Várhatóan karácsonyra a Hevesi Műhely Kulturális és Köznevelési Folyóiratában az „Életutak” rovatban dr. Harangozó Imre élettörténete, Heves városában megélt tapasztalatainak összegzése jelenik meg.
A visszaemlékezést Balogh Péter tanár A/4-es nagyságú 15 oldal terjedelemben szerkesztette. A rangos folyóirat 1991-től többségében negyedévente jelenik meg, térségi színtű kitekintéssel. Felelős szerkesztő Szűcs László, a kiadó Heves Város Önkormányzata.
A Harangozó orvos házaspár Heves megbecsűt és elismert polgárai voltak, néhány éve Budapestre gyermekeik közelébe költöztek.
Dr. Harangozó Imre sebész főorvos 2005-től, feleség dr. Szenzenstein Adrienne gyermek szakorvos 2000-től „Pro Urbe Heves” díj birtokosai.
A nyugalmazott főorvos édesapja Harangozó Imre (1910-1998) korosztályának egyik legaktívabb közösségi embere volt. 1994-ben elsők között kapta meg a település önkormányzatától a Jászfényszaruért emlékérem kitüntetést. „Az alma nem esik messze a fájától” állapítja meg a közmondás. A fia nem csak nevét örökölte édesapjától hanem, a közösségért végzett munka szeretetét is.
Élete nagy részét Hevesen élte, ott dolgozott, de soha nem feledte el a szülőföldet, Jászfényszarut ahol 1936-ban született. Figyelemmel kísérte településünk életét, és amint lehetősége nyílt, a város avatón 1993. április 2-án tagja lett a Fényszaruiak Baráti Körét előkészítő bizottságnak.
A FÉBE alakuló ülésén 1993. október 30-án elnökség tagjává választották. Huszonhárom évig volt elnökségi tag, 2016-ban a közgyűlés munkájának elismeréseként „Örökös Elnökségi Tag” címet adományozott részére. Az egyesület munkáját nagy tapasztalatával és javaslataival segítette.
2011-ben megkapta a FÉBE legmagosabb elismerését az „Örökös Egyesületi Tag” kitűntető címet, és a velejáró díszoklevelet és 90 mm átmérőjű 5 mm vastagságú az egyesület címerét ábrázoló, díszdobozban elhelyezett bronzplakettet.
Egy kis ízelítő a gimnáziumi évekről írt visszaemlékezésből:„Szüleim: édesapám Harangozó Imre és édesanyám Rusai Rozália. Iskolás koromban elhatározták, hogy gimnáziumba fogoknak beíratni, így kerültem több társammal 1947-48-as tanévben Gödöllőre a Premontrei Gimnáziumba. A Rendet 1948 nyarán feloszlatták. Óbudára az Árpád Gimnáziumba kerültem, kedves tanárom dr. Beresztóczy György magyar szakos tanárom volt.
1950-ben, összállították a kuláklistát, melyre nagymamám tévesen rákerült, így várnom kellett kb. 2 hónapot, mire nagymamám nevét törölték a listáról, és a jászberényi Mikszáth Kálmán Gimnáziumba (1946-1949 és 1956-tól Lehel Vezér Gimnázium) felvettek. Szüleim ekkor már Jászfényszarun, a Vasút Tanya 84. szám alatt éltek. Kerékpárral kellett utaznom Jászfényszarura (napi 11 km) föld- és gödrös, köves úton, hogy a 7 órakor induló buszhoz odaérjek. Novemberben reggel 6 órakor, még sötét volt, a szél mindig szemben fújt és az eső is akkor esett, amikor kerékpáron ültem.
Este 4 óra körül értem haza a tanyára, gyakran éhesen, sokszor fáztam. Villanyunk nem volt, petróleumlámpa fényénél tanultam, szüleim már aludtak, amikor a lámpát eloltottam.
Kedvenc tanárom Simon András magyar szakos tanár volt, de kedveltem Sáros András matematika szakos tanáromat is, aki osztályfőnököm is volt. Simon tanár úr sok verset feladott megtanulni, ez segített a helyes magyar beszéd elsajátításában…”
(Az 1953/54-es tanévben a Hatvani Bajza József Gimnáziumba járt, mert oda jobb volt a tanyáról a közlekedés és ott érettségizett.)
A fiúból orvos lett: „…Az Arany János utcában volt az albérletem, diákszállót a hatodévesek nem kaphattak. A szobám fűtetlen volt, két dunyhával takaróztam, naponként a kórházakban fürödtem, fáztam. A téli hónapokat átvészeltem. Vizsgáim sikeresek voltak. Államvizsgám utolsó tárgya a marxizmus volt. A jegyet beírták, a vizsgáknak vége lett. Hazautaztam boldogan. Édesapámmal találkoztam először. Kérdi:
- Fiam, a vizsgáknak vége?
- Igen, Édesapám!
Hallja ezt jó édesanyám:
- Nincs több vizsga? Akkor már doktor vagy!
- Édesanyám, majd ősszel ha felavatnak!
Csaknem könnyeztünk. Október elsején Gyöngyösön kell jelentkeznem a sebészeten! Egy parasztembernek a fia egyetemet végzett, és orvos lett? Édesapám nem is értette, létezik ez?
Orvos lettem a gyöngyösi Bugát Pál kórház sebészeti osztályán…”
Kedves olvasók, ha az életútból vett idézzetek felkeltették érdeklődését, akkor a teljes életút a www.febe.hu honlapon olvasható. A honlapon a képinzer alatt található Értékek Tárháza kattintva az Egyéb fülre kattintva megjelenik Életutak – dr. Harangozó Imre kattintva már olvasható a 15 oldalas visszaemlékezés. Megismerve nem csak személyét, hanem a korszakot, amiben élt és dolgozott.
Dr. Harangozó Imrének és Feleségének jó egészséget kívánunk!
Tóth Tibor
Fotó: Dr. Harangozó Imre – a folyóiratban szereplő kép
