Sorozatunkban a tanítóink emlékére 2022. szeptember 3-án rendezett ünnepségen, az elmúlt tízévben elhunyt tanítókról, tanárokról, óvónőről elhangozott visszaemlékezése-ket tesszük közzé szerkesztett változatban. A „halhatatlanok” olvasókönyv bronzlapja-ira a vésés és az emlékezés sorendjénél az intézményhez érkezés éve került figyelembe véve.
Tóth Tibor helytörténész, a FÉBE elnöke kutatásai, hozzátartozók adatai alapján emlékezett Nagy Márta, Dr. Bitter Istvánné, Zsámboki Bertalanné, Görbe Emánuelné és Lakatos Marcella pedagógusokra.
Nagy Márta Jászfényszarun 1925-ben Nagy Bertalan községi jegyző és Hunyadi-Búzás Emma szülők gyermekeként született. Iskoláit Jászfényszarun, majd az Egri Angol Kisasszonyoknál végezte a rend feloszlatásáig. Tanítóképzőt végül a Jászberényi Állami Népiskolai Tanítóképző Intézetben végezte el, ahol 1945 nyarán jeles eredménnyel képesítőzött.1945. szeptember 1-től három tanévet a Jászfényszarui Római Katolikus Általános Iskolában tanított.
1948-ban Budapesten kötött házasságot Felsőbényi Jánossal, akinek tisztviselő volt a foglalkozása. Így került 1948. szeptember 1-től Budapesten Csillaghegyre tanítani egy év után a VI. kerületi Vörösmarty utcai Általános Iskolában 31 évet nyugdíjazásáig tanított. Alsó tagozatos kisgyermekeket, aktív pályájának utolsó éveiben a felső tagozatos diákokat környezetismeretre, technikai ismeretekre tanított. Egész életét a gyermekszeretet jellemezte.
1985-ben maradt özvegyen. 2013. február 7-én halálozott el.
Leszármazottai leányai, unokája, dédunokái Budapesten élnek, és gyakran látogatnak haza Jászfényszarura a nagyszülők valamint a rokon Hebrony család "sírjaihoz".
Dr. Bitter Istvánné Lévai Ilona 1924-ban Budapesten született. Férje fogorvosnak került Jászfényszarura, felesége 1947-ben kezdett a Római Katolikus Általános iskolába, majd jogutódként az Állami Általános Iskolába tanítani. Az orosz nyelv bevezetése után, átképzéssel orosz nyelvet oktatott. Férje áthelyezésével, 1952-ben az Ő tanítói munkaviszonya is megszűnt. Hévízgyörkön élt, 2014 évben hunyt el.
Zsámboki Bertalanné Győri Etelka – Győri Imre és Pető Erzsébet – szülők gyermekeként Jászfényszarun, született. Jó- és szolgalmas tanuló volt az elemi iskolában. Szülei taníttatták és a Jászberényi Tanítóképzőben 1949-ben tanítói képesítést szerzett. Közben férjhez ment Zsámboki Bertalan okleveles könyvelőhöz, aki szintén Jászfényszarun született és lakott.
A feleséget a helyi Állami Általános Iskolába 1949. szeptember 25-től nevelőként alkalmazták. Jászfényszarun nyolc tanévet tanított, diákjai szerették, tisztelték.
A család Budapestre költözött, áthelyezéssel 1957. március 1-től, nyugdíjba vonulásáig ott folytatta oktató-nevelői hivatását.
A házasságukból egy leány, egy fiúgyermek született, akik két-két unokával ajándékozták meg szüleiket.
A családnak mind végig megmaradt a kapcsolata a szülőfölddel. Nyugdíjasként sok időt töltöttek a Széchenyi utcában a Győri szülők által megépített szép- polgári házban. A férj elhunyta után sokszor Etelka néni még 90 évesen is hazalátogatott a kertesházba.
Ez évben hunyt el. Budapesten a Bartók Béla úti Szent Gellért urnatemetőjében helyezték örök nyugalomra.
