febe fejlec lekerekitett

Vonaton

Ülök a vonaton,
közben nézelődök,
figyelem a tájat,
abban gyönyörködök.

Vonat kerekei
zaklatva járnak,
egy-egy állomáson
az utasok várnak.

Elsuhan az idő,
mint a viharos szél,
rohannak az évek,
de mi lehet a cél?

Elérni mindenkor
azt a szép állomást,
ott, ahol az ember
jól érzi magát.

Sokáig maradni
azon a helyen,
élni az életet
azzal, akit szeret.

Nem gondolni arra,
hogy futnak az évek,
mert a szeretetünk
sosem érhet véget.

1999. január

ZSL Vonaton