Gólyamadár
Vándor madár, gólyamadár,
gyere vissza. úgy várlak már.
Szeretem, ha itt vagy köztünk,
békességben jól megférünk.
Milyen jó, hogy visszajöttél,
a falunk kedvence lettél.
Messzi tájról a régire,
kéményre rakott fészkedre.
Fészkedet ha megtaláltad,
nevelj nekünk kis gólyákat.
Viseld gondját mindegyiknek,
mint jó anya gyermekének.
Népes családot neveljél,
nagy fészkedre büszke legyél.
Piros csőröd kelepeljen,
gólya papa hízelegjen.
Uraljad a mocsarakat,
fogjál békát nagyon sokat.
Duzzadjon a begyed tőle,
holnapra is jut belőle.
Karcsú, hosszú, vékony lábad,
réten, legelőn sem fárad.
Szorgalmasan keresgéled,
fiókáknak eleséget.
Jóllakottan tollászkodjál,
verebekkel hadakozzál.
Szárnyaidat kipróbálva,
eljuthatsz a messzi tájra.
Ősszel újra búcsút veszel,
új hazába repülsz majd el.
Búcsúzol az ó hazától,
szelek szárnyán a szép nyártól.
1997. március
2001. október 21. Jászfényszaru, Dózsa György út 13.
Orvosok emléktáblája avatásán Zsámboki László és Szabó Imrefia Béla
szobrászművész, aki az arcplasztikákat készítette
