febe fejlec lekerekitett

Az első hóesés

Hullik már a friss, fehér hó,
Napfénytől a pelyhe szikrázó.
Csillog, villog, mint a kristály,
Gyermek arcán öröm bujkál.

Örülünk a téli tájnak,
Hó takarta be a házat.
Fehér ruhát ölt magára,
Mint menyasszony önmagára.

Csúszkálunk és hasra esünk,
Puha hóban hemperegünk.
Siklik a szán, csengő szól,
Lovas szánkót húz a ló.

Élvezzük a tél örömét,
Építjük a hó emberét.
Kalapot a nagy fejére,
Gyereksereg örömére.

Körülálljuk, formálgatjuk,
Friss hóval még betakarjuk.
Milyen szép a hóemberünk,
Táncot járunk, énekelünk.

1996. november 30.