Helytörténeti pályázónk Dorozsmáról

  A Kiss József Helytörténeti Kutatócsoport (KJHK) által meghirdetett pályázatunk díjazottjainak sorában jelen számunkban a holtversenyben második helyezést elért pályázók közül a kiskundorozsmai születésű Tóth-Gulyás Zoltán János urat és pályázati munkáját ismertetjük.

   Talán emlékszik a kedves Olvasó, hogy 2019 februárjában hírt adtunk a bajtársi településünk, Kiskundorozsma újratelepülésének 300. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségsorozatról (Mi Újság Fényszarun? 2019 márciusi szám). A szélmalmáról nevezetes község ma hozzávetőleg 15 000 főt számlál, de a török időkben teljesen néptelenné vált. Az újranépesedésre sokáig, egészen 1719 februárjáig kellett várni, amikor báró Orczy István bábáskodása révén nemes és vitéz Kálmán István vezetésével 23 jászsági (elsősorban Fényszaruról és Apátiról való) és palócföldi család (mindösszesen csupán 120 fő) vert tábort a dorozsmai domb körül, ott, ahol már évszázadokkal azelőtt is ősrégi templom állott. A megérkezettek között volt Kálmán Ádám is, Kálmán István kiskorú gyermeke, aki pályázónk, Tóth-Gulyás Zoltán János egyik ősapja volt.

   Tóth-Gulyás Zoltán János 1965-ben született Szegeden. 1983-ban a Déri Miksa Szakközépiskolában végzett gépész, lakatos, forgácsoló szakot, később pedig hegesztő tanfolyamot. A végzést követően a kiskundorozsmai József Attila Mgtsz.-ben helyezkedett el. Határőri szolgálatából való leszerelését követően nem sokkal, 1988-ban vette feleségül Balogh Tündét. 1991-ben született meg Zoltán nevű fiuk, aki fotográfus, ugyanakkor a mórahalmi papírüzemben üzemvezető.

   1992-ben a tsz felbomlását követően biztonsági őri tanfolyamot végzett, és fegyvervizsgát tett. Új foglalkozásában több cégnél, majd a szegedi bíróságon is szolgált. 1994-óta végrehajtói tevekénységet folytat megyei szinten, a ranglétra minden fokát bejárta, jelenleg Hódmezővásárhelyre nevezték ki, mint végrehajtó jelölt. Hobbija a horgászat, amelyben országos szinten is elismert fogásokkal is büszkélkedhet. Ehhez kapcsolódóan horgászattal kapcsolatos használati tárgyakat gyűjt. Megszállott lokálpatrióta, igyekszik magát régi tárgyakkal, szerszámokkal, köztük családi ereklyékkel körülvenni. A családfakutatásba hosszú vágyódás után három éve vágott bele.

   A pályázati anyag digitális úton érkezett be hozzánk. Tartalmaz egy hatalmas méretű (kinyomtatva 25 m-t is meghaladó), kézzel írott családfát és egy fotókkal illusztrált leírást a pályázó jeles őseivel kapcsolatos anekdoták, visszaemlékezések gyűjteményével. Az anyagból világosan kiderül, hogy a lelkes adatgyűjtés, a kutatás még javában folyik, így annak felderítése is, hogy a pályázó pontosan mely ősei származ(hat)tak Fényszaruról. Ám a fényszarusi leszármazás tényéhez nem sok kétség férhet a felmenők családnevei (Ocskó, Fekete, Pintér stb.) láttán.

   A családfa a maga nemében rendkívüli. Kézírással, szép, egységes betűkkel vetett gigantikus leporelló, amelyen fentről lefelé haladunk a fiataloktól az egyre régebbi ősök felé. Külön érdekessége a családfának, egyrészt, hogy sok szálon tíz generációra is visszavezeti a felmenőket, másrészt, hogy a szépszülők felmenőit szokatlan, de nagyon eredeti módon „bronz-szülők”, „ezüst-szülők”, „arany-szülők”, „platina-szülők” stb. elnevezéssel, a házastársakat pedig „tata” és „mama” névvel illeti. Mindenhol gondosan szerepelnek a születési, halálozási és házassági dátumok.

