Sorozatunkban a tanítóink emlékére 2022. szeptember 3-án rendezett ünnepségen az elmúlt tíz évben elhunyt tanítókról, tanárokról, óvónőről elhangozott visszaemlékezése-ket tesszük közzé szerkesztett változatban. A „halhatatlanok” olvasókönyv bronzlapja-ira a vésés és az emlékezés sorendjénél az intézményhez érkezés éve került figyelembe véve.
Czeglédi Lászlóné nyugalmazott helyi postahivatal vezetője, a FÉBE tagja írt emlékezést egykori osztályfőnökéről Pető Istvánné Borbély Magdolna Erzsébet tanárról. Váratlan betegsége miatt gondolatait Botkáné Sárközi Ildikó, a IV. Béla Katolikus Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola igazgatóhelyettese olvasta fel.
Pető Istvánné Borbély Magdolna Erzsébet, Hatvanban született 1934-ben Borbély István postatávírász és Bálint Erzsébet mesterleveles női szabó gyermekeként. Iskoláit is Hatvanban végezte. A Bajza József Gimnáziumba 1952-ben érettségizett. Majd felvételt nyert a budapesti Apáczai Csere János Pedagógiai Főiskolára, ahol 1955-ben matematika-kémia szakos tanári diplomát kapott. 1954 szeptemberétől szakmai gyakorlatát tanárjelöltként, majd tanárként a jászfényszarui általános iskolába dolgozott 1981 évben történt nyugdíjazásáig.
A házassága hozta őt Jászfényszarura. Férjével, Pető Istvánnal a gimnáziumban ismerkedtek meg, ahol osztálytársak voltak. 1954 karácsonyán kötöttek házasságot.
Kollégáival nagyon jó kapcsolatot ápolt, tanítványait szerette, azok szüleit tisztelte. A felnőttek esti iskolájában is elkötelezetten tanított, ha kellett külön is segítette tanítványait.
A diploma kiállításának 50. évfordulójára 2008-ban Aranyoklevelet kapott, majd a 60. évfordulóhoz kötődő Gyémántoklevelét 2015-ben vehette át otthonában, mert hosszan tartó betegsége mozgásában korlátozta.
Családjára mindig büszke volt, mindenkit inspirált ösztönzött, támogatott. Megérte unokája és dédunokái megszületését. 2016-ban hunyt el, a jászfényszarui Szent Kereszt temetőben nyugszik.
1961-ben lettem felső tagozatos és Magdika néni volt az osztályfőnököm négy éven át, számtan-mértan és rajzot tanított nekünk. Mint fiatal tanárnő és fiatal anyuka, féltő gonddal nevelt mindnyájunkat. Próbálta velünk megszerettetni a számok világát, ami akkor bizony nagy kihívást jelentett nekünk, nebulóknak, de a tanárnőnek is. Könnyebb volt viszont a rajzolás művészetét megszeretnünk. Osztálya tanítványait egytől-egyik szerette, tisztelte, mindenkiben látta az értékeket!
Magdika néni! Köszönöm, köszönjük a törődést, a türelmet, a szeretetet, a megértést, a biztatást s hogy sok mindenre megtanított bennünket, az élet iskolájába is járhattunk. Köszönjük a kirándulásokat, a beszélgetéseket, a múzeumlátogatásokat és a történelmi kalandozásokat.
Több mint 10 éve, a 2011. augusztus 27-i osztálytalálkozónk alkalmával, itt ezen a helyen megkoszorúztuk ezt az emlékművet és utána – titokban előkészítve, meglepetésként – meglátogattuk Magdika nénit is a házában. A találkozó nagyon jól sikerült, mindenkinek nagy örömet okozott, hosszan beszélgettünk a 46 év alatt velünk történt eseményekről.
Osztályfőnökünk emléke örökké élni fog a szívünkben, ahogyan ez a bronzkönyv lapjai is kegyelettel őrzi a tanítóink nevét.
Nagy Károlyné Rékasi Erzsébet, Jászfényszaru szülötte, a volt Winkler-Homok tanyai iskola diákja, nyugalmazott Új-Hatvan-i általános iskolai igazgatója, aki 1956 és 1964 között tanított településünkön, egykori kollégájára emlékezett.
Kovacsik Éva 1956-ban a Jászberényi Tanítóképzőben végzett, itt kapta meg a tanítói képesítést. Első munkahelye ugyanebben az évben a Jászfényszarui Általános Iskola alsó tagozatos osztályban kezdődött. Saját kérésére 1957 áprilisában Hatvan város I. sz. Általános Iskolába áthelyezzék tanítói állásba, ahol nyugdíjazásáig igen magas fokon végezte az oktató-nevelői munkát.
Házasságot kötött Novák István mérnökkel. Egy fiú gyermekük született. Sajnos házasságuk hamar véget ért, Éva nagyon fiatalon özvegy lett. Egyedül kellett nehézségeivel megbirkóznia, de az elkezdett oktató-nevelőmunkát tovább folytatta. Volt igazgatóhelyettes, alsós munkaközösségvezető, de munkásságának a gyümölcsét leginkább az 1-2. osztályokban érezte.
Eredményes munkáját több kitüntetéssel ismerték el. Nyugdíjas korában családja közelébe, Hódmezővásárhelyre költözött. Itt érte a halál, 76 évesen 2012 októberében. Hatvan városában, a férje mellé temették.
Tóth Tibor
Fotó:
1./ Pető Istvánné Borbély Magdolna Erzsébet 1955. Fotó: Családi archívum
2./ Nagy Károlyné Kovacsik Éva emlékére helyezi el rózsaszálat Fotó: Glonczi Rudolf
