Ézsiás Lacinak
Ki a versek költője,
és mondani szereti,
az a lelkében tiszta,
és mindig át is éli.
Így élhetjük meg,
a sok szép gondolatot,
mik verseidből fakadnak,
és nekünk előadott.
Az életet tükrözik,
- búsak és vidámak,
néha ironikusak,
olykor lázadóak.
Legyél mindig hűséges,
a te szülőhazádhoz,
és a kedves sorokban
az Ars Poéticád-hoz:
„Vers a szivemben, szivem a versben,
Így élünk együtt, virágos kettesben,
Immár negyed százada sötétben,
Azért mégis csodás fényességben,
Mert szivemben kis gyertya minden vers,
Szeresd a verset, s te is fényre lelsz.”
Zárószóként, de nem utoljára:
Néhány nappal ezelőtt,
átlépted a hatvanat,
éltessen az Isten téged,
adjon neked sok erőt,
legyen béke a lelkedben,
a szivedben szeretet,
ezt kívánjuk mindannyian
kik régóta ismernek.
Ebből az alkalomból szeretettel
ajánlom Neked egyik versem gondolatát:
„Csak szív kell a jósághoz,
hogy egymáshoz jók legyünk,
- a jószándékot mindig
egymásban megleljük.”
2007. február 07.
Kedves Laci!
Zsámboki László költőtárs ezt a verset 60. születésnapodra írta,
gyorsan eltelt 15 év most a 75. születésnapod alkalmából szeretettel köszöntünk.
 |
 |
 |
 |
Fotó:
Ézsiás László 70. születésnapi köszöntése a városházán,
verses CD lemezének bemutatója
