Dr. Lédig Lajos fél évszázados gyógyító munkáját 1922-től dr. Hortáver József folytatta. Az új orvos Görgényüvegcsűrön, (Erdély, Maros-Torda megyében) 1886. március 10-én – 135 éve – született. A hat testvér közül ötödik volt a sorban, bátyjával, Viktorral Marosvásárhelyen ösztöndíjasként jártak gimnáziumba. Édesapjuk üveggyári munkás volt, a jó képességű gyerekeit taníttatni nem tudta. Viktor Egerbe került papneveldébe, József Kolozsváron az Orvostudományi Egyetemen tanult tovább honvédségi ösztöndíjjal.
1911. június 6-án Cum laude eredménnyel orvosi diplomáját átvette. Katonaorvos nem szeretett volna lenni, így inkább vállalta részletekben a 3300 korona ösztöndíj visszafizetését. Szásztyukos kis falucskában lett körorvos, majd Marosvásárhelyre került. Ott érte, mint fiatal házast – 1913-ban vette feleségül Popovics Mária tanítónőt – az I. világháború kitörése, behívták katonának.
A háború négy éve alatt a sebesültek százait látta el, az olasz fronton maga is kétszer megsebesült. A trianoni döntés után nem kívánt tovább a szülőföldjén maradni, a családjával Magyarországra települt át. Őt idézve: „...felcseréltem a hegyvidéki életet az Alföld, a Jászság poros levegőjével.”
Jászfényszarura érkezésekor a csecsemőhalál 30 %-os volt, nyugdíjba vonulásakor 3 % alá szorította. Nemcsak Erdélyben volt a szegények orvosa, hanem Fényszarun is. Minden családnak ismerte az anyagi helyzetét, sok esetben a megírt recepthez az orvosság árát is oda csúsztatta a betegnek, mert tudta, anyagiak hiányában nem tudják azt kiváltani. A településen gyalog közlekedett, a messzebb tanyákra lovas kocsival szállították. Saját számítása szerint a 40 év alatt annyit ment, hogy négyszer utazhatta volna körül az Egyenlítőt.
A Fényszaruiak Baráti Egyesülete – orvosok találkozójának keretében – a volt Hortáver szolgálati házra, rendelőre a Dózsa György út 13. számú épület homlokzatára 2001. október 21-én – születésének 115. évében – arcplasztikával ékesített Orvosok emléktáblája került. (Az emléktáblán szerepel még dr. Sándor Imre, az első helyi születésű orvos is.)
A FÉBE, Jászfényszaru Város Önkormányzata, a Római Katolikus Egyházközség közösen 2011. szeptember 4-én Jászfényszaru elismert és nagyra becsült polgáraira emlékezett. Dr. Hortáver József születésének 125. és Koltay József kántor 100. évfordulójára. Az évforduló kapcsán emlékbeszédek hangzottak el, és az emléktáblák megkoszorúzására is sor került.
Gyorsan eltelt tíz esztendő. Az újabb jubileum kapcsán az aranydiplomához kapcsolódó események felidézésével emlékezzünk dr. Hortáver Józsefre.
Az aranydiplomát egy év késéssel, 1962-ben az Egészségügyi Minisztériumban kapta kézhez, ebben valószínűleg közrejátszott, hogy Kolozsvárott végzett, és az már 1920 után nem tartozott Magyarországhoz. A jeles eseményt szűkebb családi, baráti körben is megünnepelték, melyet fénykép tanúsít.
Az aranydiploma alkalmat adott arra is, hogy Jászfényszaru akkori vezetése, a lakosság apraja, nagyja a doktor úr tisztelői, volt betegei is köszöntsék, és megköszönjék a községben kifejtett négy évtizedes munkáját.
Az ünnepséget 1962. október 6-án (szombaton) a művelődési ház (a mai É+J Kft. műszaki áruház, Szabadság út 4.) nagytermében tartották, amely zsúfolásig megtelt, sőt volt, aki már csak az utcáról követhette az eseményeket. Kolozs János, a Községi Tanács VB-titkára köszöntötte az ünnepeltet, gyermekek verset mondtak, a helyi cigányzenészek muzsikáltak és eljátszották az ünnepelt kedvenc nótáját: Holdvilágos csillagos az éjszaka. Virágözön, sütemények, torták sokasága jelezte az emberek szeretetét. Az ünnepség végén, az épület előtti virágszirom szőnyegen a zenészek – régi szokás szerint – muzsikával dr. Hortáver Józsefet az Ady Endre úti házáig kisérték.
Az Egészségügyi Minisztériumban a kitüntetés átvétele után készült fotón az ünnepelten kívül dr. Hortáver József fia Horta (ifj. Hortáver) József (1914-1982), Horta Gábor (1954-) unoka és fia felesége Horta Józsefné Halász Anna (1926-2006) láthatók. (1.kép)
A csoportkép 1962-ban készült, dr. Hortáver József aranydiplomájának átvétele kapcsán rendezett házi ünnepség alkalmával az Ady Endre úti lakásukban a rokonokkal és barátokkal. (2. kép) Ülő sor (balról jobbra): Kaló Mártonné (Kató néni), Winkler Istvánné sz.: Angyal Jolán (1908- Rákoskeresztúri új köztemetőben nyugszik), Nagy Lászlóné sz.: Angyal Mária (1906-1998), dr. Hortáver József (1886-1968), Hortáver Józsefné sz.: Popovics Mária (1888-1979), Doskár Ferencné (?- elhunyt, Horta (ifj. Hortáber) József anyósa
Álló sor (balról jobbra): Nagy László (1905-1989), Kaló Márton (?-?), a Kaló házaspár nevelt leánya Jutka (?-?), Hárskuti Imre (? -1964 Jászberény Fehértói temetőben nyugszik) Gyógyszerész, Hárskuti Imréné sz.: Halász Valéria Micurka néni (? - Jászberény fehértói temetőben nyugszik)
A községi ünnepségről kijövet a hazakísérők sokasága. (3. kép)
Az első sor (balról jobbra): Folyó Sándorné Dányi Ilona (1925-1991), Török Imre (1927-2015) Községi Tanács VB-elnökhelyettes, dr. Hortáver Józsefné, dr. Hortáver József, dr. Lakatos Béla (1934-), Kolozs János (1930-1984) láthatók.
Az ünnepség után kettesben Ady Endre úti otthonukban a virágok között. (4 kép)
Az ünnepségen készült fotót, melyen Folyó Sándorné, az egyik főszervező tortát nyújt át az ünnepeltnek, a háttérben Kolozs János és Török Imre látható. A képet és az „öreg doktor bácsi” köszönő sorait kinagyította és kartonlapra kasíroztatta Berze Lászlóné Vityuka (Bp.), aki a fotót a FÉBE-nek adományozta. (5 kép)
A régi események felidézésében dr. Lakatos Béla nyugalmazott főorvos, városunk díszpolgára által 2001. október 21-én elhangzott beszéde volt segítségemre.
Tóth Tibor
Az archív fotókat Nagy Zsolttól, a Szolnok Megyei Néplap fotóriporterétől (Nagy László fiától), dr. Kanizsay Endréné Horta Nikolette és dr. Tóth Károlyné Fehér Magda (Hortáver) unokáktól kaptam, melyet köszönünk.
