febe fejlec lekerekitett

Ahogy arról az egyik korábbi lapszámban már tudósítottunk, eredményesen zárult az idei évre a KJHK által kiírt pályázat. Lévén igen értékes munkák érkeztek be, szeretnénk a díjazott pályázókat és munkájukat havi bontásban hírmondónk hasábjain röviden, ízelítőként bemutatni. Ennek természetesen a legelőre valóbb célja a hálánk kifejezése és a pályázók munkájának laudálása. Másrészt nem titkoljuk, hogy ezzel is kedvet kívánunk ébreszteni azok számára is, akik idén még nem bátorkodtak tollat ragadni.

Azelső helyezések egyikét Somlai Ferencné Ballagó Rózsa érdemelte ki a Ballagó család felmenőiről összegyűjtött igen gazdag és igényes munkájával. Ballagó Rózsa 1953-ban született Ballagó László ezredes (újságíró, hivatásos katona) és a tiszakürti származású Tóth Margit gyermekeként. 1976-ban szerzett kertészmérnöki, majd 1982-ben tájrendezési szakmérnökdiplomát. Egyetemi éveit követően a Felsőbabádi Állami Gazdaságban helyezkedett el. A rendszerváltást követően szőlő- és bortermeléssel és mezőgazdasági szolgáltatással foglalkoztak. Rózsa a férjével Budakeszin él, két gyermekük született: Péter, aki azóta történelem és német szakos tanárként, Tamás pedig szőlész-borász szakmérnökként végzett. Rózsa édesapja, bár hamar elkerült Fényszaruról – először Nagykörűre, majd Tiszakürtre, végül 1956-ban Pestre szólította az élet és a hivatása – szíve mégis visszahúzta a gyökerekhez, a jászfényszarusi tanyavilág, a falusi emberek élete továbbra is foglalkoztatta. Ha tehette, hazajött, vadászott a régi iskolatársakkal, összejárt a barátokkal, szomszédokkal. Nagy figyelemmel hallgatta örömeiket, bánatukat. Minden bizonnyal ez ragadta meg lánya, Rózsa érdeklődését is, és ösztönözte arra, hogy ekképpen is átmentse az utókornak a Ballagó ősök emlékezetét.

Rózsa személyesen adta át értékes pályázati anyagát, hosszú hónapok lelkes munkáját vehettem kezembe. A pályázati anyag lényegében három részből áll. A munka gerincét egy 31 oldalas családtörténeti leírás alkotja. A jó stílusban íródott, képi illusztrációkkal, szépirodalmi idézetekkel, korabeli dokumentumokkal gazdagított összeírás az ükszülőtől kezdve generációról-generációra mutatja be a Ballagó család történetét. A leírás már-már regénybe illő módon vonultatja fel az idős családtagok visszaemlékezéseit, amelyek minden bizonnyal az írás legértékesebb, legeredetibb részét képezik. A visszaemlékezéseket, a történet időbeli folyását levéltári és anyakönyvi adatokkal, a családi irattár dokumentumaival teszi még hitelesebbé a Pályázó.

