A helytörténeti pályázókról szóló sorozatunk előző részében a kiskundorozsmai második helyezett Tóth-Gulyás Zoltán Jánost mutattuk be. Vele holtversenyben szintén második helyezést ért el a budapesti Akadémiaújtelepen élő Berze Lászlóné Tusor Viktória, a FÉBE tagja.
Vityuka – ahogy mi hívjuk őt – valójában hosszú évek óta gyűjtögeti szorgalmasan a településünkkel kapcsolatos ismeretanyagot, valamint családi fotóit, amelyeket rendíthetetlen naprakészséggel rendez be meglehetősen terebélyes albumába. Bár értesült a pályázati lehetőségről, a mély elhatározás, hogy gyűjtését benyújtása és ezzel közreadja azonban mégsem érett meg benne, hiszen szerénysége, visszahúzódó természete el-eltántorította ettől. Azonban mikor a községünk tanyakutatása kapcsán találkoztam vele személyesen – két koronavírus-járványhullám között – feltétlen bátorításba részesítettem, hogy mindenképpen rendez össze munkáját, azzal, hogyha szükséges, akkor még a jelentkezési határidőt is meghosszabbítjuk. A támogatás nem volt hiábavaló, a vaskos anyag digitálisan is és dossziéba rendezve is időre megérkezett elbírálásra.
Röviden a Pályázóról az ő saját tollából: „Azon emberek egyike vagyok, akik még elmondhatják magukról, hogy Jászfényszaru szülöttei... Tusor István és Rusai Viktória második gyermekeként láttam meg a napvilágot 1947. februárjában hatalmas pelyhekben hulló havazás közepette! Csodálatos szüleim voltak, csodálatos gyermekkort hagytam magam mögött. Az általános iskola befejezése után a hatvani Bajza József Gimnáziumban tanultam tovább, itt érettségiztem 1966-ban. A tanári pálya nagyon vonzott, de ez sajnos nem teljesült... 1967-ben menten férjhez, a kereskedelemben helyezkedtem el. Három évet dolgoztam a Szivárvány Áruház üzletében. Majd a Mezőgép Vállalatnál vállaltam munkát, és ezzel egyidőben az akkor Közgazdasági Technikumnak nevezett iskolát végeztem el. Képesített könyvelő, vállalti tervező és statisztikus végzettségről kaptam bizonyítványt. 
Könyvelőként dolgoztam és a pénztáros helyettese lettem. Majd 15 év után a Kossuth Nyomda pénztárosaként dolgoztam további több mint 21 évet, 2005. március 1-ig, nyugdíjazásomig. 1994-ben – férjemmel együtt – a FÉBE tagjai lettünk, rendkívül sok emlék, és élmény ért az eltelt évek során. A FÉBE felhívása adta az ötletet, hogy azt a keveset, amire még emlékszem a régmúlt időkről leírjam, és megőrizzük az utódoknak, hátha lesz, akit érdekel...”
A pályázati anyag összesen tizenkét egységből álló, sokrétű, kisebb részben általános hangvételű, de javában településünket érintő gyűjtemény alkotja. Az egyes részegységek néhány oldalas leírást és a tematikailag hozzá kapcsolódó, gondosan feliratozott fotóanyagot tartalmaznak. A részegységek röviden a következők:
1. A jászfényszarui Vegyesipari Kisipari Termelő Szövetkezet és a részben ehhez kapcsolódóan az Orion gyár történetével kapcsolatos momentumokat mutat be, néhány értékes csoportképpel egyetemben.
2. ’A bölcsőtől a sírig’ címet viselő egység különösen a temetkezési szokások konkretizált leírásával és a csatolt fotókkal képezi értékes részét a gyűjteménynek.
3. Az aratás és cséplés valamennyi mozzanatát gondosan leíró, a folyamat nevezéktanát részletesen ismertető anyag, melyet a Pályázó saját és más szerző által közrebocsátott fényképfelvételek gazdagítanak.
4. A gyűjtés egyik legértékesebb anyagrésze a Rusai család történetével foglalkozik (a Pályázó is Rusai leszármazott). A csatolt Rusai családfa és a vonatkozó gazdag fotóanyag a településünkön élő, vagy ide kötődő Rusaiak számra értékes és érdekes családtörténeti háttéranyagul szolgálhat.
5. Az előbbihez hasonlóan a Tusor családot bemutató anyagrész is több tucat fényképet foglal magába, valamint néhány anyakönyvi kivonatot is felsorakoztat. Az ide kapcsolódó családfa elkészítése még folyamatban van.
6. Vegyes gyűjtemény a településünkön rendezett szüreti bálokról, a Kolping mozgalomról, településünk háború előtti és utáni fotóiról, képeslapjairól, iskolai életképekről.
7. Két egymástól távoli téma kerül kifejtésre, egyrészről az évszázados eperfáink, melyek a két világháború közötti selyemhernyótenyésztés mementójául maradtak ránk; másrészt pedig a döngöltfal készítésének hagyománya kerül kifejtésre, kivitelezésének leírása aprólékos pontossággal, tervrajzokkal (Berze László tollából), és ehhez kapcsolódóan a Kiss József Helytörténeti Gyűjtemény döngöltfal kerítésének megújhodása.
8. 1953-61 általános iskolai évfolyam 40 éves évfordulója alkalmából (2001.06.09.) szervezett osztálytalálkozónak állít emléket, bemutatva a korabeli osztályképeket, ballagáskori felvételeket, a találkozó kapcsán született kiadványt, felsorolva osztálytársak és tanáraik nevei, a résztvevők visszaemlékező írásait.
9. Az első FÉBE Honismereti és Helytörténeti tábor (1996) rövid ismertetése és fotódokumentációja.
10. Berze László (a pályázó néhai hitvese) személyi anyaga, iratai, emlékei, fényképek munkából, családról
11. Külön kis szösszenet a postahivatalunk történetéről, mely emléket állít az elmúlt évszázad fényszari postaépületeinek, fotók és képeslapok bemutatásával.
12. Kerékgyártóné Filló Mónika szakdolgozata ’Vesszőfonás Jászfényszaru paraszti világában ’címmel (Magyar Művelődési Intézet, kosárfonó-oktatói szak, Bp., 2001); páratlan értékű, gazdagon illusztrált, 34 oldalas munka.
A záró gondolat erejéig pedig ismét visszaadnám a szót Vityukának: „Kívánom, hogy még nagyon sok évig legyen élményeket adó, közösségi élet Jászfényszarun és a FÉBÉ-nél. Ehhez kívánok sok erőt és egészséget!”
Kiss Dávid Sándor
Fotók:
- ábra: A Pályázó, Berze Lászlóné Tusor Viktória
- ábra: Az asztalos KTSZ csapata 1955. február 26.
- ábra: A Rusai család 1939 decemberében
- ábra: Feliratozott fotó Tusor nagymama (Lukács Erzsébet) ravataláról (1942.03.21)
- ábra: A Pályázó nagyapja, Rusai Imre, 1915
- ábra: Szüreti bál résztvevői, 1939 január
