Az első hóesés
Hullik már a friss, fehér hó,
Napfénytől a pelyhe szikrázó.
Csillog, villog, mint a kristály,
Gyermek arcán öröm bujkál.
Örülünk a téli tájnak,
Hó takarta be a házat.
Fehér ruhát ölt magára,
Mint menyasszony önmagára.
Csúszkálunk és hasra esünk,
Puha hóban hemperegünk.
Siklik a szán, csengő szól,
Lovas szánkót húz a ló.
Élvezzük a tél örömét,
Építjük a hó emberét.
Kalapot a nagy fejére,
Gyereksereg örömére.
Körülálljuk, formálgatjuk,
Friss hóval még betakarjuk.
Milyen szép a hóemberünk,
Táncot járunk, énekelünk.
1996. november 30.
