Sorozatunkban a tanítóink emlékére 2022. szeptember 3-án rendezett ünnepségen az elmúlt tíz évben elhunyt tanítókról, tanárokról, óvónőről elhangozott visszaemlékezése-ket tesszük közzé szerkesztett változatban. A „halhatatlanok” olvasókönyv bronzlapja-ira a vésés és az emlékezés sorendjénél az intézményhez érkezés éve került figyelembe véve.
Herbich Ilona osztályfőnökéről Berze Lászlóné Vityuka írt kedves gondolatokat, Botkáné Sárközi Ildikó, a IV. Béla Katolikus Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola igazgatóhelyettese olvasta fel írását.
Az 1958 és 1961 közötti időben történt, hogy a koedukált osztályokat leány és fiú osztályokra bontották. Így lett a lány osztályfőnöke a tanárnő! Szegeden született, ott járt egyetemre, magyar nyelv és irodalmat tanított. Rendkívül felkészült, nagy tudású, végtelenül szerény ember volt. Neki is meg kellett küzdeni a komfortzónájából kiszakadva, idegen környezetbe kerülve, új gyermekek közé érkezve. Felnőttként visszagondolva nem lehetett könnyű kezdés, de annál szebb volt a folytatás. Nagyon sok ismeretet átadott, szívvel – lélekkel tanított, élmény volt óráit hallgatni!
Nagyon jó nevelést kaptunk egykori iskolánkban, csodálatos tanári kar gondoskodott a nevelésünkről, felkészítésünkről az életre, a továbbtanulásra! Abban az időben még TV is csak itt-ott, sem telefon, sem internet, de megtanítottak a lexikonok, a térképek használatára, felhívták figyelmünket az olvasás gyönyörűségére, bevezetek a történelem rejtelmeibe, a számok birodalmába. Nagyon szép éveket töltöttünk el a 8 év alatt.
Visszaemlékezve az iskolában töltött 40 év elteltével ismét találkoztunk a régi tanárainkkal és diáktársainkkal 2001-ben. Nagyon jó volt újból látni egymást, Herbich Ilona tanárnő is megtisztelt bennünket jelenlétével. Csodálatos napot töltöttünk el, jó volt emlékezni a régi időkre!
Ady Endre szavaival: „Én iskolám, köszönöm most neked,
Hogy az eljött élet-csaták között
Volt mindig hozzám víg üzeneted.
Tápláltad tovább bennem az erőt,
Szeretni az embert és küzdeni
S hűn állni meg Isten s ember előtt…”
Ez volt az utolsó találkozásunk vele, Szegeden 2013-ban hunyt el.
Dr. Kocsisné Horti Monika kollégaként idézte fel Keresztesi Józsefné Sebők Gizella emlékét, aki 31 tanéven át tanította a helyi kisdiákokat.
Keresztesi Józsefné Sebők Gizella 1934-ben Jászberényben Sebők Tivadar és Bojtos Gizella szülők gyermekeként született. A jászberényi tanítóképzőben 1953 júliusában tett képesítő vizsgát. Gyakorló évét és azt követően 1958-ig Jásztelek-i Általános Iskolában tanított. Itt ismerkedett meg későbbi férjével, Keresztesi Józseffel. A férjét 1958-ban Jászfényszarura iskolaigazgatónak helyezték. Így felesége is vele érkezett alsós nevelőnek. Általában végig vitte osztályát 1-4-ig. Nagyon szeretett tanítani, soha nem bánta meg, hogy ezt a pályát választotta. A tanítás folyamán azt tartotta szemelőt, hogy jó alapokat adjon diákjainak. Jó színvonalon tudjanak írni, számolni, olvasni, hogy minél jobban tudjanak megbirkózni a felsőtagozatban egyre növekvő kihívásoknak.
Mint feleség nagyban segítette férjének a településen végzett jelentős közéleti, közösségi munkáját, amely döntően az ének, hangszeres zene területén valósult meg. Mindig szerényen a hátérbe maradt, segítőkész egyéniség volt.
Maga is a művelődési ház keretében szülői anyagi támogatással zongorán sok helyi diáknak adott zenei alapismeretet illetve szeretete meg a komoly és könnyű zeneét egyaránt. 1989-ben nyugdíjba vonult, Pedagógus Szolgálati Emlékéremben részesült. Még néhányévig iskolán kívüli zongoraoktatást vállalt. Nyugdíjasként férje további társadalmi tevékenységét támogatta és családját segítette. 2014 évben hunyt el.
Bordásné Kovács Katalint, a Petőfi Sándor Művelődési Ház és Könyvtár igazgatója, az egykori diák emlékezett Keresztesi József volt igazgatóra, tanárra, az ének-zene kultúra helyi megteremtőjére és haláláig művelőjére.
Keresztesi József 1931-ben született Tarnamérán. Tanító, ének-zene tanár, karvezető volt. 1958-tól élt és dolgozott Jászfényszarun feleségével, Sebők Gizella tanítóval, zongoratanárral. Két fiuk közül Józsefet 18 évesen elveszítették. Gyula fia és unokája is Jászfényszarun telepedett le.
Nyolc évig iskolaigazgatóként tevékenykedett, majd ének-zene tanárként vezette az iskola énekkarát, vegyeskarát.
1976-ban az iskolában 60 tagú fúvószenekart alapított, amely két évtizeden keresztül folyamatosan működött Jászfényszarun. A művelődési házban is foglalkozott zeneoktatással.
1976-ban létrehozta a Fehér Akác Népdalkört, amelynek 36 évig vezetője is volt. A 2012-ben alakult Városi Énekkart haláláig mentorálta.
60 évig elhivatottan szolgálta Jászfényszaru oktatási, kulturális, zenei életét, amelyért a hálás utókor emléktáblát helyezett el idén a művelődési házban.
Amikor 1972-ben Jászfényszaruba költöztünk, az első énekórán be kellett mutatkoznom. Nagyon izgultam, ráadásul gyors beszéde miatt elsőre nehezen értettem meg mit szeretne. Aztán két Galga-menti népdal eléneklése után rögtön az iskolai énekkarban találtam magam. Ennek köszönhetem sok száz diákkal együtt azt a gazdag dalkincset, amivel versenyeken, ünnepi műsorokban, bemutatókon is szerepeltünk, s ma is énekeljük a táborokban, gyermekeinknek, unokáinknak. Sokoldalúságát mutatja, hogy egy évig hegedűre is jártam hozzá, s neki köszönhetem első operaélményeim is.
Az énekkar, a kamarakórus, a népdalkör többször készített közös produkciót a színjátszókkal, így ez később újabb találkozást jelentett a tanár úrral. Elhivatottságát igazolta harcos kiállása az ügy mellett, a zene, a zenei képzés mellett.
Már jóval nyugdíjba vonulása után elvállalta a városi énekkar vezetését. Soha nem felejtem el, hogy 2017 őszén, fél évvel a halála előtt egy szlovákiai kórusfesztiválon a templomi padból hogyan vezényelte a csapatot, s a siker hallatán, arcán csöndes büszkeség ragyogott. Akkor még nem tudtuk, hogy ez volt az utolsó fellépése velünk.
Tóth Tibor
Fotó:
1./ Herbich Ilona 2001-ben az osztálytalálkozón Jászfényszarun – Városi Értéktár
2./ Dr. Kocsisné Horti Monika emlékező Keresztesi Józsefné tiszteletére virágot helyez el. – Glonczi Rudolf
3./ Keresztesi József archív felvétel
