Tóth-Marinka Júlia – Tóth-Marinka József és Pócz Julianna munkás szülők gyermekeként – Jászberényben 1963. augusztus 22-én látta meg a napvilágot.
Szülei példáját látva, neveltetésében meghatározó szerepet játszott a becsületes, szorgalmas munka szeretete, az egymás iránti tisztelet és megbecsülés. Ezeket az otthonról hozott erkölcsi értékeket gyermekeinek is tovább adta.
Általános iskolai tanulmányait Jászberényben a Székely Mihály Általános Iskolában végezte, majd élelmiszer eladó szakmunkás képesítést szerzett. Első munkahelyén a Hűtőgépgyári Csemege üzletben eladóként dolgozott.
1983 májusában férjhez ment Vágó Tiborhoz, aki több vendéglátóipari végzettséggel rendelkezett. Három gyermekük született: Júlia, Tibor és Katalin, akik három unokával örvendeztették meg.
1992 őszén elnyerték Jászfényszaru Város Önkormányzatának pályázatát a Régi Kaszinó étterem üzemeltetésére, majd férjével céget alapítottak. A családi vállalkozásba édesanyja is bekapcsolódott, később szakképesített leányai, veje is itt dolgoztak.
Munka és család mellett leérettségizett, elvégezte a közétkeztetésben elengedhetetlen élelmezésvezető képzést. Később szakács szakmából is sikeresen vizsgázott. A vállalkozásnak igazi motorjává, férjének mindenkori szakmai segítőjévé vált. Szeretett mindig háttérbe maradni és ott segíteni, ahol szükségét látta.
A nagyrendezvények csapatösszetartója. A munkahelyen túl a családi életben is tyúkanyó típus volt. Akkor volt boldog, ha a család minden tagja vasárnapi ebédre összegyűlt a szülői házban és mindenki kedvencét főzhette és süthette.
A süteménykészítést autodidakta módon sajátította el, tanulta meg egy idősebb sütő asszonytól. Később egy-egy süteményt új ízekkel és köntössel álmodta, majd valósította meg. Aki kóstolta házi süteményeit, örökre megőrizte azokat az ízeket, amelyek egyedivé tették készítményeit.
Szabadidejét a rajongásig szeretett unokái körében töltötte.
Rövid súlyos betegségben 2021. július 8-án hunyt el. A jászberényi Új köztemetőben július 15-én római katolikus szertartás keretében, tisztelői sokaságának jelenlétében helyezték örök nyugalomra.
A Fényszaruiak Baráti Egyesületének nagy családja nevében búcsúzunk tőle, nem feledve a huszonhárom FÉBE bál, öt Óévbúcsúztató, hat jubileumi nagyrendezvény és több kisebb összejövetel étel-ital biztosítását, a közös rendezését, melyben háttér „munkásként” nagy szerepe volt.
Emlékét szívünkben örökre megőrizzük!
Tóth Tibor