Sorozatunkban a tanítóink emlékére 2022. szeptember 3-án rendezett ünnepségen az elmúlt tíz évben elhunyt tanítókról, tanárokról, óvónőről elhangozott visszaemlékezése-ket tesszük közzé szerkesztett változatban. A „halhatatlanok” olvasókönyv bronzlapja-ira a vésés és az emlékezés sorendjénél az intézményhez érkezés éve került figyelembe véve.
Tóth Tibor helytörténészt, a FÉBE elnöke kutatásai és személyes ismertesség alapján emlékezett Sándor Gyula, Oláh Piroska és Pataki Margit pedagógusokra.
Sándor Gyula Jászárokszálláson született 1934-ben. Egerben 1955-ben szerzett történelem, földrajz szakos tanári diplomát. Később munka mellett a magyar nyelv és irodalom tanári képesítést is megszerezte. Első munkahelye Jászfényszarun volt 1954-től három tanévet töltött itt, majd szülőhelyére, Jászárokszállásra helyezték. A Feldebrői általános iskolájában 14 évet tölt el. Itt ismerkedett meg későbbi feleségével, aki szintén tanító volt. 1980-ban Vecsésre kerültek ahol saját otthonuk lett, később budapesti általános iskolákban 1992. évi nyugdíjazásáig dolgozott. Egyre jobban érdekelte a jászok története. Kutatásai során szerzett ismeretei alapján magán kiadásban 1995-ben megjelentette a Jászok nyomában című összefoglaló tanulmányát. Jászfényszaruhoz is sok baráti, kollegiális kapcsolat fűzte. Itt volt a 2002. évi Tanítók Emlékművének avatásán. 2012-ben a 10 éves évforduló kapcsán tartott ünnepségen a halhatatlanok könyvébe került volt fényszarui tanítókra, tanárokra emlékezett. Több éve a magyarok és jászok őstörténetét kutatta, szerzett ismereteit publikálni akarta. 2016-ban hunyt el, a Feldebrői temetőben helyezték örök nyugalomra.
Oláh Piroska 1932 évben Jászberényben született. Budapesten 1955-ben szerzett általános iskolai tanári diplomát. A jászfényszarui Általános Iskolába 1955-be került biológia-kémia szakos tanárnak. 1963. szeptember 15-én áthelyezéssel Törökszentmiklóson folytatta oktató-nevelő munkáját. Szolnokon Pátó Ferencné néven 2015-ben hunyt el.
Pataki Margit 1930-ban Karcagon született. Jászfényszarun egy tanévben 1956. július16-tól 1957 július1-ig magyar tanított. Tanári munkáját szülőhelyén, Karcagon folytatta. Kunmadarason Gyarmati Imrénéként 2012 novemberében hunyt el.
Dr. Földesné Dr. Rékasi Éva adjunktust, belgyógyász, nefrológus szakorvos, mint tanítvány emlékezett Lantos Péterné Gönczöl Teréz biológia tanárára, aki Jászfényszarun 1957 évben kezdte pályáját és 1995-ben innen ment nyugdíjba.
Felső tagozatban a biológiát Lantos Péterné Tanárnő tanította számomra. Szigorú tanárnő volt, aki a tananyag megtanulását mindig pontosan megkövetelte tőlünk. Sosem felejtem el, mennyit kellett vesződnöm a növénygyűjteménnyel, hogy időben elkészüljön. Későbbi szakmám alapjait, az érdeklődési körömet az ő tanításai határozták meg. Az óráin sosem lehetett unatkozni, figyelemfelkeltően tudott beszélni a biológia minden területéről.
Meggyőződésem, hogy szakmai sikereim elérésére nélküle esélyem sem lett volna.
Az élet úgy hozta, hogy az utóbbi néhány évben Lantos tanárnővel ismét gyakran találkozhattam betegsége kapcsán. Ezen alkalmakkor, ha csak időm engedte, sokat beszélgettem vele. Az úttörő korszakból származó őrsi naplókat mutattam meg neki, amiket ma is féltve őrzök. Régi iskolai emlékeket idéztünk fel, az akkori nyári úttörőtáborokat. Ilyenkor egy kicsit újra diáknak érezhettem magam, újra átélve a régi élményeket.
