„Apóka” elment
Szabó László emlékére
Nehéz a szavakat
összeszedni nekem,
mert jól ismertem őt,
már több évtizede.
- Kedves, jó kolléga,
munkatárs és jó barát,
hozzátehetem még,
- igazi sportbarát.
Munkáját szerető,
jól felkészült tanár,
magas volt „mércéje”,
- mi tudtuk igazán.
Tanítványait is
arra tanította,
szép szó erejével
mindig buzdította.
Emberséges volt a
beosztottjaival,
és nem élt vissza a
hatalmi jogával.
Családját szerető,
kedves és szigorú,
mindig céltudatos,
- nagy-nagy akaratú.
Igazi társas lény,
sokszor nagyvonalú,
önzetlen másokkal,
- soha nem öncélú.
Az örök álmodban,
majd mind megtalálod,
azt a sok jó embert,
kikhez szíved húzott.
Szeretett családod
téged sosem feled,
őrzik a te álmod,
- csendben, már nélküled.
„Az igazi ember eltávozik,
de a fénye megmarad.”
Dosztojevszkij
2007. július 18.
