Kisiskolás emlékeim II.

Sok-sok éve annak,
- kisiskolás voltam,
a hajam színéről
is meglátszik rajtam.

Emlékek maradtak
abból az időből,
most egyet elmondok
a megtörténtekből.

Háborús idő volt,
az ország megszállva,
először németek,
oroszok utána.

Iskolánk tele volt
idegen emberrel,
főleg katonákkal,
harci fegyverekkel.

Oda nem járhattunk,
más megoldás kellett,
az osztályfőnökünk
ajánlott egy helyet.

- Járjon az osztálya
az ő lakására,
hogy a tanítást
 tovább folytathassa.

Nem volt más megoldás,
mi ezt elfogadtuk,
hajlottunk a szóra,
jó gyerekek voltunk.

Nap mint nap eljártunk
az „új iskolába”,
vittük a kisszéket,
legtöbbször nyakunkba.

Így teltek a napok,
amit meg is szoktunk,
kissé szokatlan volt,
de mi tanulhattunk.

Egy rendhagyó tanév,
kicsit furcsa módon,
de mint kisdiákok,
nem vettük azt zokon.

Vártuk az év végét,
úgy mint más években,
és a bizonyítványt,
hogy legyen kezünkben.

Élveztük a nyarat,
mert szabadok voltunk,
nem is gondoltunk rá,
- ősszel hová járunk?

- Ennyi a történet,
mire emlékeztem,
de ez igaz mese,
mert megtörtént velem.

2001. december

Fotó: