A FÉBE tagok és érdeklődő helyi lakosoknak 1994. július 16-án az első egyesületi kirándulás a kirajzott településekre Jászkarajenő, Kiskunfélegyháza, majd Lakitelek érintésével Ópusztaszerre vezetett. Huszonnyolc évelteltével szervezeten ismét kirándulást hirdettünk őseink nyomába.
Augusztus 27-én kora reggel fel 7 órakor indultunk útnak és 122 km megtétele után érkeztünk meg Kiskunfélegyházára a Kiskun Múzeumhoz. Kiskunfélegyházát 1743-ban újratelepítették, a 286 család közül 73 család Jászfényszaruról érkezett. A két város 2018-ben testvérvárosi együttműködési szerződést kötött.
Az igazgató asszony Mészáros Márta fogadott bennünket és közös csoportkép készült a múzeum udvarán. A városházához sétáltunk, a délutáni esküvő miatt a több mint 110 éves lépcsőket vörös bársony szőnyeg díszítette. A régi városháza helyére 1909 és 1911 között toronnyal is díszített szecessziós stílusban épített új városháza került. Melynek 200 fős díszterme nagyságánál fogva alkalmas volt a nagylétszámú városatyák ülésezésére. Ma is itt üléseznek a képviselők, de házasságkötéshez, konferenciák megtartásához, kulturális eseményekhez is használjak a termet.
A díszteremben látható Kossuth Lajos és Holló Lajos nagyméretű állóalakos portréja. Dr.Holló Lajos (1859-1918) Kiskunfélegyháza szülötte, magyar újságíró, politikus - parlamenti képviselő, 1906-tól a város díszpolgára.
A városházától séta keretében a Kiskun Múzeum Petőfi Sándor Emlékházhoz érve idegenvezetőnk Mészáros Márta több köztéri alkotás és épület történetét mesélte el. Petőfi Sándor (1823-1849) apja, Petrovics István, megyeszerte bérelt házat, mészárszéket, 1824-30 között. A mai Petőfi Sándor u. 7. szám alatti telken álló vályogfalú nádtetös ház adott otthont a családnak. Petőfi Sándor itt töltötte kora gyermekéveit, melyet az egykori Petrovics-portán álló kőépület falán ma emléktábla hirdet. A költő gyermekkori lakásául szolgáló házat 1840-ben lebontották, helyén a múzeumi célokat szolgáló épületben az állandó kiállítás Petőfi Sándor és korának helyi vonatkozású emlékeit mutatják be.
A Petőfit és korát bemutató szobák után a félegyházi Petőfi kutató, Fekete János helytörténész emlékszobáját, Bodor Miklós, Dulity Tibor és Szántó Piroska festő- és grafikusművészek, Morell Mihály festő, szobrászművész és Faragó József fafaragó művész kiállított alkotásait is megnéztük.
12 órára már utunk következő állomására Mórahalomra érkeztünk, a Platán Panzió és 4-es Vendéglőbe. Itt erőt gyűjtve a további programokhoz elfogyasztottuk a háromfogásos ebédet.
Fodor István múzeumpedagógus, történész már várt bennünket az Ezer év parkja bejáratánál és 90 perc alatt végig vezetett bennünket a szabadtéri kiállítóhely kéthektáros területén. A történelmi Magyarország építészeti szimbólumait, történeti emlékeit foglalja magába a park. Templomok, várak, paloták valamint kastélyok és műemlékek váltak élő közelségben a régi idők emlékeivel ismerkedtünk meg 1:25-ös méretarányú makettek formájában. A szabadtéri tárlatvezetőtől az építményekhez kapcsolódó személyekről sok új és érdekes információt hallhattunk.
Kirándulásunk harmadik állomása a Szegedhez tartozó Kiskundorozsma volt. A törökök kiűzése után 1719-ben Dorozsmát 23 jászcsalád Jászapátiból és Jászfényszaruból telepítette be. Mint legkedvesebb rokont úgy vártak már bennünket Deli Julianna tájházvezetője és Komáromi Csaba helytörténész és csapata a Kiskundorozsmai Tájháznál.
A főtéri séta során a helytörténész idegenvezetőnk köztéri alkotások történetét mondta el. Esküvő miatt a 200 éves a Keresztelő Szent János-templomba, amely neoklasszicista stílusban épült bemenni nem tudtunk, viszont láthattunk egy dorozsmai esküvői menetet. A II.Világháborús emlékműnél sok azonos családnevet olvashatunk, mint jászfényszarui emlékművön is szerepel.
Kirándulásunk utolsó óráit Dorozsma központjában, az ősi dorozsmai domb mellett egy közel 300 éves kultúrának emléket állító a Dorozsmai Tájház és nagygazdaházban töltöttük A helyben gyűjtött ritka tárgyi és szellemi értékek a XVII-–XX. század paraszti és nagypolgári életébe vezetett vissza bennünket. A magángyűjteményből 2017. júniusától Dorozsmai Tájház és Helytörténeti Gyűjtemény lett, a gyűjtő és tulajdonos Deli Albinnak köszönhetően. A családfőt felesége Deli Julianna és két fiuk Alex és Alen segítette. Az elmúlt év novemberében Deli Albin váratlanául, erejének teljében elhunyt. Az özvegy és fiai próbálják pótolni a pótolhatatlant és fáradhatatlanul viszik tovább a gyűjtemény gyarapítását, gondozását. Ennyi mindent és ennyifélét egy helyen úgy gondolom, még nem látunk kirándulásaink során. A nagypolgári ház elő múzeum, a mindennapi életnek nyoma nem látható, minden odaillik és muzeális értek, pedig a háziak ott töltik mindennapjaikat, ott élnek. Csoportunkat a Deli család vendégül látta, pogácsa és italok kerültek az asztalra, melyet ezúton is köszönünk. Kikísértek bennünket az autóbuszhoz és viszontlátás Jászfényszarun köszönéssel búcsúztunk tőlük. Megjegyzem 2018-ban a Jászok Világtalálkozóján a Dorozsmaiak is itt voltak Jászfényszarun.
Este 21 órára feltöltődve, új ismeretekkel gyarapodva érkeztünk haza.
 |
 |
Kép és szöveg: Tóth Tibor
1./ Csoportkép a Kiskun Múzeum udvarán
2./ A városháza Dísztermében a csoport egy része Mészáros Márta tájékoztatóját hallgatja
3./ A Petőfi Sándor Emlékházban egy terem részlete
4./ Ezer év parkjában – a Temesvári Barokk Palota
5./ Dorozsmai Helytörténeti Gyűjtemény – konyhai részlet I.
6./ Dorozsmai Helytörténeti Gyűjtemény – konyhai részlet II.
7./ Dorozsmai Nagypolgári házban – szalon részlete