Mesélt nekem a saját egyetemi élményeiről, valamint arról, hogy mennyit utazott aktív korában, hány országban járt. Még így, betegen is képes volt arra, hogy hasznos, megszívlelendő gondolatokat adjon át nekem. Saját példáján mutatta meg, mennyire fontosak az emberi kapcsolatok, azok ápolása. Az utazással kapcsolatban pedig hangsúlyozta, hogy ha tehetjük, akkor utazzunk minél többet, lásunk minél többet, ismerjünk meg más embereket, más kultúrákat, ezáltal mi is jobbak, megértőbbek, toleránsabbak lehetünk, amire most nagyobb szükségünk van, mint bármikor.
Lovászné Török Magdolnát a IV. Béla Katolikus Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola igazgatója, önkormányzati képviselő, bizottsági elnök, a FÉBE titkára, szólt Mészáros Tivadarról, mint volt tanítvány és kolléga.
Mészáros Tivadar Jászfényszarun, polgári családban, - Mészáros Jenő sajt- és vajmester és Bodor Mária szülők gyermekeként - 1939-ben született.
A jászberényi tanítóképzőben végezte tanulmányait, ahol 1958-ban képesítő vizsga után tanítói oklevelet kapott. Jászfényszarura helyezték a Vasút-tanyai iskolába, ahol összevont csoportokban folyt a tanítás. Az első és harmadik osztályt kapta. Hat tanév után, mivel a Vasút-tanyai iskolában a felső tagozat 1963-ban megszűnt, behelyezték a községbe. A belterületi iskolában felső tagozatos osztályt kapott, és közel öt évig az úttörőcsapat vezetését is ellátta. Néhány évig alsó tagozatban kisfelmenő rendszerben harmadik és negyedik, majd 1971-ben hátrányos helyzetű tanulókból álló osztályt tanított. A továbbiakban alsó tagozatos nevelőként dolgozott, a negyedik évfolyamban testnevelésórákat is tartott.
1989-ben felkérték igazgatóhelyettesnek, az alsó tagozat munkáját felügyelte, mely beosztást 2000-ig, nyugdíjazásáig és még két évig látott el. A 90-es években az iskola keretein belül működött szakiskolában testnevelést és háztartás gazdaságtant oktatott. Új feladatainak teljesebb ellátása érdekében 1991-ben vezetőképzőt végzett, 1993-ban úszásoktatáshoz szükséges képesítést szerzett. Sok gyermek szívében örök nyomot hagytak az általa vezetett táborban szerzett élmények. A keze alatt sok óvodás és iskoláskorú gyermek sajátította el az úszás alapjait.
1994 és 2006 között a lakosság bizalmából önkormányzati képviselő, 1994-től négy éven át az Oktatási és Kulturális Bizottság elnöke. 1998-tól két cikluson keresztül a Szociális és Egészségügyi Bizottság elnöke, kezdeményezésére került megrendezésre az idősek karácsonya.
Jászberényi tanulmányai során a megyei első osztályban szereplő Vasas ifjúsági csapata, 1957-től hét éven át a fényszarui labdarúgócsapat kapusaként sportolt. 1957 és 1965 között a jászfényszarui felnőtt színjátszás aktív tagja.
Hogy milyen pedagógus és vezető volt Ő? Neki nem kellett kivívnia a tiszteletet, mert megjelenésével tekintélyt parancsolt. A lényéből sugárzott az erő, a határozottság. Jó tanító, igaz kolléga, szigorú, de következetes és emberséges vezető volt. Mellette biztonságban éreztük magunkat. Minden kérdésben markánsan kinyilvánította véleményét. Kitartás, fegyelem, nagy munkabírás és rendszeretet jellemezte.
Amikor már nem adódott alkalom rendszeres találkozásra, akkor is minden évben egyszer meglátogattam és elmeséltem az addig eltelt év történéseit. Érdeklődő volt, kérdezett iskoláról, kollégákról, a városi eseményekről. Tudom, hogy mit jelentett számára a család. Rendezett magánéletének, a szeretetben eltöltött házasság volt az alapja. Valika nénivel, városunk nagyra becsült védőnőjével sok szépet éltek meg együtt. Egymást segítve szervezték, visszafogottan élték mindennapjaikat. Szívesen mesélt és mutatott fényképeket gyermekeiről, unokáiról és dédunokáiról. Büszke volt rájuk, értük élt és dolgozott.
2020-ban távozott közülünk.
Tóth Tibor
Fotó:
1./ Sándor Gyula. Fotó: Családi archívum
2./ Lantos Péterné Gönczöl Teréz Fotó: Családi archívum
3./ Mészáros Tivadar Fotó: Városi Értéktár archívum