A sorok olvastán megismerhetjük, hogy hogyan költözött a család településről-településre a XIX. század második fele és a XX. század eleje között. A legkorábbi említett ősök a Pályázó ükszülei. Ők Jászszentandrásól és Jászárokszállásról származtak. A dédszülőkről már fotódokumentumok is fennmaradtak (az első 1899-ből!). Ők a papi birtokok bérlése és saját szőlőterületek révén Besenyszögre kerültek. Újabb kedves fordulatképpen, a nagypapát Ballagó Bélát már ismét Szentandráson találjuk, ahol őt az édesapja révén hozza össze a sors az ottani korcsmáros Kerek Antal lányával. A pár az első világháború után nem sokkal egybe is kelt. Ballagó Bála a szüleihez vitte a menyecskét Besenyszögre. Itt éltek és dolgoztak 7 évig. Saját tanyára, gazdaságra vágytak így előbb Pusztamonostorra mentek albérletbe, napszámosnak, majd a Kerek rokonoknál laktak. 1931-ben Fényszarura jöttek, és itt telepedtek le. Itt először a Túróczi-tanyán, pár évvel később a Winkler-birtokon lettek bérlők, tanyások, majd végül 1936 novemberében a hatvani határban a vasútnál lévő egyik tanyát sikerült megvásárolniuk, azt a tanyát, amelyet ma is Ballagó-tanyaként ismerhetünk. A második világégés és az ’50-es években bekövetkezett sokrétű változások folyományaként a család ifjai, testvérek és unokatestvérek vidékre kerültek, még később Pestre, néhányan pedig külhonba származtak. Természetesen a világégések, a vészterhes időszakok családi vetületei, tragédiái is elmaradhatatlanul megelevenednek az írásban. Mindezen események kapcsán sok más jász család esetében is nyilvánvaló párhuzamokat fedezhetünk fel, mégis minden család története egyedi, és éppen ezt az egyediséget tudta Rózsa jó érzékkel megragadni, bemutatni.

További érdekes adaléka, értékes helytörténeti momentuma a történetnek a Ballagó család által bérelt, illetve birtokba vett tanyák fejlődésének bemutatása. Rózsa olyan tanyákról nyújt értékes információkat – kézzel rajzolt térképek, írott dokumentumok, történetek segítségével – amelyekről ma már talán senki más nem számolhat be az élők közül. A szó szerint idézett anekdoták, szájhagyomány útján fennmaradt történetek hű leírása pedig csak tovább gazdagítja az amúgy is lendületes, fordulatos írást.

A pályázati anyag másik pillére a családtörténeti leírás mintegy vezérfonalát adó, rendkívül igényesen és precízen összeállított családfa, amely nem csupán az egyenesági leszármazási vonalakat, hanem az oldalágak tagjait (testvérek, unokatestvérek) is felfejti. Mindezzel nem csak a ma élő leszármazottaknak ad hiteles útmutatót saját őseik időbeli és térbeli elhelyezésére, de egy jelentős jászsági családról nyújt a helytörténet iránt érdeklődő kutatók számára is referenciaértékű adategyüttest.

A pályázati anyag harmadik alkotóeleme egy 102 oldalas fotókönyv, amely jeles fényképdokumentumok gazdag tárházát vonultatja fel, időrendben vizuálisan is ábrázolva a család történetét. E kötet, úgy gondolom, méltán kerülhet bármely családtag karácsonyfája alá, hiszen a gyerekekkel, unokákkal, dédunokákkal – különösképpen manapság – leginkább egy ilyen gazdag képi anyag révén tudjuk megszerettetni, megismertetni felmenőik életét, mindennapjait, jeles napjait. Mindezzel pedig szilárd gyökeret nyújthatunk számukra, amely megerősíti önismeretüket, önértékelésüket.

Ezúton is köszönjük Rózsának, hogy ilyen értékes, sőt példaértékű gyűjteménnyel gazdagította Városunk helytörténeti ismereteit. A teljes pályázati anyag bárki számára hozzáférhető és megtekinthető a Városi Értéktárban (5126 Jászfényszaru, Szentcsalád tér 12.; előzetes egyeztetés: Tóth Tibor: +36-57-660-800, +36-30-337-3336)

dr. Kiss Dávid Sándor

képek jegyzéke:

  • ábra: A Pályázó, Somlai Ferencné Ballagó Rózsa.
  • ábra: A Pályázó dédszülei, Ballagó Mátyás és Csikós Viktória, 1899.
  • ábra: A Ballagó család 1942-ben.
  • ábra: Ballagó Franciska és férje Bordás Béla. A háttérben Ballagó László, a Pályázó édesapja.
  • ábra: Balról jobbra: Ballagó Béla (a Pályázó nagyapja), Ballagó László, Ballagó Béláné sz. Kerek Margit (a Pályázó nagymamája), Jónás Aranka.