A Kis B. és Johancsik családok elkötelezett kutatója
A helytörténeti pályázók közül a harmadik helyezettek bemutatása van soron. Kis B. Gáborról nehéz elfogulatlanul írnom, hiszen egyrészt évek óta figyelemmel kísérem kutatásait, másrészt pedig többszörösen is rokoni szálak fűznek hozzá. Gábor, ahogy sokan mások, saját érdeklődésből fogott a mára már hobbivá érő családtörténeti kutatásba. Természetesen ő is a még élő idősek – köztük elsősorban édesanyja – kikérdezésével kezdte a múlt eseményeinek tanulmányozását, majd ahogy arra lehetőség nyílt, az online adatbázisok segítségével hozzálátott összeállítani a családfákat, a Kis B. családét, a Johancsikokét, a Szaszkókét, a Harangozókét, és más kapcsolódó ágakat is.
Kis Gábor 1964-ben született Jászberényben, de gyermekkora óta Jászfényszarun él. 1982-ben végzett az újszászi Közlekedési Szakközépiskola Autóforgalmi Ágazatán és autóforgalmi fuvarozási és szállítási ügyintéző szakképesítést szerzett. Dolgozott a helyi Orionban, majd másfél évig határőrként teljesített szolgálatot a soproni körzetben. Ezt követően 24 évet dolgozott a gödöllői Learban (Lear Corporation Hungary Kft.), ahol személyautókba szánt elektromos kábelkötegek gyártásában vett részt.
A pályázati anyag Gábor kutatásának pillanatnyi állását tükrözi, de bizton állítható, hogy jövőbeli munkája igen sok érdekes eredményt tartogat még. A gyűjtemény az évek alatt jónéhány értékes családi és települési vonatkozású fotódokumentummal gazdagodott. Számos fénykép, sőt levelezőlap, hivatalos dokumentumok maradtak fönn az első világháborút megjárt és olasz fogságba esett nagyapáról Johancsik Vencelről. Számomra külön érdekes, hogy a nagyapa apai nagyanyjáról (azaz üknagymama), az 1841-ben született Both Viktóriáról is maradt ránk két fantasztikusan beszédes fénykép az 1920-as évek legelejéről. De hasonlóan magával ragadóak a Szaszkó nagymama ifjú lánykori fotói is.
Ahogy az szinte minden gyűjtés gerincét alkotja, Gábor is nagy hangsúlyt fektetett a családfák felvázolására. Az általa összeállított Kis B. családfa a B. megkülönböztető nevet adó Kis Balázs szüleiig (1720-körülig) vezeti vissza a településünkön valaha élt összes Kis B. őst. A Gábor anyai felmenőit magába foglaló és eredendően elsősorban állattartással, legeltetéssel foglalkozó Johancsik család lajstroma jóval népesebb, szálai a hevesi Pusztavisznekre vezetnek vissza minket. Az elmondások és a fennmaradt adatok szerint az 1830-as évek táján e községből érkeztek gyalogszerrel a letelepülő Johancsik ősök, egy birkanyájat hajtva. Természetesen a fotók és az ősfa a családi legendárium puszta vázát alkotják. E vázat Gábor a felmenőkről összeírt hihetetlen mennyiségű történettel, anekdotával színesítve töltötte fel, és meséli el lelkes odaadással, bármikor is felmerülnek egy-egy beszélgetés kapcsán. E történetek közül ragadnék ki most párat a teljesség igényé nélkül, egyben azt is megvilágítandó, hogy milyen érdekes kincsekre is lel az ember a családtörténeti kutatás révén.
