„Apóka” elment
Szabó László emlékére

Nehéz a szavakat
összeszedni nekem,
mert jól ismertem őt,
már több évtizede.

- Kedves, jó kolléga,
munkatárs és jó barát,
hozzátehetem még,
- igazi sportbarát.

Munkáját szerető,
jól felkészült tanár,
magas volt „mércéje”,
- mi tudtuk igazán.

Tanítványait is
arra tanította,
szép szó erejével
mindig buzdította.

Emberséges volt a
beosztottjaival,
és nem élt vissza a
hatalmi jogával.

Családját szerető,
kedves és szigorú,
mindig céltudatos,
- nagy-nagy akaratú.

Igazi társas lény,
sokszor nagyvonalú,
önzetlen másokkal,
- soha nem öncélú.

Az örök álmodban,
majd mind megtalálod,
azt a sok jó embert,
kikhez szíved húzott.

Szeretett családod
téged sosem feled,
őrzik a te álmod,
- csendben, már nélküled.

„Az igazi ember eltávozik,
de a fénye megmarad.”
Dosztojevszkij

2007. július 18.

Szabó Laszlo