért intem nyugalomra, rendre,
Fiatalt és időset egyre.

Gondok, bajok közelednek,
Megoldjuk azt együttesen.
Így lesz jobb a közérzetünk,
Egyre inkább felmelegszünk.

Eljött már az ebéd-idő,
Vita, beszéd elegendő.
Megbeszéltük, megvitattuk,
Békés utat kívánhatunk.

Útravalót már csak annyit,
Jó diákból sok ezernyit.
Fiatalnak, időseknek,
Békesség kell mindenkinek.

                                                        

1990. október