„Nagyapám (Johancsik Vencel) az első világháborúban az olasz fronton harcolt. Sebesülése is volt, a nyakán ment át a lövedék, az egyik oldalon bement, a másikon kijött, de úgy, hogy csak a vége látszott ki. Az orvos húzta ki harapófogóval. A lövészárokban pihentek, mikor ez történt. Csípést érzett a nyakán, megérintette a kezével, véres volt, megérintette a másik oldalon is, ott is véres volt. Ha akár egy milliméterrel odébb megy, nem élte volna túl, mivel a golyó éppen a nyelő- és légcső között ment el. A fiumei kórházban ápolták, majd ismét visszakerült a frontra, ahol 1918. november 4-én (a világháború végét jelentő fegyverszünet első napján!) fogságba került. Rómától keletre, a vicovaroi hadifogolytáborba került.” Gábor egyébként máig napig őrzi a nagyapja nyakán áthaladt lövedéket!
Érdekes kis adalék, hogy az amerikai kontinensen is élnek Johancsik leszármazottak. Johancsik József (sz.: 1851) és leszármazottai még a XIX-XX. század forduló nagy kivándorlási hullámai egyikével kerületek az Egyesült Államokba. József fia, István (sz. 1885) 1896-ban emigrált szüleivel. 1928-ban haza jött Magyarországra, látogatóba az itthon maradott rokonokhoz. Teljességgel váratlanul azonban idehaza utolérté a halál. A rokonságban „sokat emlegették, hogy látogatóba jött és meghalt.”
Gábor apai dédnagyanyja, K. Kovács Erzsébet (Kis B. Imre felesége), vagy ahogy férje után mindenki nevezte, Balázs nagyanya meglehetősen jómódú volt. A Lehel u. 2-ben volt a nagy háza (Gábor a gyerekkorából még őriz rajzot az 1860 körül épült házról). Az alábbi visszaemlékezést a Kis B. család más leszármazottai, köztük, Kis B. Ilona és idősebbik fia Sós Zsolt, valamint Kis B. Katalin is ugyanekképpen ismeri: „Balázs nagyanya otthon is mindig abban a fényes szaténkötényben volt, a földigérőben. Amikor mentünk hozzájuk, akkor kezet kellett csókolni neki, oszt úgy kellett köszönni, hogy „dícsértessék a Jézus Krisztus szép nagymama. Aztán fogta magát Balázs nagymama, és elzarándokolt Lourdes-ból Fatimába, gyalog (!). Aztán Jézus nyomában kiment Jerikóba, oda, ahol Jerikó falai leomlottak. Ez történt az 1910-es évek elején. Hajóval mentek el, akkor egy olyan ház árába került az út, mint, amiben akkor laktak. Oszt mondták neki a nagy gyerekei, mert hogy ugye volt a négy nagy fia, hogy „anyám ne menjen, hát majd valami baj éri”. Erre válaszolt, hogy „ó ugyan fiam, ahun rossz ember van, ott van jó is”. És Balázs nagymama megjárta Jerikót, és hozott onnan rózsatövet a Jézus lábanyomából. És idehaza megeredt a rózsatő, mindig mondták, hogy ez az Úrjézus lábatövétől van Jerikóból, abból a rózsatőből, amelynek ezer-meg-ezer éve van fakadása.”
Azt már nem tudjuk, hogy meg van-e még az a rózsatő Jászfényszarun, ami Jerikóból származik, és ezeréves tőről fakadt, de a történet maga kétséget kizáróan páratlan értékű, és hálával tartozunk a leszármazottaknak, hogy hűen őrzik emlékét.
(A csatolt fotódokumentumok egy részét Pethő Ferenc bocsátotta közre, nagyapjának, Fényszaru egyik első fotósának, Varga Istvánnak páratlan értékű hagyatékából.)
Kiss Dávid Sándor
Fotók:
- ábra: Both Viktória (1841-1923), a Pályázó üknagymamája (Varga István felvétele)
- ábra: Johancsik Vencel (1895-1968), a Pályázó anyai nagypapája (Varga István felvétele)
- ábra: Johancsik Péter (1881-1966) és Pethő Anna családja a századelőn
- ábra: Szaszkó Erzsébet (1899-1989), a Pályázó anyai nagymamája
- ábra: Johancsik Vencel itáliai fogságból küldött levelezőlapja 1919-ből
- ábra: Az amerikai emigrációból hazatért Johancsik István budapesti temetése 1928-ban (Varga István felvétele)
