febe fejlec lekerekitett

Halottak napján

Harang szól a temetőbe,
Halottaink emlékére.
Szólítanak szeretteink,
Találkozzunk mi itt megint.

Virágok közt gyertya-világ,
Bús, szomorú embervilág.
Békén, csendben beszélgetve,
Halottaink emlékét idézve.

Virágszagú temetőben,
Sok-sok ember merengően.
Ugyan mire gondolhatunk?
Emlékek közt lapozgatunk.

Értelmetlen sok-sok halál,
 Vajon kire, mikor talál?
Eljön egyszer majd az idő,
Számot adunk életünkről.

Gyertyaszálak lassan fogynak,
Az emberek is elindulnak.
A szerettek emlékeit,
Mind megőrzik a holtukig.
1990. október

Krizantén

Fotó: Krizantém