Halottak napján
Harang szól a temetőbe,
Halottaink emlékére.
Szólítanak szeretteink,
Találkozzunk mi itt megint.
Virágok közt gyertya-világ,
Bús, szomorú embervilág.
Békén, csendben beszélgetve,
Halottaink emlékét idézve.
Virágszagú temetőben,
Sok-sok ember merengően.
Ugyan mire gondolhatunk?
Emlékek közt lapozgatunk.
Értelmetlen sok-sok halál,
Vajon kire, mikor talál?
Eljön egyszer majd az idő,
Számot adunk életünkről.
Gyertyaszálak lassan fogynak,
Az emberek is elindulnak.
A szerettek emlékeit,
Mind megőrzik a holtukig.
1990. október
Fotó: Krizantém