   A családtörténeti leírás szellősen, fotókkal és családtörténeti dokumentumok szkennelt példányaival gazdagított formában, könnyed stílusban emeli ki az egyes nagy-, déd-, és ükszülők életeseményeit, jól megvilágítva jellemüket, életmódjukat, elhelyezve az olvasót a vonatkozó történelmi korban. A teljesség igénye nélkül kiemelnénk néhány színes szösszenetet a gyűjteményből:

   A pályázó anyai dédnagyapja, Kónya Sándor megjárta az I. világháborút. Miután átélte a legborzalmasabb isonzói ütközeteket, orosz fogságba került. Az ott szerzett orosz tudása a második világégés idején is kisegítette. Fennmaradt róla, hogy „mindennap elsétált a templomba, de előtte a kocsmába be kellett menni, hogy a 20 fillérest felváltsa két 10 filléresre, mert csak 10 fillért dobott be a pörsölybe. Persze a kisfröccs volt a lényeg, a pénzváltás az alibi.”

   Az apai nagyapa, Tóth-Gulyás Mihály, a második világháborúban szolgált. Első fiúgyermeke születéséig úgy tudta, Gulyás a vezetékneve, ám fia bejegyzésekor a „plébános akkor mondta neki, hogy «Te Miska, te nem Gulyás Mihály vagy, hanem Tóth-Gulyás Mihály»”. Az ’50-es években egyetlen apró, de vigyázatlan elszólása miatt „elvitte a nagy fekete autó, rendszerellenes izgatás vádjával.” Börtönbüntetésre ítélték, házának felét elkobozták, és évtizedeken keresztül minden nap mennie kellett jelentkezni a helyi rendőrőrsre. A több ív terjedelmű jelentkezési igazolások máig fennmaradtak a család birtokában.

   Dudás János, a pályázó apai dédnagyapja meglehetősen kistermetű, de annál inkább nagytörvényű ember lehetett. „Fogatos, fuvaros ember volt. Amikor jött haza és befordult az utcába azt kiabálta a bakról, hogy «Nyisd a kaput Pintér Ágnes (a felesége), mert jön az Isten!». Mindenben ki kellett szolgálni. Valószínűleg örökölte ezt a modort, mert a felmenői is így éltek. Idős korára aztán megszelídült. Szinte az összes idejét a konyhában lévő ágy szélén ülve, pipázva töltötte el.”

   Tóth-Gulyás Zoltán János atyafink pályázati anyaga jól példázza azt, hogy a családtörténeti kutatás sosem magányos tevékenység. Pályázónk külön köszönetét fejezi ki Pócsai György kántor úrnak a hathatós segítségéért, valamint a püspök úr és helyi plébános úr, Gordos Ferdinánd hozzájárulásáért. Továbbá említeni kívánja Hajdú Géza művelődési ház igazgató, és Vass József, szélmalomgondnok készségességét. Tóth-Gulyás urat őseinek szálai Fényszarura vezették. Községünkben elsőként Tóth Tibor sietett önzetlenül a segítségére, amely révén felfedődött, hogy atyafinknak a Kálmán családbeli ősei egykor valóban településünkről származtak Dorozsmára. Ezúton is további sikeres és érdekfeszítő kutatást kívánunk Tóth-Gulyás úrnak, és reméljük, hogy további, immár fényszarusi ősökkel gazdagíthatja családfáját, családi legendáriumát!

Kiss Dávid Sándor

Fotók:

1. ábra: A Pályázó, Tóth-Gulyás Zoltán János, amint pályázatán dolgozik
2. ábra: A Pályázó anyai dédnagyapja, Kónya Sándor
3. ábra: A Pályázó apai nagyapja, Tóth-Gulyás Mihály
4. ábra: Kálmán Ádám házassági bejegyzése a dorozsmai anyakönyvben 1734-ből
5. ábra: Orczy István levele Kálmán István főbíróhoz 1721-ből