Depresszió
Ó te hitvány sors,
mit hordasz magadba’?
Miért vagy oly gonosz,
mit raksz a nyakamba?
Teherként rakod rám,
súlyos zsákodat,
Cipelni sem bírom,
görnyedt hátamat.
Meddig lehet birni,
vonszolni a testet.
Mikor újabb nehezékek,
terhelik a testet.
Várd meg élted végét,
tűrjed sorsodat,
Egykor jobbra fordul,
ha legyőzöd önmagad.
Feszülj hát izomzat,
vesd le láncodat,
Ne várj segítséget mástól,
te oldd meg gondodat.
Erőfeszítésed nem esik hiába,
ha legyőzöd a gonoszt,
nem éltél hiába.
1991. február
Fotó:
2015. május 22-én a művelődési házban tartott éves közgyűlésen részt vettek egy csoportja