Görbe Emánuelné Bartus Ilona Gimesbükkön 1931-ben született. Férjével együtt 1950-ben került Jászfényszarura a Homok-tanyai és Vasút-tanyai iskolákba tanítani. Két tanévet tanítottak itt majd Jászboldogházára kerültek. A férj neve 2002-ben már felkerült a bronzlapok egyikére. A feleség Szolnokon 2019-ben hunyt el.
Lakatos Marcella Jászberényben 1930-ban született. A gyakorló éves tanárként 1954 júliusában került Jászfényszarura, földrajzot és rajzott tanított. A második tanévben 1956. január 1-el Balassagyarmatra helyezték. Szolnokon Szakali Miklós Antalné ként 2017-ban hunyt el.
Basa Éva, nyugalmazott nevelőszülői tanácsadó, a Jászfényszaruért Alapítvány kurátora, mint tanítvány szólt Kohári András tanítóról, aki négy évtizeden át végzett nevelő, oktató munkát Jászfényszarun.
1969. szeptember elseje éppen hétfőre esett. Első nap az iskolában, tanító bácsink lett. Nem volt gyakori abban az időben sem. Kohári Andrásnak hívták a fiatal tanítót. Több, mint 30-an voltunk mi nebulók. A fiúiskola jegenyesorának egyik fájánál álltunk sorba, onnantól mindig. Kedves hangja még itt cseng a fülemben 53 év távlatából. Valószínűleg énekből nem volt magával elégedett, mert az órákat mindig Marika néni, a felesége tartotta. Az első napokban fészkeket rajzoltunk… és szépen, komótosan elkezdtük az i betűvel. Kórusban: i, í, i, í… Lassabban haladtunk, és máig tudunk olvasni. Sőt, értjük is. Napi 4 óránk volt, szombaton is jártunk iskolába, voltunk délelőttösök és délutánosok, heti váltásban. Én sohasem voltam napközis. A 2. osztályra átkerültünk a lányiskolába, majd egyszer csak az új iskolában találtuk magunkat, 3. osztálytól Zsámboki Lászlóné Ducika néni kezei alatt.
Két epizód mélyen bennem maradt. Egyszer a barátnőmmel rászoktunk arra, hogy riszáltuk a szoknyánkat. Óra elején is ezt csináltuk éppen, „Osztály vigyázz!” alatt, amikor tanító bácsi kérte a többieket, hogy üljenek le, és mi csináljuk tovább… tovább… még… Hamar alább hagyott a lelkesedésünk… Máskor meg kellemetlen helyzetbe hoztam, szülői értekezlet témája volt, hogy a tanfelügyelő előtt megkérdeztem, miért kell szépen írnunk, amikor ha nagyok leszünk, úgyis csúnyán fogunk… Kezelte a csodás kérdésemet… de nem jött jól, gondolom.
Felnőttként is gyakran beszélgettünk, leginkább a mindennapokról, a társadalmi változásokról, az egészségről.
Ha rágondolok, a nyugalom, a szeretet, a kedvesség fogalma jut eszembe.
Egyszer valaki azt mondta, hogy a Kohári házaspárnál nem esik hangos szó. Elég, ha ránéztek a gyerekekre, azok csöndben maradtak, ha éppen arra volt szükség. Ezt egészen biztos, hogy csak elkötelezettséggel, hittel és még több szeretettel lehetett elérni.
Tóth Tibor
Fotó:
1./ Az emlékező Tóth Tibor helytörténész Fotó: Glonczi Rudolf
2./ Nagy Márta tanító – 1946 Városi Értéktár
3./ Zsámboki Bertalanné tanító – 2001 Városi Értéktár
4./ Az emlékező Basa Éva, nyugalmazott nevelőszülői tanácsadó, a Jászfényszaruért Alapítvány kurátora Fotó: Glonczi Rudolf
5./ Kohári András – 2013 Városi Értéktár
