Határszemlén
Elhagytam a várost
gyönyörű időben,
terepjáró bringán
útra kerekedtem.
Megállok egy percre
karcsú Zagyvahídon,
nézem a szép határt,
majd utam folytatom.
A Körtvélyes mentén
az jutott eszembe,
ó, de sokszor jártam
mezítláb én erre.
Naplás és Felsőrét
amerre tekertem,
Angyalost, Bugyogóst
is útba ejtettem.
Réhelyt elkerültem,
Égésre sem mentem,
nem esett utamba,
csupán megemlítem.
Borjújárás felé
visszakanyarodtam,
és a Galgahídon
kicsit várakoztam.
Jól esett pihenni,
nézni a kis folyót,
úszkáló halakat,
és a vízisiklót.
Következő célom
a Halastó dűlő,
turai határig
messze elterülő.
A Homoktanyán át
a Kórésra mentem,
árnyas dűlőúton
énekelni kezdtem.
Kiszáradt Kórés-ér,
rajta kis hidakkal,
régen víz folyt benne,
most meg tele gazzal.
A Hosszúhát után
Székhalomhoz értem,
hol a hármashatárt
szemügyre vehettem.
Ott áll a fakereszt,
rogyadozó lábbal,
kereszten látható
szomorú Jézussal.
Nincs váza, sem virág,
csak a száraz kóró,
hívő embereknek
szemét nagyon bántó.
Kicsit elidőztem,
majd útnak indulok,
a Csonthalom lesz,
hol pihenőt tartok.
Régészek kutatták
e terület nevét,
ahol találtak is
egynéhány ereklyét.
A Tamusok hídján
lépésben haladok,
Virágoshalomról
sokat nem tudhatok.
Szépen csengő nevét
az őseink adták,
akik valamikor
virágzónak látták.
Nincs már messze ide
az Új szőlő útja,
hol harangláb állott,
meg néhány szép tanya.
Lakatlan lett az is,
-felszántott terület,
távol a várostól,
csendes itt az élet.
Útban Veresrétre
akácerdő mellett,
üde, jó levegő,
frissíti tüdőmet.
Néhány kihalt tanya,
méla gémeskúttal,
némán bólogatnak
hosszú ostorukkal.
Kissé távolabbra
a Sóstóra látok,
kiszáradt a vize,
itt-ott fehér foltok.
Békát keresgélő
gólyák sétálgatnak,
sűrű nádasokban
rigók hangoskodnak.
Néhány kilométer
amit már megtettem,
de Gyékényes után
sem veszítem kedvem.
Kopaszagyagosnál
sokat nem időztem,
a Nagyagyagosnál
kicsit körbe néztem.
Lipóczi lapostól
a Pereskúton át,
néhányzsáz méterre
van a Csányi határ.
A Csépelaposnál
megláttam a határt,
Fényszaru, Csány, Hatvan
hármas határát.
Ki sem lehet hagyni
a Simontó útját,
ahonnan belátni
az egész tábláját.
Harminckettes úton,
Vasút tanya után,
ott találom magam
a Bikahalomnál.
Vonat robogása
ütötte meg fülem,
vajon merről jöhet,
-fülemet hegyezem.
Bikát most sem láttam,
örültem is neki,
mehettem így tovább,
nem kellett hát félni.
Elrobog a vonat,
töltésen átmegyek,
a Ludas tónál
körbe tekingetek.
Keresem az utat
a Rókalyukakhoz,
nem találtam rókát,
csak örvényt az úthoz.
Közel a városhoz,
a Szőlők aljánál,
pihenek egy kicsit
a horgász-tavaknál.
Csordakút, Ószőlő,
a város peremén,
régen szőlőskertek,
most Samsung a helyén.
Szilfa és Kozmapart
az utolsó tábla,
ott a látogatót
régi kereszt várja.
Határszemle végén
örömmel nyugtáztam,
szülővárosomról
sok újat megtudtam.
2003. augusztus
